Pakrác () város és község (općina) Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében.
A község (járás) települései Pakrác község 42 településből áll (2006-os állapot): Badljevina, Batinjani, Bjelajci, Branešci, Brusnik, Bučje, Cicvare, Cikote, Dereza, Donja Obrijež, Donja Šumetlica, Donji Grahovljani, Dragović, Glavica, Gornja Obrijež, Gornja Šumetlica, Gornji Grahovljani, Jakovci, Kapetanovo Polje, Koturić, Kraguj, Kričke, Kusonje, Lipovac, Mali Banovac, Mali Budići, Novi Majur, Omanovac, Ožegovci, Pakrác, Ploštine, Popovci, Prekopakra, Prgomelje, Rogulje, Srednji Grahovljani, Stari Majur, Španovica, Tisovac, Toranj, Veliki Banovac és Veliki Budići.
Fekvése A város Pozsegától légvonalban 39, közúton 50 km-re északnyugatra, Lipiktől 4 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Pakra folyó völgyében fekszik.
Története Pakrác története a legrégibb időkig nyúlik vissza. Területéről a legősibb leletek a kőkorszakból származnak. A város területén tervszerű régészeti feltárás ezidáig nem történt, ezért csak szórványos leletekről beszélhetünk, melyekre főként a földmunkák során véletlenül bukkantak rá. A leletek között kőkorszakot kőszekercék, kőkések, cseréptöredékek, a rézkort egy rézből készült szekerce, a vaskort egy vasszekerce képviseli, melyek legnagyobb része a zágrábi régészeti múzeumba került. A római kort egy Brusnikon talált és ma Zágrábban őrzött síremlék és egy Kusonjén talált sírkőlap képviseli, mely a mór cohors egyik katonájának állított emléket és a városháza épületében őrzik.
A város a középkorban Pakrác kora középkori története források hiányában jórészt ismeretlen a kutatók számára. Bizonyosan csak az állítható, hogy a 12. század végén már az erős pakráci vár állt itt, melyet a templomosok, vagy a johanniták építettek. A korabeli utazók leírásai alapján a vár szabálytalan ötszög alaprajzú volt vastag, erős falakkal, melyet külső tornyok és sáncok erősítettek. Belül egy faragott kövekből épített négyszögletes torony állt. A várban 1256 és 1260 között pénzverde is működött, ahol a szlavón bánok pénzeit verték. Az ezüstpénzen először jelenik meg a nyest alakja, melyről a mai horvát pénznem a nevét kapta. A pénzverdét 1260-ban ismeretlen okból Zágrábba költöztették. A pakráci Szent János vár volt a johannita lovagrend és vránai priorátus itteni, területi székhelye, abban az időben, amikor Pakrác még Dubica vármegyéhez tartozhatott. Itt székeltek később a vránai priorok, de már Vrána elvesztése (1538) előtt is gyakran jöttek ide. 1439-ben a Thallóczy fivéreket találhatjuk itt. 1445-ben a perjelség és a Cilleiek hadvezére, Vitovecz János közt kitört háborúban itt esett el Thallóczy János vránai perjel, aki 1440-ben az első török ostrom idején Nándorfehérvár várának parancsnokaként Nándorfehérvárat hősiesen megvédte. 1450-ben a vár Szentgyörgyi Tamás perjelé, majd továbbra is a perjelségé, amíg védelmi okokra hivatkozva Zrínyi Miklós el nem foglalta. 1537-ben Pakrác már Zrínyi Miklós tulajdona, de már azt megelőzően megszerezte a perjelség itteni jószágait. 1543-ban a vár már elhagyott volt, de ekkor a pozsonyi országgyűlés őrséget rendelt bele. Ezután a török hódításig eltelt rövid időben a Zrínyiek igazgatása alatt volt. A vár Pakrác közepén a fő téren állt, de a falak csekély maradványai mára alig kivehetők.
