Róma (olaszul és latinul: Roma) Olaszország fővárosa, Lazio régió központja, a hajdani Római Birodalom központja. Az ország legnagyobb és legnépesebb városa 1285,3 km²-en mintegy 2,8 millió lakossal, az Európai Unió harmadik legnépesebb városa. Területébe ékelve található a Vatikán, a római katolikus egyház központja, a pápa székhelye, a világ legkisebb független állama. Nagy kiterjedésű történelmi központja az UNESCO Világörökség része. Múzeumai és műemlékei, mint például a Vatikán múzeumai és a Colosseum a világ 50 leglátogatottabb turisztikai célpontjai között vannak.
Róma története 28 évszázadot ölel fel. Míg a római mitológia Kr.e. 753 körül datálta Róma alapítását, a hely sokkal régebb ideje lakott volt, így csaknem három évezred óta jelentős település, és Európa egyik legrégebbi, folyamatosan lakott városa. A város korai lakossága latinok, etruszkok és szabinok keverékéből származott. Végül a város a Római Királyság, a Római Köztársaság, majd a Római Birodalom fővárosává vált, melyet sokan a legelső metropolisznak tekintenek. Tibullus római költő hívta először az Örök városnak (latinul: Urbs Aeterna; olaszul: La Città Eterna) a Kr.e. 1. században, és ezt a kifejezést Ovidius, Vergilius és Livius is átvette. Emellett Rómát Caput Mundinak (a világ fővárosa) is nevezik. A birodalom nyugati bukása után, (amely a középkor kezdetét jelentette) Róma lassan a pápaság politikai irányítása alá került, és a 8. században a Pápai állam fővárosává vált, mely 1870-ig tartott. A reneszánsztól kezdve V. Miklós óta szinte minden pápa négyszáz éven keresztül koherens építészeti és városi programot folytatott, amelynek célja volt, hogy a várost a világ művészeti és kulturális központjává tegye. Ily módon Róma először a reneszánsz egyik fő központja lett, majd a barokk stílus és a neoklasszicizmus szülőhelyévé vált. Híres művészek, festők, szobrászok és építészek tették Rómát tevékenységük középpontjává, remekműveket alkotva az egész városban. 1871-ben Róma az Olasz Királyság fővárosa lett, 1946-óta pedig az Olasz Köztársaság fővárosa.
2019-ben Róma a világ 11. leglátogatottabb városa volt 10,1 millió turistával, a harmadik leglátogatottabb az Európai Unióban, és Olaszország legnépszerűbb turisztikai célpontja. Az 1960-as nyári olimpiai játékok házigazdája, Róma az Egyesült Nemzetek több szakosított ügynöksége, például az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO), a Világélelmezési Program (WFP) és a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (IFAD) székhelye. Róma üzleti negyedében számos olaj-, gyógyszeripar- és pénzügyi szolgáltatással foglalkozó vállalat található. A neves nemzetközi márkák jelenléte a városban Rómát a divat és a dizájn fontos központjává tette, és itt található a Cinecittà Studios is, mely Európában a legnagyobb.
Nevének eredete A régi római legendák a település nevét Romulus nevére vezetik vissza, akit a hagyomány a város alapítójának és első uralkodójának tart, de a történészek álláspontja szerint ő mitológiai alak, s inkább Róma nevéből alkották meg Romulus nevét, Ugyanakkor a Romulus-legenda történelmi háttere a mai napig tisztázatlan.
A legelfogadhatóbbnak látszó feltevés szerint a város neve a Tevere (Tiberisz) archaikus nevére, a Rumon/Rumen alakra vezethető vissza, amely talán etruszk eredetű.
Fekvése A Tiberis (mai nevén Tevere) és Aniene folyók találkozásánál fekszik.
Róma a Tiberis bal partjának hét dombjára épült, központja a tengerparttól körülbelül 30 kilométerre terül el. Két reptere van, közvetlen vasúti és közúti összeköttetésben áll Európa több országával. Olaszország úthálózatának az egyik fő központja. A várost a Grande Raccordo Anulare főútja (GRA) fogja gyűrűbe.
Róma hét dombja a Palatinus, a Capitolinus, a Caelius, az Aventinus, az Esquilinus, a Quirinalis és a Viminalis. E legendás hét halmon kívül a császárság alatt a városhoz csatolták még északon a gyéren lakott Pinciust és a Mons Ianiculust. A Mons Vaticanust (bár szintén lakott terület volt) nem számították a városhoz Aurelianus császár idejéig.(in: dr. Majoros József: Római élet)
Éghajlata A város éghajlata mediterrán enyhe szárazföldi behatással: a nyár forró, a tél többnyire enyhe. Csapadékban gazdag város: a nyarat leszámítva gyakorinak mondható az eső. Leghidegebbek a téli hónapok, ekkor átlagosan 8-10 fok körül van, de a hőérzetet jelentősen rontja a tenger felől érkező párás levegő. Éjszakai fagy előfordulhat. A havazás sem példátlan jelenség, sőt: ha a Szibériából érkező hideg levegő eléri a Csizmát, a mediterrán nedves levegővel érintkezve különösen erős hóviharok keletkeznek, erre azonban nagyon ritkán kerül sor, főleg azért, mert az országot függőleges irányban körös-körül szövik a magashegységek (Alpok, Appeninek), melyek felfogják az északról érkező légtömegeket. A környező magas hegységek egyúttal a szárazföldi hatást is erősítik a közeli tengerrel szemben, így (2000-ig) a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet -9,8 fok volt.http://clima.meteoam.it/AtlanteClimatico/pdf/(235)Roma%20Urbe.pdf A város mögött elterülő hegyeket október és április között hó fedi. A nyár jelentős hőhullámokkal járhat, nem ritkán állandósul 30 fok fölötti hőmérséklet. A kánikulát a hőérzet tekintetében a tenger felől érkező szellők enyhítik. A csapadék eloszlása egyenletes: tavasztól nyárig gazdag csapadékban, de heves esőzések nyáron sem ritkák.
Történelem
Alapításának története a mondák ködébe vész. A legenda szerint a várost a rómaiak hadistenének, Marsnak a fiai, Romulus és Remus alapította.
A történészek szerint alapítása Kr.e. 753-ra tehető. Történelme kezdeti idején hét dombon és a dombok között elterülő völgyekben épült.
Az egykori kicsiny királyság csakhamar köztársasággá alakult át, s a Kr. e. 4. századtól szinte szakadatlan, szerencsés háborúkban előbb Itália nagy részét, majd a legveszedelmesebb vetélytárs, Karthágó legyőzése után lassanként az egész akkor ismert világ jelentős részét meghódította.
balra|bélyegkép|366px|A Forum Romanum Egykor a római világbirodalom, majd a pápaság székhelye és a nyugati keresztény világ központja, majd az olasz királyság, végül az olasz köztársaság fővárosa.
Közigazgatás Róma közigazgatásilag 2013 óta tizenöt önkormányzatból (Municipi; egyes számban: Municipio) áll, amelyek további területekre osztottak. bélyeg|367px|Róma önkormányzatai 2013 óta
Önkormányzat Terület (km²) Népesség (2016) Népsűrűség (fő/km²) Hely Óváros 9314 Parioli/Nomentano Monte Sacro 2096 Tiburtina 3600 Prenestino/Centocelle 9167 Roma Delle Torri 2271 Appio-Latino/Tuscolano/Cinecittà 6589 Appia Antica 2773 EUR 993 Ostia/Acilia 1538 Arvalia/Portuense 2195 Monte Verde 1929 Aurelia 1953 Monte Mario 1460 Cassia/Flaminia 856 Összesen 2239
Politika A város polgármesterét 1946 és 1993 között a város képviselőtestülete választotta meg. Ez idő alatt 1946 és 1976 között megszakítás nélkül kereszténydemokrata vezetésű volt. 1976–1985 között kommunista, 1985–1989 között kereszténydemokrata vezetése volt a városnak. 1989 és 1993 között a Baloldali Demokratikus Párt jelöltje vezette a várost. 1993 óta közvetlenül választható a polgármester az országban. Azóta a város inkább a baloldali vezetésű volt.
Polgármesterek 1993–2001: Francesco Rutelli – Balközép koalíció (Haladók Szövetsége + Olajfa) 2001–2008: Walter Veltroni – Olajfa 2008–2013: Gianni Alemanno – Szabadság Népe 2013–2015: Ignazio Marino – Demokrata Párt 2016-2021: Virginia Raggi – 5 Csillag Mozgalom 2021– Roberto Gualtieri – Demokrata Párt (PD)
Városszerkezet Építészet bélyegkép|350px|A II. Viktor Emánuel-emlékmű bélyeg|350px|A Colosseum
Róma utcaképei az évszázadokkal együtt változtak. A legnagyobb változások az ókori császárság, majd a 20. századi fasizmus korában történtek. Ekkor épültek a legnagyobb és a város számára legjelentősebb épületek.
Rómából indultak olyan klasszikus építészeti formák mint a boltív, a kupola és a boltozat is.
Az ókorban épült a Római Birodalom egyik legfőbb szimbóluma, a Colosseum. Ez a világ legnagyobb eddig épített amfiteátruma. Az épület 60 ezer nézőt tudott befogadni, akik elsősorban a gladiátorharcok megtekintése végett látogattak ide. Más jelentős, ebben az időben épült épületek, a Forum Romanum, a Domus Aurea, a Pantheon, a Traianus-oszlop, a Traianus fóruma, a Circus Maximus, a Caracalla fürdő, az Angyalvár (Castel Sant’ Angelo) és az Ara Pacis Augustae is.
A 11. század és a 13. század között román stílusban építkeztek, míg a középkor leköszöntével a reneszánsz stílus vette át a helyét, és az ezt követő barokk stílussal együtt ezeknek a stílusirányzatoknak a központja volt.
Bár a középkorra a város folyamatosan fejlődött és gazdagodott, valamint sorra épültek a terek, és sorra újították fel a templomok boltozatait, attól még ebben az időben nem épültek olyan hatalmas és jelentős épületek, mint az ókorban. Talán ez is az oka annak, hogy figyelmen kívül hagyják ezt az időszakot a város építészete terén. A legjelentősebb épületek, az ókeresztény Santa Maria Maggiore-bazilika és a hagyomány szerint Pál apostol halálának helyén épült San Paolo fuori le mura, Róma második legnagyobb bazilikája.
Róma a reneszánsz első számú központja a világon, őt követi Firenze. A Michelangelo tervei alapján épült Piazza del Campidoglio tér remek példa erre. Ebben az időben az arisztokrata családok pénzüket pazar épületek építésére szánták, így épült például a Quirinale-palota is, amely ma az Olasz Köztársaság elnökének székhelye. A barokk stílus legjelentősebb építményei közé tartozik a város egyik jelképe, a Trevi-kút is.
bélyegkép|977px|centre|A Piazza del Campidoglio tér, a közepén Marcus Aurelius lovas szobrával
Népesség Róma lakosságának változása330 530 1000 1750 1800 1820 1850 1858 1871 1881 1901 1911 1921 1931 1936 1951 1961 1971 1981 1991 2001
A Római Birodalom idején több évszázadon át Róma volt a világ legnagyobb városa, amelynek egykori népességét több mint egymillió főre becsülik. A birodalom bukása után, a barbár betörések következtében a lakosság főre csökkent, és csak a reneszánsz korában indult újra növekedésnek.
1870-ben, amikor Róma az újonnan megalakult Olasz Királyság fővárosa lett, kb. -en éltek itt.
Az 1894-es becslés szerint lakost számlált Róma; a népesség növekedése leginkább a bevándorlásnak köszönhető. A talajképződés (a felső porhanyó vulkáni réteg alatt vízhatlan agyagréteg terül el), okául szolgált annak, hogy Rómában is endemikus volt a századforduló előtt a malária. A város területének beépítése következtében aztán a malária okozta halálesetek száma csökkent.
A 19. század utolsó évtizedeitől a második világháborúig Róma rohamosan nőtt, és a lakossága ismét elérte az -t.
A második világháború után, az 1950-es és 1960-as évek gazdasági fellendülése során Róma ismét nagy változásokat élt meg. Az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es években a lakosság száma ismét csökkenni kezdett, mivel sokan a környező településekre költöztek – menekülve a forgalom és a környezetszennyezés elől.
Etnikumok A többi nyugat-európai fővároshoz hasonlóan Rómában is jelenleg nagyszámú bevándorló él. Az olasz statisztikai hivatal (ISTAT) 2005-ös becslése szerint -en laknak a városban, ami a teljes népesség 5,69%-a. Nagy részük az alábbi országokból érkezett: Románia, Fülöp-szigetek, Lengyelország, Albánia, Peru, Banglades és Ukrajna.
Vallás bélyeg|304px|bal|Előtérben a Vatikán a Szent Péter térrel
Az ókori birodalomban a római vallás volt túlsúlyban, de mindig jelen voltak a provinciákból átvett vallások is. A 4. századtól kezdve a kereszténység vált általánosan elterjedtté.
I. Constantinus császár engedélyezte a keresztény hit gyakorlását, majd II. Theodosius császár a Római Birodalom államvallásává tette.
Azóta is, – hasonlóan Itália többi részéhez, – Róma túlnyomórészt keresztény vallású, azon belül is főleg katolikus, és a város évszázadok óta fontos vallási és zarándoklat-központ. A katolikus egyház központja Róma lett, ezért a városban nagyszámú keresztény templom található.