A Mohácsi-sziget (más néven Margitta-sziget) () egy egykori Duna-sziget Magyarországon, Baranya- és Bács-Kiskun vármegyékben, egy kis, határon átnyúló déli része pedig vitatott hovatartozású Szerbia és Horvátország között. Nevét Mohács városáról kapta (Insulae Mohatsiensis). A Duna menti síkság részeként Magyarország egyik földrajzi kistája.

Földrajzi helyzete

A szigetet korábban a Duna zárta közre: a Bátánál kettéágazó folyó jobb oldali ága a Nagy-Duna, bal oldali ága a már csak részben meglévő Baracskai-Duna volt. Az egykori szigetMappa exhibens inundationem Insulae Mohatsiensis 25 km hosszan és 16 km szélességben terült el; mocsaras, holtágaktól szabdalt területén nem volt település. A terület ma is magán viseli a folyó felszínformáló tevékenységének nyomait; legutóbb 1956-ban tarolta le a jeges ár az egész hátságot. A feldarabolt Baracskai-Duna egyes részei ma a Ferenc-tápcsatorna (Baja–Bezdán-csatorna) részét képezik.

A sziget legfontosabb közútja a Nagybaracska és a mohácsi kompátkelés között húzódó 5107-es út, Hercegszántóval pedig az 5151-es út köti össze az itteni településeket, településrészeket. E két utat leszámítva a Mohácsi-sziget területén csak öt számjegyű országos közutak és számozatlan alsóbbrendű utak húzódnak.

Települések Alsókanda (Mohács része) Dunafalva Felsőkanda (Mohács része) Hóduna (Hercegszántó része) Homorúd Püspökpuszta (Dávod része) Sárhát (Mohács része) Szeremle Újmohács (Mohács része)

Természetvédelem A Duna-part és a sziget néhol elmocsarasodó, máshol kis vízfolyások által táplált morotvái (mintegy 1000 hektár) a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartoznak. Ezeken a területeken a gemenci erdőhöz hasonló ártéri társulások alakultak ki. A Mohácsi-sziget déli részén a Karapancsa egy erdős, mocsaras tájegység. A vitatott hovatartozású Kengyiába is átnyúlik, magyarországi része a Duna-Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa tájegysége,Béda-Karapancsa vadászterület szerbiai része pedig a szerb Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum hatásköre alá esik.

A sziget növényzete A kistáj nagy része potenciális erdőterület. Nagyobb részét ma már művelik, a természeteshez közeli növényzet inkább csak a Duna mentén maradt meg, de ezt az intenzív erdő- és vadgazdálkodás befolyásolja jelentősen. A természetes erdőtársulások közül a legjelentősebbek a tölgy-kőris-szil ligeterdők, az alacsonyabb ártéri szinteket pedig fűz- és nyárligetek foglalják el. Ezek jó része helyére kultúrerdőket: feketediósokat, nemesnyárasokat, akácosokat, fehér fűz ültetvényeket, fehér nyár ültetvényeket, néhol kocsányos tölgy ültetvényeket telepítettek.

A fűzligetek jellemző növénye a nyári tőzike (Leucojum aestivum).

A tölgy-kőris-szil ligeterdőkben nő a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), a közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), a kotuliliom (Fritillaria meleagris). Jellegzetes liánjaik a délies jerikói lonc (Lonicera caprifolium), illetve ritkán a ligeti szőlő (Vitis sylvestris). Több orchideafaj is előfordul, legjellemzőbb a békakonty (Listera ovata), illetve gyakori a zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha). A nyíltabb részeken, erdőszéleken gyakori a fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides).

Az egykori ligeterdők irtása mocsárréteket hozott létre, ezek feltűnő, védett növénye a réti iszalag (Clematis integrifolia). A holtágakban gazdag a hínárnövényzet, többé-kevésbé fejlett parti zonalitással. Néhol kisebb foltokban nő a vízi lófark (Hippuris vulgaris), egy helyen a békaliliom (Hottonia palustris).

A Duna medrében sajátos törpekákás növényzet alakult ki; ennek meghatározó fajai: barna palka (Cyperus fuscus), csomós palka (Cyperus glomeratus), iszappalka (Cyperus michelianus), iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum), iszaprojt (Limosella aquatica), vándor veronika (Veronica peregrina).

Az ártérből kiemelkedő löszdombokon sztyeppnövényzet maradványait találjuk: pusztai csenkesz (Festuca rupicola), apró nőszirom (Iris pumila), ligeti zsálya (Salvia nemorosa), sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), ékes vasvirág (Xeranthemum annuum).

Élőhelyek Gyakori élőhelyek: keményfás ártéri erdők, fűz-nyár ártéri erdők, csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok, puhafás pionír és jellegtelen erdők, üde cserjések.

Közepesen gyakori élőhelyek: nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások, állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár, jellegtelen üde gyepek és magaskórósok, mocsárrétek, folyómenti bokorfüzesek, nem zsombékoló magassásrétek, homoki sztyepprétek, keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők, ártéri és mocsári magaskórósok.

Ritka élőhelyek: jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok, galagonyás-kökényes-borókás cserjések, harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet, jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok, vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak, áramló vízi (nagylevelű) békaszőlős, tündérfátylas hínár, gyertyános – kocsányos tölgyesek, tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár, békaliliomos és más lápi hínár, jellegtelen fátlan vizes élőhelyek, őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott fasorok, nádas úszólápok, lápos, tőzeges nádasok és télisásosok, üde természetes pionír növényzet, zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak, ártéri és mocsári magaskórósok, kötött talajú sztyepprétek, ősi fajtájú, gyepes és/vagy erdősödő, extenzíven művelt gyümölcsösök

Jellemző fajok A szigeten mintegy 500–600 növényfaj él; közülük 30–40 védett.

Fontosabb özönnövények: zöld juhar (Acer negundo), bálványfa (Ailanthus altissima) gyalogakác (Amorpha fruticosa), selyemkóró (Asclepias syriaca), tájidegen őszirózsa fajok (Aster spp.), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora), amerikai alkörmös (Phytolacca americana), fehér akác (Robinia pseudoacacia), aranyvessző (Solidago spp.).

Történelem A szigeten a rómaiak erődöt építettek. A török kiűzése után lakatlan maradt, erdők és mocsarak borították.

Jegyzetek

Irodalom Faludi Gábor - Nebojszki László: A Mohácsi-sziget kialakulása és vizeinek történelmi változásai, Hidrológiai közlöny, 2008. (88. évf.) 4. sz. 47-57. oldal Nebojszki László: A Mohácsi-sziget, Természet világa - természettudományi közlöny, 2007. (138. évf.) 7. sz. 304-307. oldal Gebhardt Antal: A Mohácsi-sziget és az Alsó-Duna árterének Mollusca-faunája, (Danubialia Hungarica, X.), Állattani közlemények, 1961. (48. köt.) 1-4. sz. 43-55. oldal Boros Ádám: Notizen über die Flora der Mohácser Insel = Jegyzetek a Mohácsi sziget Flórájáról, Magyar botanikai lapok, 1922. (21. évf.) 1-12. sz. 71. oldal

További információk MÉTA program: Magyarország földrajzi kistájainak növényzete Élőhelyismereti Útmutató Képgaléria az 1965-ös árvízről István: Adalékok a Mohácsi-sziget földtani felépítéséhez Árvízi kockázati térképezés és stratégiai kockázati terv Margitta-szigeti öblözet

Kategória:Baranya megye földrajza Kategória:A Duna magyarországi szigetei Kategória:Magyarország földrajzi kistájai