A japán mitológia magába foglalja a sintó és a buddhista tradíciókat, valamint a mezőgazdaságon alapuló népi vallást. A japán panteonok megszámlálhatatlan kamit (istenség, szellemet) foglalnak magukba. Ez a cikk csak az ázsiai mitológiában jelen lévő tipikus elemeket mutatja be, például a kozmogóniát, a fontos istenségeket és az ezekhez kapcsolódó legismertebb japán történeteket.
A japán mítoszok, ahogy ma a köznyelvben ismertek, a Kodzsikin, a Nihonsokin és néhány kiegészítő könyvön alapulnak. A Kodzsiki („Régi idők feljegyzései”) japán legrégebbi mítoszait, legendáit és történelmét tartalmazza. A sintósú buddhista nézőpontból írja le a japán istenségek születését, miközben a Hocuma Cutae a mitológia egy lényegesen eltérő verzióját rögzíti.
A japán mitológia egyik jellegzetessége, a japán császári család (皇室 kósicu) származásának magyarázata, melyet a történelem folyamán arra használtak fel, hogy a császári vonal isteni eredetét bizonyítsák. A japán császár rangjának, a tennónak (天皇) a jelentése „az ég ura”.
Teremtéstörténet
A japán teremtéstörténetben az első istenségeket, amelyek a világegyetem létrejöttével párhuzamosan jelentek meg, Kotoamacukaminak nevezzük.
Később, a menny és a föld megalakulását követően megjelent a kamik hét generációja is, amelyeket Kamijonanajoként (Az istenek korának hét generációja) ismertek.
Az első két nemzedék az egyedüli istenségek nemzedéke, akiket hitorigamiknak neveztek el, míg az utánuk következő öt nemzedék, már férfi és nő párokból álló kamik: fiú és lány testvérek, akik egyben házastársak is. Ebben a krónikában a Kamijonanajo összesen tizenkét istenséget foglal magába.
Ezzel szemben, a Nihonsoki szerint, hogy a Kamijonanajo volt az első csoport, amelyik a világegyetem létrejötte után megjelent, a Kodzsikiben leírtakkal ellentétben. A Nihonsoki azt is magában foglalja, hogy az istenek első három generációja hitorigami (egyedülálló istenség) és az istenségek későbbi generációja áll a másik nemmel párban, míg a Kodzsikiban az isteneknek csak az első két generációja hitorigami.
Kuniumi és Kamiumi Fő cikkek: Kuniumi és Kamiumi
Japán teremtésmítosza az istenek születésére (Kamiumi) és a föld megszületésére (Kuniumi) osztható.
A Kamijonanajo hetedik és egyben az utolsó generációja volt Izanagi no Mikoto és Izanami no Mikoto,Yang, Jeff, Dina Gan and Terry Hong. Eastern Standard Time. 222. old. Metro East Publications, 1997. akik a japán szigetek kialakulásáért és más istenek teremtéséért voltak felelősek.
Hogy segítsenek nekik ezt elérni, Izanagi és Izanami egy Ame-no-nuhoko (Mennyei égkövekkel díszített dárda) nevű, drágakövekkel díszített naginatát kaptak. Ezután a két isten elment a menny és föld közötti hídhoz az Ame-no-uki-hasihoz (a menny lebegő hídja) és megkavarták a vizet a dárdával. A sós vízcseppek megformálták a szigetet (Onogoro, vagyis önformálás). Az istenek ezután leszálltak a mennyek hidjáról és a szigeten állították fel az új otthonukat. Majd ezt követően szerelembe estek és utódokat szerettek volna, ezért létrehoztak egy oszlopot, amit Ame-no-mihasirának neveztek el, majd e köré egy Jasirodono nevű palotát építettek („a csarnok, mely négyzet alakban minden irányba nyolc kar hosszú”). Majd miután elkészült Izanagi és Izamani megkerülte az oszlopot az ellentétes irányból, és amikor a másik oldalon találkoztak, Izanami, a női isten, köszönt először. Izanagi ezt nem gondolta helyénvalónak, de végül mégis párosodtak. Két gyermekük született, Hiruko (pióca gyermek) és Avasima (halovány sziget), de a gyerekek deformáltak voltak és az eredeti alakjukban nem számítottak istennek. (Hiruko később viszont Ebisu néven vált japán istenné.)
A szülők, akiket megrémített a szerencsétlenségük, egy csónakba rakták a gyerekeket és tengeren útnak engedték őket, majd más istenektől kértek válaszokat, azzal kapcsolatban, hogy mégis mit rontottak el. Az istenek megállapították, hogy Izanami nem megfelelő viselkedése volt a baj, ugyanis egy nőnek sosem szabad hamarabb megszólalnia, mint a férfinak, először a férfi istennek kell köszönnie a ceremónia alatt.Yang, 2005, p.222. Ezeknek az információnak a tudatában Izanagi és Izanami újra megkerülte az oszlopot és ez alkalommal, mikor újra találkoztak Izanagi szólalt meg először, így ez alkalommal sikeres volt az egyesülésük.
Az egyesülésükből született meg az Ójasima vagy más néven a nyolc nagy japán sziget:
Avadzsi Ijo (későbbi Sikoku) Oki Cukusi (későbbi Kjúsú) Iki Cusima Sado Jamato (későbbi Honsú) (Hokkaidó, Csisima és Okinava az ókorban még nem volt japán része.)
Izanami belehalt a súlyos égési sérülésekbe, amelyeket akkor szerzett, amikor életet adott Kagucucsinak (a tűz megtestesülése), más néven Homoszubinak (a tűz okozója). Halála után a régi Izumo és Hoki tartomány határán található Hiba hegyen temették el; ma ez a hely a Simane prefektúrában található Jaszugi nevű településnél. Izanami halála után Iganagi dühében megölte Kagucucsit. Kagucucsi halála szintén több tucat istenséget hozott létre.
Izanagi az alvilágban
Izanagi Izanami halála miatt érzett bánatában egy utazást tett Yomiba. („a halottak árnyékos földje”). Izanagi a végtelen sötétségen kívül kevés különbséget talált Yomi és a fenti világ között. Ez a fullasztó sötétség azonban elegendő volt ahhoz, hogy borzasztóan vágyjon a fényre és az életre, ezért minél gyorsabban Izanami keresésére indult és végül meg is találta őt. Először nem látta őt, mivel Izanami elrejtőzött az árnyékban. De miután sikeresen megtalálta őt megkérte, hogy jöjjön vissza vele. Erre Izanami válasza az volt, hogy Izanagi már elkésett, hisz ő már evett az alvilág ételéből és most már a halottak földjéhez tartozik.
Izanagit lesokkolta amit hallott, de visszautasította azt, hogy teljesítse Izanami kívánságát és hátrahagyja őt Yomi sötétségében. Izanami beleegyezett abba, hogy visszatér a földre, de először pihenni szeretett volna egy kicsit és megkérte Izanagit, hogy ne jöjjön be a szobájába. Izanami hosszú várakozás után sem jött elő a szobájából, így Izanagi aggódni kezdett. Míg Izanami aludt, Izanagi fogta a fésűt, mely felkötve tartotta a hosszú haját, meggyújtotta, hogy fáklyaként használja. A hirtelen fénysugárban meglátta egykor gyönyörű és kecses kedvese rothadó testét, amelyet kukacok és visszataszító lények leptek el.
Hangosan kiáltva Izanagi többé nem tudta elnyomni félelmét és elkezdett visszafutni az életbe, hátrahagyva halott feleségét. De Izanami felsikoltott és felháborodva üldözőbe vette férjét. Izanami felszólította a sikomét, vagyis az alvilági tisztátalan nőt, hogy fogja el és hozza vissza rémült férjét.
Izanagi gyorsan észbe kapott és hozzá vágta a fejdíszét, amely egy csokor fekete szőlővé változott. A sikome felbukott a szőlőben, de csakhamar újra üldözőbe vette a férfit. Következőnek Izanagi a fésűjét vágta hozzá, amely egy halom bambuszrüggyé változott. Először Yomi teremtményei kezdték el feladni az üldözést, de Izanagi nem bízta a véletlenre a dolgot, levizelt egy fát, ezzel egy hatalmas folyót hozva létre, amely még jobban megnövelte a távolságot közte és a lények között. Sajnos azonban a sikome még mindig üldözte, mire Izanagi barackokat kezdett el dobálni felé. Tudta, hogy ez sokáig nem fogja őket visszatartani, de már majdnem szabad volt, Yomi határa már egy karnyújtásnyira volt tőle.
Izanagi áttörte a bejáratot és sietve egy szikladarabot helyezett Yomi bejárata elé. Izanami őrjöngött a bejárat másik oldalán és azt mondogatta Izanaginak, hogy ha elhagyja őt, akkor minden nap ezer embert fog elpusztítani. Mire Izanagi csupán annyit válaszolt, hogy akkor naponta ezerötszáz életet fog létrehozni.
