Mágócsy-Dietz Sándor (eredetileg Dietz Sándor, Ungvár, 1855. december 7. – Budapest, 1945. február 27.) magyar botanikus. Sokoldalú tudós volt, fő kutatási területe, a növényélettan és a növényszervezettan mellett foglalkozott erdészeti botanikával (dendrológia), növénymorfológiával, növénykórtannal, szőlészeti botanikával (ampelológia) és gombakutatással (mikológia) is. 1897-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.
Életpályája Eperjesen nevelkedett nagybátyja, a botanikus Hazslinszky Frigyes Ákos házában, ő szerettette meg a növénytant az ifjú Dietzcel. Az eperjesi evangélikus kollégiumot 1866–1874 között végezte el, ezt követően az Ázsia-utazó Andrássy Manó gróf családjában vállalt nevelői állást. 1876–1879 között a Budapesti Tudományegyetem természetrajz–kémia szakát végezte el, tanári oklevelét 1880-ban szerezte meg. Időközben, 1879-ben egy tanévet tanársegédként oktatott a selmecbányai erdészeti akadémián. 1880-tól a Budapesti Tudományegyetem növénytani tanszékén Jurányi Lajos tanársegédje lett. 1883-ban növénytanból megszerezte bölcsészdoktori oklevelét. 1886–1887 között állami támogatással tanulmányutat tett Svájcban, majd a németországi Tübingenben dolgozhatott az ozmózisjelenségek hírneves kutatója, a növényfiziológus Wilhelm Pfeffer sejtélettani laboratóriumában. 1889-ben a növénytan és a mikológia (gombakutatás) egyetemi magántanára lett. Mindeközben 1888–1897 között a fővárosban középiskolai tanárként is tevékenykedett, 1895-ben pedig újabb botanikai tanulmányutat tett – ezúttal a földművelésügyi minisztérium megbízásából – Dél-Franciaországban és Olaszországban, ahol a szőlő betegségeit tanulmányozta. 1897-ben a növénytan és mikológia nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki, s ugyanettől az évtől a Budai Állami Tanítóképezdében végzett oktatótevékenységet. 1901-ben a növénymorfológia és növényélettan nyilvános rendes egyetemi tanára lett, egyúttal kinevezték a Budapesti Egyetemi Botanikus Kert igazgatójává. A növénytani tanszék szétválasztását követően, 1914-től a fővárosi tudományegyetem általános növénytani tanszéken oktatott. 1928-ban nyugdíjba ment, az egyetemről és a botanikus kert éléről egyaránt visszavonult.
Munkássága Főként növényélettannal és növényszervezettannal foglalkozott, kutatásait elsősorban a fejlődésélettani és teratológiai irányultság határozta meg. Első jelentősebb tudományos munkájával, a békabuzogányfélék és a gyékényfélék virág- és termésfejlődéséről szóló 1888-as dolgozatával elnyerte a Magyar Természettudományi Társulat Bugát-díját. A kender ivari fejlődésének, valamint a szulákfélék levélalak-változásának beható vizsgálatával rávilágított az egyed- és a törzsfejlődés egyes kérdéseire. Többek között igazolta, hogy az egyedfejlődés során megjelenő módosulások a környezeti hatások következtében alakulnak ki. Növényélettani kutatási eredményeit két kötetben tette közzé 1907-ben, illetve 1909-ben.
Mágócsy-DIetz erdészeti növénytannal (dendrológiával) is foglalkozott. A pályadíjat nyert, 1891 és 1896 között megjelent kétkötetes Erdészeti növénytan című munkában a magyarországi erdőalkotó fák sejttani, szövettani, élettani, növényföldrajzi és rendszertani áttekintését adta közre, míg a kötetek társszerzői (Fekete Lajos és Rejtő Adolf) az egyes fafajokat ismertették.
Fáradhatatlan tudományos ismeretterjesztő munkásságát mintegy háromszáz – legfőképp a Természettudományi Közlönyben, az Erdészeti Lapokban, illetve a Kertészeti Lapokban megjelent – folyóiratcikke tanúsítja. Nagy hangsúlyt helyezett a helyes és magyaros természettudományos szaknyelv továbbművelésére.
Tudományos eredményei elismeréseként 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1908-ban rendes, 1937-ben tiszteleti tagjává választotta. Tagja, később alelnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt a Magyar Természettudományi Társaságnak. 1885-ben részt vett az Országos Magyar Kertészeti Egyesület megalapításában.
Művei Rügy és levélkulcs, Budapest, 1882 Adatok a növények, különösen az Euphorbiaceák tejnedvének ismeretéhez, Budapest, 1882 A Sparganium Tourn. és Typha Tourn. virág és termés fejlődése, Budapest, 1887 A növények talajálló irányának okairól, Budapest, 1887 Erdészeti növénytan I–II., Budapest, 1891–1896 (Fekete Lajossal és Rejtő Adolffal) Kétszikű fás növények béldiaphragmája, Budapest, 1899 Hazslinszky Frigyes élete és működése, Budapest, 1899 Az élők világa : növény- és állatország, szerk. Entz Gézával, Budapest, 1907 A növények táplálkozása, tekintettel a gazdasági növényekre, Budapest, 1909 A növénytan múltja, jelene és jövője hazánkban, Budapest, 1926 Erdészeti növénytan, Budapest, 1929–1941 (Fehér Dániellel)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar botanikusok Kategória:Magyar növényfiziológusok Kategória:Magyar ampelológusok Kategória:Magyar mikológusok Kategória:MTA-tagok Kategória:Ungváriak Kategória:1855-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek