Giovanni Virginio Schiaparelli (ejtsd: dzsovanni virdzsínió szkiaparelli, 1835. március 14. – 1910. július 4.) olasz csillagász és tudománytörténész. Az Olasz királyság szenátora, a római Accademia dei Lincei professzora, emellett majd negyven éven át a milánói Brera Obszervatórium igazgatója. Számos tudományos megfigyelés és felfedezés köthető a nevéhez, ismertségét mégis annak köszönheti, hogy a Mars megfigyelése közben csatornákat vélt felfedezni a felszínen, amelyet mások intelligens lények munkájának véltek.
Élete és munkássága
Tanulmányait Berlinben és az oroszországi Pulkovóban (Oroszország) végezte. 1862 és 1900 között a milánói Brera Obszervatórium igazgatója volt. Schiaparelli korának egyik legnagyobb tudósa volt a klasszikus asztronómia területén. Legfőbb kutatási területe a meteorok és a kettőscsillagok vizsgálata volt. A Perseida és Leonida meteorrajok vizsgálatával igazolta, hogy a meteoresők összefüggésbe hozhatók egy nagyobb üstökös csóvájával, ami ebben az esetben a Tempel-Tuttle üstököst jelentette. Ennek a felfedezésnek az alapján bizonyították be, hogy a meteorok az üstökösök után, azok csóvájában haladnak. Felvetette annak lehetőségét (ez később beigazolódott), hogy a Merkúr és a Vénusz bolygók is – hasonlóan a Földhöz – saját tengelyük körül forognak.
1889-ben felvetette, hogy a Merkúr forgási periódusa 88 nap, azaz megegyezik keringési idejével. 1964-ben derült csak ki, hogy a Merkúr kötött keringése nem 1:1, hanem 2:3 arányú.Balázs, Bartha, Marik: Csillagászattörténet. TIT. 1982. 1861-ben felfedezte a Hesperia nevű kisbolygót.
Mars thumb|balra|300px|A Mars felszíne Schiaparelli térképén Schiaparelli megfigyeléseit kora távcsöveivel végezte, melyek felbontása még csekélynek mondható. Megfigyelései alapján óceánokat és kontinenseket feltételezett a Marson, illetve ezeken a kontinenseket párhuzamos vonalakat vélt találni. Ezt olaszul 'canali'-nak írta, amit tévesen fordítottak és felszíni képződmény helyett mesterséges csatornaként került be a köztudatba, és ezzel tápot adva évtizedeken át a bolygó lakott voltát feltételezőknek. Később Vicenzo Cerulli csillagász megállapította, hogy a "csatornák" vélhetően optikai csalódás következményei.
Elismerések Életében kapott díjak A Királyi Asztronómiai Társaság Aranymedálja (1872) Bruce-érem (1902)
Róla nevezték el Aszteroida: 4062 Schiaparelli A Holdon a Schiaparelli holdkráter A Marson a Schiaparelli kráter
Könyvei 1873 – Le stelle cadenti (Hullócsillagok) 1893 – La vita sul pianeta Marte (Élet a Marson) 1925 – Scritti sulla storia della astronomia antica (Klasszikus asztronómiáról szóló írások) három kötetben Bolognában adták ki. Reprint: Milanó, Mimesis, 1997.
Jegyzetek
További információk http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/Schiapar.htm https://web.archive.org/web/20090317074350/http://www.exploreronline.hu/cikkek/foldunk-zaszloja-alatt
Kategória:Olasz csillagászok Kategória:1835-ben született személyek Kategória:1910-ben elhunyt személyek Kategória:A Royal Society tagjai