És így jött létre a Halál, a büszke Izanagi, és a hátrahagyott felesége, Izanami által.
Nap, Hold és viharok
Ahogy az várható volt, Izanagi Yomiból való visszatértét követően elment, hogy megtisztítsa magát. Ahogy vetkőzött és eltávolította testének díszeit, minden leejtett darab egy-egy istenséggé változott. Még aközben is istenségek jöttek létre, ahogy bement a vízbe, hogy lemossa magát. A legfontosabb istenségek akkor formálódtak, amikor az arcát mosta. Ezek a következők:
Amateraszu (a Nap megtestesülése): aki a bal szeméből született, Cukujomi (a Hold megtestesülése): aki a jobb szeméből született, Szuszanoo (a viharok megtestesülése): aki az orrából született.
Születésük után Izanagi felosztotta közöttük a világot; Amateraszu örökölte az eget, Cukujomi irányítása alatt volt az éjszaka és a hold, míg Szuszanoo birtokolta a tengereket.Kelsey, W. Michael (1983). "Untitled", Asian Folklore Studies Vol 42, No 1, p. 142–3.
Amateraszu és Szuszanoo
Amateraszu, Japán erőteljes napistene a japán mitológia legismertebb istene. Továbbá a közte és az irányíthatatlan testvére, Szuszanoo, közötti viszály is ugyanolyan ismert és sok történetírót megihletett. Az egyik történet Szuszanoo goromba viselkedéséről szól Izanagi felé, aki megunva Szuszanoo folyamatos panaszkodását, száműzi őt Yomiba. Szuszanoo kelletlenül beleegyezik, ám előtte még be szeretne fejezni egy lezáratlan ügyet. Így hát elmegy Takamagaharába („mennyország”), hogy elbúcsúzzon testvérétől, Amateraszutól. Amateraszu tudja, hogy kiszámíthatatlan testvére nem jó szándékkal jön, így felkészül egy esetleges háborúra. „Mi célból jöttél ide?” – kérdezte Amateraszu. „Hogy elköszönjek.” – válaszolta Szuszanoo.
De Amateraszu nem hitt neki és megkérte, hogy bizonyítsa, hogy jó szándékkal jött és egyből elő is állt egy kihívással. A feladat abban állt, hogy ki tud több nemes és isteni gyermeket létrehozni. Amateraszu három nőt hozott létre Szuszanoo kardjából, míg Szuszanoo öt férft Amateraszu nyakláncából. Amateraszu elismerte, az öt férfit Szuszanoonak.
Végül mindkét isten győztesnek kiáltotta ki magát. Amateraszu azonban ragaszkodott követeléseihez, amely arra késztette Szuszanoot, hogy hadjáratot indítson testvére ellen, amelynek tetőpontján Szuszanoo egy félig megnyúzott pónit (Amateraszu egyik szent állata) hajított Amaterasz szövőcsarnokába, ezzel kiontva egyik szolgája életét. Amateraszu erre rettentően megharagudott és az Ivajado nevű barlangba rejtőzött. Ahogy a napisten eltűnt a barlangban, a világ sötétségbe borult.
Az összes isten és istennő megpróbálta előcsalogatni Amateraszut a barlangból, ám mindhiába, Amateraszu mindenkit figyelmen kívül hagyott. Végül, a vidámság istenének, Ame-no-Uzume egy tervet eszelt ki. Egy nagy bronztükröt helyezett az Amateraszu barlangja előtt lévő fára, beborította magát virágokkal és levelekkel, felfordított egy mosdóteknőt, majd elkezdett táncolni és a lábával dobolni rajta. A tánc végére Ame-no-Uzume lerázta magáról az összes levelet és virágot, és meztelenül táncolt tovább. Az összes férfi isten hangos nevetésbe kezdett ennek láttán, és Amateraszu is kíváncsi lett. Amikor kikukkantott a barlangból egy „hajnal”-nak nevezett fénysugár kiszabadult és Amateraszut elkápráztatta a gyönyörű istennő, akit látott, miközben igazából saját tükörképével nézett szembe. Ekkor hirtelen egy Ameno-Tadzsikaravo nevű isten kirántotta őt a barlangból, majd lezárták azt egy simenavával. Az őt körülvevő örömnek és mulatozásnak hála Amateraszu depressziója elmúlt és beleegyezett, hogy visszatér a fénnyel együtt. Ame-no-Uzume ettől kezdve a hajnal és a vidámság istene is lett egyben.
Szuszanoo és Orocsi