Szende Béla (Budapest, 1905. december 5. – Budapest, 1957. április 29.) gépész- és villamosmérnök.
Életpályája Egerben a Ciszterci Gimnáziumban érettségizett 1923-ban. Budapesten a Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának hallgatójaként kezdett foglalkozni a repüléstechnika elektronikai feladataival.
A harmincas években a Magyar Repülőkísérleti Intézetnél a rádiórészleget vezette. 1943-ban leszerelt és polgári alkalmazottként Csepelen a Dunai Repülőgépgyárban a rádióosztály vezetőjeként dolgozott tovább.
A háború után megalakította a FULMEN céget, ahol elektronikai műszereket készítettek, gyakran a tönkrement repülőgépek még fellelhető alkatrészeiből. Az államosítás után 1949-től alkalmazottként régi cégénél folytatta tovább kutatásait a rádióhullámok terjedésével kapcsolatban.
Kutatási területe 1951-től már foglalkozott az ionoszféra változásainak a nagytávolságú rádió-összeköttetésekre gyakorolt hatásával. 1954-re elkészült az ionoszféra-kutató berendezés, amelyet később fiatal munkatársaival fejlesztettek tovább. A berendezés segítette a nagytávolságú rádiós kapcsolatok megvalósítását és szerepet játszott a rakétatechnikában, az űrkutatásban is.
Díjai, elismerései
Az ionoszférakutató berendezés 1958-ban a brüsszeli Világkiállításon Nagydíjat nyert. Munkáját itthon halála után 2 évvel, 1959-ben – Halmágyi Tiborral, Hofgard Károllyal és Tófalvi Gyulával megosztva – posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el.
Jegyzetek
Források
Tudósnaptár - Szende Béla Magyarország a XX. században (IV. kötet) - Műszaki és természettudományok - A magyar űrkutatás kezdetei A Farkasréti temető 2003-ban (Budapest Főváros Levéltára)
További információ Híres magyar mérnökök (www.muszakiak.hu)
Kategória:Magyar gépészmérnökök Kategória:Posztumusz Kossuth-díjasok Kategória:1905-ben született személyek Kategória:1957-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek