A Duran Duran 1978-ban alakult, Rock and Roll Hall of Fame-beiktatott, brit new wave együttes. Az együttest John Taylor basszusgitáros és Nick Rhodes (billentyűk) alapította, hozzájuk csatlakozott később Roger Taylor (dobok), Andy Taylor (gitár) és Simon Le Bon (ének).
A Duran Duran a kezdetekben az Újromantika része volt, együtt a Spandau Ballett és a Visage együttesekkel. A videóklipek népszerűsödése juttatta a Duran Durant legnagyobb sikereikhez, az MTV zenei csatorna segítségével. Sok videóklipjüket a legmodernebb technológiákkal forgatták, hogy az átlag felett maradjanak, amivel nagy szerepet játszottak az Egyesült Államok második brit zenei inváziójában. Professzionális filmrendezőkkel is közreműködtek, hogy a klipjeik minőségét fenntartsák. 1984-ben elkezdtek az elsők közt videótechnológiákat használni koncertjeiken. Az 1980-as évek egyik legsikeresebb együttese voltak, többek között olyan dalokkal, mint a Girls on Film, a Rio, a Save a Prayer, a The Reflex, a Hungry Like the Wolf, a The Wild Boys és a Notorious. 1984-re az együttes a Beatlemániához hasonló hírnevet ért el.
Első nagy sikerüket a Girls on Film dal hozta, a Duran Duran (1981) debütáló lemezről, egy vitatott tartalmú videóklippel együtt. A Rio (1982) lemez világszerte sikert aratott. A Hungry Like the Wolf és Rio videóklipeket Russell Mulcahy ausztrál rendező forgatta, aminek köszönhetően az együttes legnagyobb slágerei lettek. Harmadik albumuk, a Seven and the Ragged Tiger egyetlen listavezető albumuk lett az Egyesült Királyságban, míg annak első kislemeze, a The Reflex első lett hazájukban és az Egyesült Államokban is. 1985-ben ismét elérték az amerikai slágerlisták első helyét, A View to a Kill című kislemezükkel, amit a Halálvágta James Bond-filmhez írtak.
Az együttes sose bomlott fel, de Andy és Roger Taylor távozott a Notorious felvételei után, 1986-ban, a felállásuk része lett Warren Cuccurullo 1989 és 2001 között, illetve Sterling Campbell 1989 és 1991 között. Az 1980-as évek végén és a következő évtized elején további albumokat adtak ki, de kisebb sikerrel, mint az első hat évükben. 1993-as albumuk, a Duran Duran (gyakran The Wedding Album) két világszerte sikeres dalt is tartalmazott, az Ordinary Worldöt és a Come Undone-t. John 1997-es távozása után az együttes kiadott sok, kereskedelmileg sikertelen albumot. Az együttes eredeti felállása újra összeállt a 2000-es évek elején, aminek köszönhetően megjelent 2004-es albumuk, az Astronaut és több sikeres koncertturnéjuk is volt. A lemez első kislemeze, a (Reach Up For The) Sunrise ismét világszerte sláger lett. Andy Taylor 2006-ban ismét elhagyta az együttest és a helyét Dominic Brown vette át. Ezt követően az együttes öt további albumot adott ki, a Red Carpet Massacre-t (2007), az All You Need Is Now-t (2011), a Paper Gods-t (2015), Future Pastot (2021) és a Danse Macabre-t (2023).
A Duran Duran több, mint 100 millió albumot adott el világszerte, amivel minden idők egyik legsikeresebb együttese. Tizennégy kislemezük volt a slágerlisták legjobb tíz helyének egyikén az Egyesült Királyságban és huszonegy a Billboard Hot 100-on. Egyike azon kevés együtteseknek, amelyek az 1980-as években történt megalakulásuk óta minden évtizedben megjelentettek egy albumot, ami az Egyesült Királyságban elérte az albumlisták első öt helyét. Az együttes a díjakat tekintve is sikeres volt. Többek közt van két Brit Awardjuk, amelyek között ott van a 2004-es Kiemelkedő Hozzájárulás a Zenéhez-díj, két Grammy-díjuk, egy MTV Music Video Életmű-díjuk és a Hollywood Walk of Fame-en is van egy csillaguk. 2022-ben beiktatták az együttest a Rock and Roll Hall Of Fame-be.
Története
1978–1980: Alakulás és első évek A Duran Durant John Taylor és Nick Rhodes alapította 1978-ban Birminghamben, ahol a Rum Runner szórakozóhely zenekara lettek. A klubnak dolgoztak és itt kezdtek el először próbálni. A közelben sok együttes játszott ilyen szórakozóhelyeken, mint a Sex Pistols vagy a The Clash. Az együttes nevét a Barbarella című Jane Fonda-film szereplőjétől kölcsönözte. A Duran Duran a klasszikus ötfős felállással 1980. július 9-én adta első koncertjét a birminghami The Rum Runnerben.1980–1995 timeline, Duran Duran (Hozzáférés: 2016. május 10.)
Az együttes első énekese Stephen Duffy volt. Simon Colley volt az eredeti basszusgitáros, tekintve hogy John Taylor először gitáron játszott. Ezzel a felállással játszott eredetileg élőben. Rhodes elektronikus dobokkal helyettesítette a dobos hiányát. Miután Duffy elhagyta az együttest 1979-ben, meghallgatást tartottak gitárosoknak és énekeseknek. Andy Wickett csatlakozott végül az együtteshez énekesként és szerepe volt a Girls On Film megírásában, Andy Taylor önéletrajza alapján. Wickett szerepel demófelvételeken, amelyeket 1980-ban bemutattak az EMI-nek. John Taylor és Wickett weboldala alapján a páros együtt írta meg egy korai verzióját a Rionak. Colley és Wickett távozása után átmeneti időszakra felvették Jeff Thomast és Alan Curtist.
Roger Taylor dobos 1979-ben találkozott John Taylorral, Rhodes-szal és Wickettel egy bulin vezetett Taylor csatlakozásához az együttesbe. Ez a felállás készítette az első demófelvételeket. 1980 áprilisában Andy Taylor Newcastleből érkezett egy meghallgatásra, miután látott egy hirdetést a Melody Makeren. 1980 májusában Simon Le Bont akkori barátnője ajánlotta az együttesnek, aki a Rum Runnerben dolgozott. A klub tulajdonosai Paul és Michael Berrow lettek az együttes menedzserei és fizettek nekik, hogy a klubban dolgozzanak, amikor éppen nem próbáltak.
1980-ban két demófelvételt vettek fel és felléptek különböző klubokban Briminghamben és Londonban. Később, ugyanebben az évben turnézni kezdtek Hazel O’Connor előzenekaraként, amely felkeltette az EMI és a Phongram figyelmét. A két kiadó egymással küzdött az együttes aláírásáért, de az együttes „hazaszeretete a The Beatles korábbi kiadója felé” végül az EMI-hez vezette őket decemberben.
A Duran Duran az egyik első együttes volt, akik remixelték saját dalaikat. Gyakran felvettek hosszabb verzióit dalaiknak, amelyeket Night Versionsnek neveztek és éjszakai szórakozóhelyeknek készültek, majd később a Night Versions: The Essential Duran Duran albumon jelentek meg összegyűjtve 1998-ban.
A karrierjük kezdete óta minden tagnak volt egy vizuális stílusa. Perry Haines stylisttel dolgoztak együtt és designerekkel, mint Kahn & Bell és Anthony Price, hogy felépítsenek egy elegáns imidzset. A karrierjük során végig fontos volt a divat. Az 1990-es évek végén dolgoztak Vivienne Westwooddal és a 2000-es években Giorgio Armanival. Fontosnak tartották, hogy a vizuális megjelenésük felett legyen irányításuk és közeli munkaviszonyban voltak Malcolm Garrettel.
Tinédzser és zenei magazinok az Egyesült Királyságban nagyon sokat foglalkozott velük, amelyhez nem sokkal később csatlakozott az Egyesült Államok. Ritka volt az 1980-as években, hogy nem jelent volna meg legalább egy fotósorozat az együttesről olyan magazinokban, mint a Smash Hits vagy a Tiger Beat. 1988-ban John Taylor a következőt mondta a Rock Fever Superstars Magazinnak:
1981–1982: Debütáló album és a Rio
Az együttes első albuma nem várt sikert aratott. A Duran Duran album első kislemeze, a Planet Earth elérte a tizenkettedik helyet a UK Top 20 slágerlistán. A harmadik kislemez a Girls on Film pedig ötödik helyig jutott ugyanezen a listán. A dal videóklipjében félmeztelen nők szerepeltek iszapbirkózva, párnacsatázva és szexuális fétisek is helyet kaptak. A videó két héttel az MTV elindítása után volt felvéve. Az együttes azt várta, hogy a klipet modernebb szórakozóhelyeken fogják játszani, amelyek rendelkeztek a megfelelő technológiával. A videót végül erősen cenzúrázták, de a Playboy csatornán gyakori lejátszásra került. Az album harmadik helyig jutott a UK Albums Charton. Később 1981-ben elkezdték az első amerikai turnéjukat németországi és brit koncertekkel kiegészítve.
A világszintű sikert a második albumuk, a Rio hozta meg, amin négy UK Top 20-as szám is szerepelt (a My Own Way, a Rio, a Hungry Like the Wolf és végül a Save a Prayer). Az album megjelenése után turnéztak többek közt Ausztráliában, Japánban és az Egyesült Államokban is. Diana hercegnő a kedvenc együtteseként a Duran Durant nevezte meg és a brit média a Fab Five becenevet adta nekik, ezzel a The Beatlesre (the Fab Four) utalva.
Amerikában először újromantikus albumként adták ki a Riot, ami így nem igazán volt sikeres. A Carnvial EP sikerei után 1982 novemberében újra kiadták, már dance albumként és elképesztő sikereket ért el, hat hónappal európai megjelenése után. Az MTV szinte folyamatosan játszotta a Hungry Like the Wolfot, ezzel a kislemezt és az albumot is az amerikai slágerlisták első húsz helyére tolva. A Rio végül a 6. helyig jutott és 129 hetet töltött el a Billboard 200 slágerlistán. A siker egyik kulcsa a folyamatos videóklipek és ezzel a gyakori TV-szereplés volt. 2003-ban a Rio a 65. helyet kapta az NME Minden idők 100 legjobb albuma listáján.
1983–1985: A Fab Five, mellékprojektek, és Live Aid
1983 elején újra kiadták az első albumukat Amerikában ezzel megint újabb sikereket értek el és az Is There Something I Should Know? kislemez az első helyen debütált az Egyesült Királyságban és közben elérte a negyedik helyet az Egyesült Államokban is. Rhodes a következő mondta amerikai tapasztalataikról: „Amikor először idejöttünk mindenki meg volt őrülve [...] De amikor visszajöttünk, miután a Hungry sikeres lett, teljes káosz volt, tiszta Beatlemánia. Volt egy dedikálásunk a Girls on Film megjelenése után egy boltban a Times Square-en. Nem tudtunk kijutni a boltból. A rendőröknek le kellett zárniuk az utcát” 1983-ban Nick Rhodes producere volt a Kajagoogoo első helyezett Too Shy kislemezének, illetve Andy Taylor lett az első tagja az együttesnek, aki házasságot kötött. balra|bélyegkép|250x250px|Az együttes 1983-ban Az együttes a következő évet Franciaországban töltötte, dalokat írva és egy dokumentumfilmet forgattak az album készítéséről. 1983 májusában repültek Sydneybe és Montserratra, hogy felvegyék a harmadik albumot. A nyáron visszatértek az Egyesült Királyságba, hogy koncertezzenek. Az első koncertjüket a Walesi herceg és hercegnő előtt a Dominion Színházban és a másodikat a Villa Parkban. Az együttes nagy nyomás alatt volt a Rio sikerei után és a felvételek több, mint hat hónapig tartottak, hogy minden tökéletes legyen. Néhány tagnak nehéz volt az új életstílus és függőségekkel is voltak problémáik. Az Extraordinary World dokumentumfilmben Rhodes azt mondta, hogy ennek a hatása volt a hangzásukra, amely „éppen, hogy csak irányítás alatt lévő hisztéria a felszín alatt.”
1983-ban jelent meg a Seven and the Ragged Tiger, amin rajta volt többek között a Union of the Snake kislemez is, ami ezzel az ötödik top ötig jutó Duran Duran szám lett az évben, három különböző albumról. Ezek után adtak ki még két kislemezt a New Moon on Mondayt és a The Reflexet, ami első lett az Amerikai és a Brit slágerlistákon.
A következő turnéjuk közben felvették az első koncert albumukat, ami az Arena címet kapta és tartalmazta a The Wild Boys című számot is, ami kislemezként második helyig jutott az Egyesült Államokban és Angliában is. 1984-ben két Grammy-díjat is bezsebeltek, amelyek közé tartozott a Legjobb videóklip kategóriában történt győzelmük is. Közben a Save a Prayer is egyre nagyobb sikernek örvendett Észak-Amerikában és tizenhatodik lett a Billboard Hot 100 slágerlistán. 1984 végén az együttes tagja volt a Band Aid Do They Know It’s Christmas? jótékonysági kislemezének, többek közt George Michael és Sting mellett.