thumb|right|263px|Egy KH–4B Corona műhold thumb|263px|right|A J-1 rendszerű sztereoszkóp panorámaképeket készítő KH–4A műhold szerkezeti felépítése thumb|right|263px|Egy Corona műhold visszatérő kapszulája thumb|300px|A Corona visszatérő kapszulák ejtőernyőjét egy erre a célra átépített C–119 Flying Boxcar repülőgép fogta el thumb|right|300px|A washingtoni Smithsonian Institution repülési és űrkutatási múzeumában kiállított Corona műhold thumb|right|300px|Az első sikeresen visszajuttatott Corona-képet a Discoverer–14 készítette 1960. augusztus 18-án a Csukcs-félszigeten fekvő Misz Smidta (Schmidt-fok) repülőtérről (felirat a képen: „runway” = kifutópálya)
A CORONA amerikai űrprogram volt, amelynek keretében többféle fotófelderítő műholdat fejlesztettek ki és indítottak. A program elsődleges célja a Szovjetunió és Kína katonai infrastruktúrájának és katonai képességeinek a megismerése volt. A programot a CIA Tudományos és Technológiai Igazgatósága működtette az Egyesült Államok Légierejének közreműködésével.
Az 1960 májusában bekövetkezett U–2 incidens további lendületet adott egy pilóta nélküli, űrbe telepíthető, fényképes felderítő rendszer kifejlesztéséhez. A műholdakat a KH–1, KH–2, KH–3, KH–4, KH–4A és KH–4B kódszámokkal látták el, ahol a KH a Key Hole vagy Keyhole ("kulcslyuk") rövidítése volt.p.82 Key Hole Az emelkedő számok a felderítési műszerek változását tükrözik, például amikor a panoráma-fényképezésről átálltak sztereoszkóp panoráma-képekre. A KH elnevezést először 1962-ben használták, a KH–4 előtti rendszereket visszamenőleges jelleggel nevezték el.
A CORONA programot eredetileg a légierő által tervezett WS–117L védelmi célú komplex űrprogram megvalósulásáig átmeneti programnak szánták, azonban 14 évig tartott és a program keretében 145 műholdindítás történt, ebből kb. 120 tekinthető sikeresnek. Az első indításra egy évvel a program kezdete után, 1959 februárjában került sor, míg a CORONA program utolsó műholdját 1972 májusában indították. A program keretében több mint 800 ezer fénykép készült.
A CORONA fedőnév nem betűszó vagy rövidítés, nincs mögöttes jelentése. A program kezdeti dokumentumain dolgozó egyik személy, akinek fedőnevet kellett választania a program számára, az általa használt Smith Corona írógép márkanevéből vette át a CORONA nevet. A program neve nagybetűs, ami abból ered, hogy az amerikai hírszerző közösségben a fedőneveket mindig nagybetűvel írják.
Technológia A Corona műholdakban 9600 méter hosszú, 70 mm-es, különlegesen kiképzett filmeket exponált egy 60 cm fókusztávolságú lencse. A program elején a műholdak 165 és 460 km-es magasságban keringtek, ekkor a felbontásuk 7,5 méter volt. Két KH–4 rendszer esetében a felbontást 2,75 és 1,8 méterre javították, többek között kisebb keringési magasság használatával.
A program kezdeti küldetéseit egy sor műszaki probléma nehezítette meg. A visszatért filmen többek között rejtélyes ködfoltokat és fényes csíkokat lehetett megfigyelni, amelyek azonban a következő küldetéseknél már nem jelentek meg. Végül a projektmérnökök és külsős tudósok együtt találták meg a rejtély okát: a fényképezőgép-rendszer gumi részeinél elektrosztatikus kisülések exponálták a film egyes területeit. A megoldás többek között a műhold alkatrészeinek jobb földelésében, illetve az egyes alkatrészek vákuumos tesztelésében rejlett - ezeket az eljárásokat napjainkban is használják amerikai felderítő műholdak esetében.
Discoverer-program A korai indításokat a Discoverer-nek nevezett űrprogram mögé rejtették, melynek első tesztindításait 1959 elején végezték el. Az első, fényképezőgép-rendszerrel is ellátott műholdat 1959 júniusában indították fel Discoverer–4 jelzéssel. A 750 kg tömegű műholdat egy Thor–Agena hordozórakéta állította pályára. Az exponált filmet a műhold egy speciálisan kiképzett kapszulában juttatta vissza a légkörbe, ahol egy adott magasságtól ejtőernyővel ereszkedett lejjebb. Az ejtőernyőt egy erre a célra átalakított teherszállító repülőgép fogta be süllyedés közben és csévélte be a rakterébe. A kapszulát úgy tervezték, hogy sikertelen ejtőernyős elfogás esetén egy ideig még lebegjen a tenger felszínén, majd süllyedjen el.
Az első ilyen visszatérő kapszula a Discoverer 13 repülésből származik, amelyet 1960. augusztus 10-én indítottak, és a visszatérő kapszulát másnap sikeresen visszaszerezték. Ez volt egyben az első eset, amikor egy földön kívüli pályáról visszatérő tárgyat sikeresen megszereztek. A Szputnyik–5-öt 1960. augusztus 19-én indították, egy nappal a Discoverer–14 után. A Szputnyik–5 két nappal később Belka és Sztrelka kutyákkal sikeresen visszatért a földre.
A Corona visszatérő filmkapszuláit később a KH–7 típusú műholdnál is felhasználták, amely nagyobb felbontású képeket készített.
A Discoverer fedőprogram alatti utolsó indításra 1962. február 26-án, Discoverer 38 néven került sor. A kapszulát a Föld 65. megkerülése után sikerült visszatéríteni és befogni – ez volt a 13. sikeres kapszula-elfogás, és a kilencedik, amelyet a levegőben, repülőgéppel hajtottak végre.p.37 Discoverer Az utolsó Corona indításra 1972. május 25-én került sor. A legsikeresebb Corona-indítások 1966 és 1971 között voltak, amikor 32 egymást követő esetben járt az indítás és a film visszaszerzése is sikerrel.
A Corona filmkapszulájának alternatívájaként dolgozták ki a Samos műholdrendszert, amely számos módszert próbált ki a film űrbéli előhívására, beszkennelésére majd földre való elektronikus továbbítására. A Samos E–1 és E–2 műholdak esetében nem sikerült túl sok fényképet előhívni és továbbítani. Egyes későbbi Samos-műholdak, például az E–5 és az E–6, már filmkapszulás megoldással is próbálkoztak, de ezek sem jártak sikerrel.
Műholdtípusok Forrás: USGS Időszak Kód Név Felbontás Megjegyzések Küldetések 1959. jún. – 1960. szept. KH–1 "Corona", C 7,5 m Az első amerikai fotofelderítő műhold. Mindegyik műholdon egy panoramikus fényképezőgép és egy visszatérő kapszula volt. 10 indítás; 1 eredmény. 1960. okt. – 1961. okt. KH–2 Corona′, C′,(C-prím) 7,5 m Egy panoramikus fényképezőgép és egy visszatérő kapszula 7 indítás; 4 eredmény. 1961. aug. – 1962. jan. KH–3 Corona‴, C‴,(C-tripla-prím) 7,5 m Egy panoramikus fényképezőgép és egy visszatérő kapszula 9 indítás; 5 eredmény. 1962. feb - 1963. dec. KH–4 Corona-M, Mural 7,5 m Kettő, sztereoszkóp panoramikus fényképezőgép és egy visszatérő kapszula 26 indítás; 20 eredmény. 1963. aug - 1969. okt. KH–4A Corona J-1 2,75 m Kettő, sztereoszkóp panoramikus fényképezőgép és kettő visszatérő kapszula. Nagy mennyiségű fénykép készült 52 indítás; 94 eredmény. 1967. szept. - 1972. máj. KH–4B Corona J-3 1,8 m Kettő, sztereoszkóp panoramikus fényképezőgép és kettő visszatérő kapszula. 17 indítás; 32 eredmény. 1961 feb. - 1964. aug. KH–5 Argon 140 m Alacsony felbontású képek térképészeti célra. Egy darab fényképezőgép 12 indítás; 5 eredmény. 1963. márc. - 1963. július KH–6 Lanyard 1,8 m Kísérleti fényképezőgép, rövid életű program 3 indítás; 2 eredmény.
Titkosítás alóli feloldás A Corona 1992-ig hivatalosan titkosnak számított. 1995. február 22-én a Corona, valamint két akkori másik műholdprogram, a KH–5 Argon és a KH–6 Lanyard képeit feloldották a titkosítás alól.Executive Order 12951 A feloldási parancs a "Coronától eltérő, mára már elavult, széles látókörű, filmkapszulás visszatérő egységes rendszerek"-re is vonatkozott, ezért 2002-ben a KH–7 és a KH–9 alacsony-felbontású fényképezőgép-rendszerek által készített képeket is feloldották a titkosítás alól.
Az immáron szabad képeket többek között az ausztrál nemzeti egyetem tudósai használják észak-szíriai romvárosok, lakóhelyek és temetők tanulmányozásáraSatellite images spy ancient history in SyriaAncient Syrian Settlements Seen in Spy Satellite Images
Magyarország egységes CORONA fotótérképének elkészítése 2016-ban az Interspec Csoport felvette a kapcsolatot a USGS-el, digitalizálta, majd georeferálta az 1960-as években az ország területét érintő filmre készült CORONA kémműhold felvételeket, ezáltal előállították, és közkincsé tették Magyarország 1960-as évekbeli nagyjából teljes 2,5 m terepi felbontású fotótérképét. Kizárólag aminden áthaladáskor felhőzet által borítot nyugati országszegély felbontása kisebb, mert azt az kisfelbontású áttekintő felvételekkel pótolták. A projekten Bakó Gábor irányításával hat hónapig 11 szakember dolgozott és fél év alatt dolgozták fel a nyers digitális állományt, majd ingyenes közzétételre adták át az az Arcanum Adatbázis Kft. részére, így Magyarország az 1960-as évek állapotában mindenki számára ingyenesen böngészhetővé vált.
Jegyzetek
Források Dwayne A. Day (szerk.): Eye in the Sky: The Story of the Corona Spy Satellites (Smithsonian History of Aviation and Spaceflight), Smithsonian Books, 1999, A NASA Corona oldala Dwayne A. Day, John M. Logsdon, and Brian Latell (Eds.), Eye in the Sky: The Story of the Corona Spy Satellites. Washington, D.C.: Smithsonian Books. (papírkötés) és (kemény kötés). Robert McDonald, ed., Corona: Between the Sun & the Earth, The First NRO Reconnaissance Eye in Space. Bethesda, MD: ASPRS, 1997. . Curtis Peebles, The Corona Project: America's First Spy Satellites. Annapolis: Naval Institute Press. . Phil Taubman, Secret Empire: Eisenhower, the CIA, and the Hidden Story of America’s Space Espionage. New York: Simon & Schuster, 2003
Külső hivatkozások A US Geological Survey műholdas képkereső oldala A National Reconnaissance Office Corona oldala GlobalSecurity.org: fényképes kémműholdak A Point in Time, egyórás CIA film a programról Titkosítás alól feloldott katonai filmek a Corona-programról
Kategória:Felderítő műholdak Kategória:1959 az űrkutatásban