A települést 1238-ban említik először „Petricz” néven IV. Béla királynak a II. András és Imre király által a johannitáknak adományozott donációkat megerősítő oklevelében. A szövegből kitűnik, számítottak arra, hogy aranyat találnak. Az oklevél szerint amennyiben Kálmán Szlavónia hercege a bányászkodás során aranyra lelne, át kell neki adni a földek ötödét; ha a bányászatot leállították, illetve nem lelnének itt aranyra, ezt a föld ötödöt vissza kell adni a johannitáknak. Ha a rend birtokában maradt négyötödön, vagy más egyéb olyan földjeiken lelnének aranyra, vagy ezüstre, melyet az adomány részeként kaptak úgy rendelkezik, hogy az arany és az ezüst jövedelem egyharmadával a rend szabadon rendelkezhessen, ám a kétharmada a királyi kincstáré legyen.
300px|bélyegkép|jobbra|A Szentháromság ortodox székesegyház Pakrác a török uralom alatt Amikor a törökök elfoglalták Szlavóniát, két szandzsákra osztották: pozsegaira és pakrácira, de Pakrác nem azonnal vált székhellyé. Csak 1570-ben lett szandzsákszékhely, miután 1559-ben a csázmai szandzsákot továbbköltöztették a támadások miatt Monoszlóra, innen pedig Pakrácra. 1580-ban a pakráci szandzsákot a boszniai pasalikhoz csatolták. Később elveszíti székhely jellegét, Csernik vette át a szandzsákszékhelyi szerepkört.Branko Nadilo: Törökellenes és más erősségek Verbovec (Vrbovec) és a Száva közti térségben. – Građevinar. 2004. 8. sz. 1598-ban a törökök ellen felkelő Erdődy Péter betört Szlavóniába és átmenetileg elfoglalta Pakrácot és Pozsegát. Véglegesen 1691. október 17-én Charles Eugène de Croÿ császári tábornok szabadította fel a török uralom alól.
Pakrác a török kiűzése után A török kiűzése után Pakrácra és vidékére Boszniából főként pravoszláv, a Magyar Királyság északabbi területeiről pedig némi katolikus lakosság települt be. 1690-ben a bécsi udvar és a szerb vezetők megállapodásának megfelelően megkezdődött a szerbek őseik földjéről történő nagy kivándorlása. 1694-ben III. Arsenije Čarnojević ipeki pátriárka vezetésével tartott bajai gyűlésükön külön területként (Kis-Vlaska) már Pakrác és Pozsega környékét valamint a Szerémség egy részét is maguknak követelték. 1705-ben megalapították a pakráci ortodox püspökséget. Az első püspöki palota még fából épült. A Szent Trifunnak szentelt ortodox fatemplom helyén 1757 és 1768 között felépítették a Szentháromság tiszteletére szentelt püspöki székesegyházat. Pakrác előbb kamarai birtok, majd Johannes Theodor Imbsen báró udvari titkos tanácsos tulajdona lett. Ekkor a vár már nagyon rossz állapotban volt, ezért helyette főúri kastély építésébe kezdtek. Ez lett a későbbi Jankovich-kastély magja. Imbsen halála után özvegye az uradalmat Trenk bárónak adta el, aki felépíttette saját kastélyát, mely ma is áll.
bélyegkép|jobbra|300px|A Nagyboldogasszony római katolikus plébániatemplom Pakrác fejlődése a Jankovich család idejében Pakrácot Mária Terézia magyar királynő a szlavniczai Sándor grófoknak ajándékozta, végül 1760-ban az akkori alispán, daruvári Jankovich Antal vásárolta meg. A Jankovichok uralma Pakrác gazdasági fellendülésének időszaka, mely különösen Jankovich Antal és Izidor grófok nevéhez fűződik. Jankovich Antal idejében a pakráci uradalom 50 faluból állt. Ő volt az, aki nemesített fajták behozatalával, új földművelési módszerek bevezetésével, a gazdasági eszközök fejlesztésével az itteni gazdaságot európai szintre próbálta felemelni. Különösen fejlett volt a selyemhernyó-tenyésztés, csak Majuron 12 ezer eperfát ültettek erre a célra. A már meglevő Imsen-gazdaság további bővítésével a déli legelők területén új, nagy gazdasági komplexumot hozott létre. Ide istállókat, gabonaraktárakat, szénatárolókat, pincéket és halastavakat építtetett. A gazdálkodás fejlesztésére a gróf ösztönözte a magasan képzett szakemberek, kézműves mesterek ide telepítését főként Németországból, akik itt házat és földet kaptak. Ebből a célból a külvárosban új telkeket parcelláztak. Így alakult ki a két kétműves utca (a mai Strossmayer és Bolnička utcák), ahol fazekasok, bőrművesek, szappanfőzők, rézművesek, bognárok, kádárok, fésűsök laktak. 1796-ban Pakrác évi négy országos vásár tartására jogosító vásártartási jogot kapott. A mezőgazdaság és a kézművesség mellett a kereskedelem is fejlődött. Ebben az időszakban (1761 és 1768 között) épült fel a Nagyboldogasszony plébániatemplom, mely az ortodox székesegyház mellett a városkép meghatározó eleme lett.
Pakrác a 19. században Az uradalom további jelentős fejlesztése fűződik Jankovich Izidor gróf nevéhez különösen az állattenyésztés területén. 1843-ban a Lipik határában fekvő 25 hektáros „Izidorovac” nevű területen a várostól nyugatra megalapította a lipiki ménest. 1820 és 1850 között a lipiki fürdő területén újabb három fürdőépületet emeltetett. Örököse Gyula gróf kiváló politikus, hazafi és nagy jótevő volt, de a gazdaságot elhanyagolta. 1861-ben az uradalmat eladta és családjával Ausztriába költözött. Pakrác és vidékének aranykora az 1885-től az első világháborúig terjedő időszakra tehető. Ebben az időben (1895 és 1897 között) épült meg a Barcs-Pakrác-Banova Jaruga vasútvonal, mely lehetővé tette a tőke beáramlását. Ekkor települt be nagyszámú magyar, német, cseh és szlovák nyelvű népesség az Osztrák–Magyar Monarchia más területeiről. Munkások, kézművesek, akik a vasútépítésen dolgoztak, illetve kereskedők, akik megnyitották üzleteiket a városban. Ekkor lett híres a szomszédos Lipik gyógyfürdője, ahová a Monarchia különböző vidékeiről özönlöttek a látogatók. 1861-ben felépült a város első ipari üzeme a fűrésztelep, majd 1892-ben a gőzfűrész üzem. Szűknyomtávú vasút épült a Psunj-hegységen át és egy kisebb téglagyár a közeli Filipovacon. Pakrácon községi elöljáróság, járásbíróság, pravoszláv püspökség, népiskola, tanítóképző, posta és távíróállomás, takarékpénztár és boltok működtek. Pozsega vármegye Pakráci járásának székhelye volt.
Pakrác a 20. században A 20. század első évtizedeiben újabb köz- és lakóépületek létesültek a városközpontban új utcákat alkotva. Ezek az épületek többnyire szecessziós stílusban épültek. A város új arculatának kialakításában nagy érdemei vannak a fiatal építésznek Stjepan Golubićnak, aki iskoláit Budapesten és Grazban végezte és pályafutását itteni lakóházak és villák tervezésével kezdte. 1906-ban a város közvilágítást kapott és a Pakra mellett, a régi malom végében felépült a városi fürdő. 1909-ben a Jankovich-kastély és a Trenk-kastély mellé gesztenyefasort ültettek.
Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Az 1920-as években lebontották a pakráci vár düledező maradványait. A két világháború között élénk társadalmi élet folyt a városban. Felépítették a Cseh házat és a Horvát házat. A Horvát házhoz nagy moziterem, színpad, könyvtár, olvasóterem is tartozott. Mindkét épület a délszláv háborúban semmisült meg, újjáépítésük a háború után történt. A második világháború után részben a lebontott vár anyagából felépítették a községi hivatalt. Ebben az időszakban sok régi épületet bontottak le, a szecessziós épületeket pedig megfosztották díszeiktől. A történeti és kulturális értékeket teljesen elhanyagolták. Némi változást a városi múzeum 1954/55-ös alapítása jelentett, de ennek a rövid működése is megszűnt 1968-ban.
Pakrác védelme a délszláv háborúban