Bangha Béla

Bangha Béla József Nepomuki János (Nyitra, 1880. november 16.familysearch – Budapest, 1940. április 29.) jezsuita szerzetes, hithirdető, teológus, szerkesztő, író, Magyarország „sajtóapostola”."A sajtó és irodalom nemcsak politikai és esztétikai ügy, hanem elsősorban igenis világnézeti s valláserkölcsi ügy. Mert a sajtó és az irodalom a gondolatterjesztésnek egyik legfőbb eszköze. És éppen azért, mert oly észrevétlenül, ügyesen, sorok közt tudja ezt vagy azt a világnézetet szolgálni, védelmezni, terjeszteni, lehet hatalmas apostola a jónak, de lehet borzalmas segítőtársa a rombolás szellemének is." Katolikus sajtó és irodalom (Nagygyűlési beszéd, Budapest, 1932. október 18.). In: Örök élet igéi, II. kiadás. Bp., 1941. 189-202. old. Jelentősége A katolikus sajtó megszervezése és terjesztése, Magyarország és főként Budapest rekatolizációja, a Mária kongregáció nemzetközi irányítása fűződik többek között a nevéhez. Mint szónok, író, szerkesztő és sajtóaktivista egyaránt nagy nevet szerzett magának, mind itthon, mind külföldön. Hithirdetőként bejárta Olaszországot, Németországot és a Balkánt, de számos előadást tartott Hollandiában, Észak- és Dél-Amerikában is.

Ő alapította meg a Központi Sajtóvállalatot, a Magyar Kultúra folyóiratot, szerkesztette a Mária Kongregáció hazai, illetve nemzetközi lapját, a Katolikus lexikon főszerkesztője, az Actio Catholica alelnöke, a budapesti Eucharisztikus világkongresszus főszervezője, de számos más nemzetközi kongresszus szervezője és irányítója, és több mint 80 könyv szerzője vagy társszerzője.

Álnevei, betűjegyei: b. b. (Magyar Kultúra), Kálvintéri (Alkotmány 1911-1916), Peregrinus, Szerafini Blanka.

Összegyűjtött műveit a Szent István Társulat 30 kötetben adta ki 1942 és 1943-ban.

Élete és tevékenysége Származása Nemesi származású családban született.Gerő József: A M. Kir. Belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937 (Budapest, 1938). Az igazolt nemesek névsora. 48.o. Apja Bangha István Véneken született és szintén papnak készült, de egészségi állapota miatt otthagyta a bécsi Pázmáneumot, jogot végzett és az összes jogtudományok doktora lett. Győrött és Győr megyében volt szolgabíró, járásbíró és törvényszéki bíró. 1876-ban került Nyitrára, ahol három gyermeke után meghalt első felesége is, enesei Dorner Jerta. Ekkor megnősült újra, és a második feleségétől, Marc Irmától született Bangha Béla 1880. november 16-án.

Korai évei Tehetsége korán megmutatkozott. Ötéves korára már tudott írni-olvasni, és az elemi iskolába is beíratták. 15 éves korára elvégezte a kalocsai jezsuita gimnázium hatodik osztályát, majd – igen korán – hetedikes növendékként 1895. augusztus 15-én belépett a jezsuita rendbe. Nagyszombati, pozsonyi és innsbrucki tanulmányok után 1909. október 26-án szentelték pappá.

Sajtóapostol és hithirdető A tehetséges ifjút rendi elöljárói eredetileg egyetemi tanárnak szánták, de 1910-ben a budapesti rendházba került, és átvette a Mária Kongregáció folyóirat szerkesztését. 1910 októberében nagy sikerű hitvédelmi előadásokat kezdett tartani a pesti Jézus Szíve templomban. 1912-ben megalapította a Magyar Kultúrát, az első magyar nyelvű jezsuita kulturális folyóiratot. A katolikus sajtó megújítására és terjesztésére megszervezte a Katolikus Hölgyek Országos Sajtóegyesületét. A budapesti nagyplébániák és a peremkerületek lelkipásztori ellátására létrehozta a Kisegítő Kápolna Egyesületet. A rendben szokásos harmadik próbaévet 1913 őszén Canterburyben kezdte meg, ahonnan az első világháború kitörésekor az USA követségének segítségével tért haza.

1915. február 2-án tette le ünnepélyes örökfogadalmát. 1917-ben – kiváló munkatársai, Baranyay Lajos és Buttykay Antal segítségével – létrehozta a Központi Sajtóvállalatot (KSV), a katolikus lapkiadás részvénytársaságát. 25 koronás részvényeket bocsátottak ki, és megvették az Új Nemzedék és a Déli Hírlap című lapokat, valamint olyan nívós lapokat adtak ki, mint a Nemzeti Újság és a Képes Krónika. A Tanácsköztársaság idején a vállalat pénzét lefoglalták, központi irodáját (IV. Haris-köz) felszámolták, Bangha Béla pedig külföldre menekült. Pozsonyban készítette el a restauráció tervét, és hazatérése után újjászervezte a KSV-t. Munkásságát főleg a Mária kongregációkra alapozta, őt tartották a Mária-tisztelet értelmi vezérének. Sajtószerzetet akart alapítani, de terve nem sikerült.

A KSV fenntartására 1922-ben New Yorktól, Hollandián át, Mezőkövesdig kb. 100 városban tartott előadást. 1923. június 13-án a rendi generális egy nemzetközi titkárság megszervezésére Rómába rendelte, ahol megalapította a magyar kolóniát, és a Collegium Germanicum et Hungaricum kápolnájában megszervezte a magyar miséket. Egy latin nyelvű folyóirattal az egész világ Mária kongregációit irányította. Tervezte egy sajtóegyesület felállítását is. Fontosnak tartotta a szentbeszédek rádiós közvetítését."Mintha a Gondviselés éppen a technikai elanyagiasodás ellensúlyozására állította volna bele az Ige szolgálatába a technika e modern csodáját: levelek és vallomások özöne bizonyítja, hogy sokakban éppen a rádiós szentbeszédek keltették fel újra a vallásos érdeklődést, olyanokban is, akik előzőleg, ki tudja, mióta nem lépték át a templom küszöbét. Helyes és kívánatos dolog, hogy az eszmeterjesztés modern eszközeit ne csak a rombolás és a tévedés állítsa be a maga eszméinek szolgálatába, hanem az igazság, az Úr szava is, az Ég üzenete a földnek!" Bevezetőül. In: Örök élet igéi, II. kiadás. Bp., 1941. 6. old. Mint hithirdető bejárta Olaszországot, Németországot és a Balkánt. Nemzetközi kongresszusokat szervezett és irányított. 1925-ben hazatért, átvette a Magyar Kultúra és a Mária Kongregáció szerkesztését. 1928. július 26-ától 1935-ig a budapesti rendház főnöke lett. Egyik kezdeményezője és tevékeny résztvevője volt a Katolikus Akció (Actio Catholica) megszervezésének, és emellett tevékeny részt vállalt a nagy vallási és társadalmi mozgalmakban. 1931 és 1933 között szerkesztette és kiadta 4 kötetben a Katolikus lexikont. 1933-ban Nyisztor Zoltánnal missziós körútra indult az Argentínában, Uruguayban és Brazíliában élő magyarok közé, de útját betegsége miatt félbe kellett szakítania.

Élete vége 1935-től egészsége erősen meggyengült, de szívós szervezete és akaratereje nem engedte, hogy a betegség legyűrje. A lehető legnagyobb lendülettel munkálkodott tovább, és ekkor születtek meg a legjelentősebb munkái, mint az Ijjas Antallal közösen írt 8 kötetes A keresztény Egyház története, a Világhódító kereszténység vagy a Keresztény unió. 1938-ban ő volt a budapesti Eucharisztikus világkongresszus főszervezője, kiadványainak fogalmazója és fordítója, himnuszának (Győzelemről énekeljen, Hozsanna 280/B) szerzője.

1936-tól élete végéig heves sajtócsörtéket folytat a nyilas lapokkal, melyekben pogány nézetekkel és faji antiszemitizmussal vádolja a nyilas újságokat. Halálakor a hungarista Pesti Újság „nyílt ellenfélnek" titulálja őt.Molnár Gyula (szerk.): Bangha Béla, a nagy sajtóapostol 1880-1940. Budapest, 1940. 28.

1940. április 29-én Budapesten, a Herzog-klinikán gyógyíthatatlan leukémiában hunyt el. Csaknem az egész ország gyászolta, a Szent István-bazilikából búcsúztatták, ahol Glattfelder Gyula püspök mondta a gyászbeszédet. A Kerepesi temető jezsuita sírboltjába temették el. 250px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben a Jezsuita rend sírboltjában (55-1-53)

Művei bélyegkép|<center>Emléktáblája Budapest VIII. kerületében A legszebb virág és ápolása. Pozsony, 1905 Modern vallásfogalmak. Budapest, 1905 Rejtett kincsesbánya. Pozsony, 1905 Jellemrajzok a katolikus egyház életéből. Kalocsa, 1909 (2. kiadás: Budapest, 1914) Jézus istenségének bizonyítékai. Budapest, 1910 Krisztus és a modern társadalom. Budapest, 1910 Mi a kongregáció. Budapest, 1911 A kereszténység és a zsidók. Budapest, 1912 A XX. század Krisztus problémája. Budapest, 1912 Sajtóröpiratok. 1-3. köt. Budapest, 1912-14 Örök remények. Budapest, 1913 Hitéleti szervezkedésünk és a Mária-kongregáció. Budapest, 1915 Az ész tanúsága Isten mellett. Budapest, 1916 Krisztus és az Egyház. Budapest, 1916 Mekkora kincs a mi katolikus hitünk. Budapest, 1916 A magyar katolikus sajtó kérdése. Budapest, 1917 Kereszténység vagy vörös szocializmus. Budapest, 1919 (Kálvintéri álnéven) Imakönyv a művelt katholikus közönség számára; Athenaeum, Bp., 1920 Lola naplója és egyéb elbeszélések. Budapest, 1920 (Szerafini Blanka álnéven) Szent István és a keresztény Magyarország. Budapest, 1920 Magyarország újjáépítése és a kereszténység. Budapest, 1920, Elmélkedések a katolikus hit alapigazságairól. Budapest, 1921 Nagy kérdések útján. Budapest, 1921 Amerikai missziós körúton. Budapest, 1922 Világrend és Isten. Budapest, 1922 Házasság és gyermekáldás a keresztény morál szempontjából. Budapest, 1923 A katolicizmus fellegvárai. Budapest, 1923 Pázmány szelleme és a katolikus irodalom. Budapest, 1923 Istenhit és istentagadás. Budapest, 1923 Jézus istenségének bizonyítékai. Budapest, 1923 A katolikus Egyház krisztusi eredete. Budapest, 1923 Római levelek. Budapest, 1924 Konferencia beszédek. Nagyvárad, 1924 Catechismus parvus congregationis Marianae. Róma, 1924 Little catechism of the sodality of our Lady. Róma, 1925 De modo sodales ad apostolatum inducendi. Róma, 1925 Der zeitgemässe Laienapostolat und die Marianische Kongregationen. München, 1925 Handbuch für die Leiter Marianischer Kongregationen. München, 1925 Római úti kalauz. Budapest, 1925 Handbuch des zeitgemässen Apostolats. Freiburg, 1926 A mózesi teremtéstörténet hat napja. Budapest, 1927 Gondolkodás-e a szabad gondolkodás? Budapest, 1927 A felekezeti előítéletek forrásai. Budapest, 1927 A jezsuita rend ellenségei. Budapest, 1928 Lelkigyakorlatos konferencia a pécsi egyetemen 1928. Pécs, 1928 Válasz az Országos Református Lelkészegyesület gyűlésén elhangzottakra. Kecskemét, 1928 Ó, ha én hinni tudnék! Budapest, 1928 A gyermek és a házasság. Budapest, 1929 Mária. Budapest, 1929 Magyarok Nagyasszonya. Budapest, 1929 Az oltár titkai. Budapest, 1930 A másik. Elbeszélés. Budapest, 1931 (Szerafini Blanka álnéven) Katolikus lexikon. 1-4 köt. Szerk. Budapest, 1931-33 Requiem. Budapest, 1932 Katolicizmus és zsidóság. Iványi Jánossal és Pataki Arnolddal. Budapest, 1933 A mi erőnk: a mi sajtónk! Budapest, 1933 Örök élet igéi. Budapest, 1934 Beszédvázlatok a családvédelmi triduumra. Többekkel. Budapest, 1934 Dél keresztje alatt. Budapest, 1934 Római útikalauz a magyar közönség számára. Artner Edgárral. Budapest, 1934 Klärung in d. Judenfrage. Wien-Leipzig, 1934 Hitvédelem. Bangha Béla és Strommer Viktorin előadásai alapján jegyezte Gergely István. Budapest, 1935 Róma lelke. Budapest, 1936 Magyar jezsuiták Pombal börtöneiben. Budapest, 1937 Az ősegyház. Budapest, 1937 Életünk élete. Budapest, 1937 A keresztény Egyház története. 1-8. köt. Ijjas Antallal. Budapest, 1937-41 1. , 2. , 3. , 4. , 5. , 6. , 7. , 8. kötet [https://www.unitas.hu/digitalis_dokumentum/eucharisztia Az Eucharistia], . Többekkel. Budapest, 1938 Allocutiones eucharisticae. Budapest, 1938 Napkelet és napnyugat. Összeáll. Budapest, 1938 Béke veletek. Szentbeszédek. Budapest, 1939 Csődöt mondott-e a kereszténység? Budapest, 1939 Világnézeti válaszok. Budapest, 1940 Az Egyház krisztusi gondolata. Budapest, 1940 Világhódító kereszténység. Budapest, 1940 Képek a Jézustársaság életéből. Budapest, 1940 A 400 éves Jézustársaság. Összeáll. Budapest, 1940 Elbeszélések és színművek. Budapest, 1942 Hit és világnézet. 1-2. köt. Budapest, 1942 Jellemrajzok a katolikus egyház életéből. Budapest, 1942 Jézus istenségének bizonyítékai. Budapest, 1942 A katolikus Egyház krisztusi eredete. Budapest, 1942 Harc a keresztény Magyarországért. Budapest, 1943 A katolikus építés. Budapest, 1943 A katolikus sajtó szolgálatában, 1-2. Budapest, 1943 Keresztény unió. Budapest, 1943 Az oltár fényében; szerk. Jánossy Gábor; átdolg. kiad.; Stella Maris Alapítvány, Bp., 2013 Kafarnaum; szerk. Jánossy Gábor; Stella Maris Alapítvány, Bp., 2019 (Az Eucharisztikus Világkongresszusra készülve)