Fáy Szeréna, Simai Gyuláné, szül. Frankl SzerénaFáy Szeréna S.. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 20. (Erdőhegy, 1865. december 24. – Budapest, Józsefváros, 1934. január 27.)Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 184/1934. folyószáma. magyar színésznő, színművészeti akadémiai tanár, a Nemzeti Színház örökös tagja.
bélyegkép|jobbra|250px|Jókai Mór: Az aranyember. Társulat: Nemzeti Színház. Bemutató: 1884.12.03. Timea: Fáy Szeréna
Pályafutása Frankl Simon és Oppenheimer Eleonóra leányaként született. Örmény nemesi felmenőkkel rendelkezik Lukács ágon.Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája; Erdélyi Örmény Gyökerek, Budapest 2000. Jókai Mór és Laborfalvi Róza (akinek rokona volt) pártfogásával már 12 éves korában bejutott a Színművészeti Akadémiára, ahol Szigeti József volt a mestere. Ennek elvégzése után, 1880-ban a Paulay Ede által vezetett Nemzeti Színház tagja, 1918-tól örökös tagja lett. Mivel kezdetben a tragikai szerepkörben Jászai Mari és Márkus Emília mellett nehezen tudott érvényesülni, 1895-ben elszerződött a Nemzetiből. 1888-ban a bécsi Volkstheaterben, 1899–1900-ban Kolozsvárott játszott. 1901. július 1-jén Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Simay Gyula törvényszéki bíróval.A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami házassági akv. 654/1934. folyószáma alatt. Elsősorban a drámai hősnő szerepkörében aratott nagy sikereket. Játéka a klasszikus hagyományokat követően patetikus, ugyanakkor igen erőteljes és lendületes volt. Komikus szerepekben is sikereket aratott. 1925-től 1934-ig a Színművészeti Akadémián drámai és vígjátéki gyakorlatot tanított. A régi színházi iskola hagyományain nevelkedett Fáy Szeréna a szereppel való azonosulásra, az átélés jelentőségére hívta fel tanítványai figyelmét, akikkel kiváló pedagógiai érzékkel foglalkozott. Több filmben is játszott. bélyegkép|jobbra|250px|Fáy Szeréna sírja Budapesten. Kerepesi temető: 48/1-1-12. Margó Ede alkotása. A Kerepesi temetőben nyugszik. Sírján a Margó Ede szobrászművész alkotta gyönyörű női alak áll. Sírverse:
„Mit állsz tátongó mélység, lábaimnál? Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte Én glóriával átallépem azt.” (Madách Imre: Az ember tragédiája; 11. szín)
Ignácz Rózsa visszaemlékezése szerint igen jótékony, karitatív szellemű volt, a szegény sorsú színinövendékeket ruhával, fehérneművel segítette. (Ignácz Rózsa például igen sovány volt, őt minden délután jól meguzsonnáztatta). Nagy állatbarát volt, amikor kedvenc kutyája kimúlt, Fáy gyászba öltözött.
Díjai, elismerései 1885-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott. 1921. november 24-én a Nemzeti Színház igazgatósága és művészei Herczeg Ferenc Árva László király című darabjának előadása keretében ünnepelte meg Fáy Szerénának 40 éves nemzeti színházi tagságát.
Főbb szerepei Adél (Hugó Károly: Bankár és báró) Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája, 1894-ben 150-szer játszotta). Volumnia (Sh. Coriolanus); Teréz (Jókai Mór: Az aranyember); Wolfné (Gerhart Hauptmann: A bunda); Melinda, Gertrudis (Katona József: Bánk bán); Goneril (William Shakespeare: Lear király); Gertrud (Shakespeare: Hamlet); Erzsébet (Friedrich Schiller: Stuart Mária); Margit királyné (Shakespeare: III. Richárd); Todorescuné (Rákosi Viktor: Elnémult harangok); Anna Pavlovna (Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Az élő holttest); Erzsébet (Szigeti J.: Rang és mód). Julis, a feleség (Bibó Lajos: Juss) Schöpflin Aladár: A pirosruhás hölgy című, háromfelvonásos vígjátéka, 1926. november 19.
Filmszerepei Teréza mama (Jókai Mór: Az aranyember. Rendező: Korda Sándor) 1918. Matyólakodalom (1920); Leánybecsület (1923)
Jegyzetek
Források
Nyugat, 1921. 1. szám. Figyelő rovat: Pataki József: S. Fáy Szeréna Budapesti Negyed 1999. VII. évf. 3. szám.
További információk Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Bp., 1957) Ignácz Rózsa: Malvolio tanár úr és a többiek (Prospero szigetén, Bp., 1960) Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Bp., 1931. Stephanum ny. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918 A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny. Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005 Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930 A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904 Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996- Színház az egész!... Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005 Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933 Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
Kategória:Magyar színésznők Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:1865-ben született személyek Kategória:1934-ben elhunyt személyek Kategória:Farkas–Ratkó-díjasok Kategória:Magyar gyerekszínészek Kategória:A Nemzeti Színház örökös tagjai Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek