A DC–8 a Douglas Aircraft Company által kifejlesztett négyhajtóműves, alsószárnyas, utas- és teherszállító repülőgép hagyományos vezérsíkkal. A Douglas repülőgépgyár a DC–8-assal lépett be a „jetkorszakba”. Első repülésére 1958. május 30-án került sor. A repülőgépből 556 darabot gyártottak 1958. és 1972. között. Legfőbb vetélytársa a Boeing 707-es volt. A hatvanas években kiéleződött verseny során a DC–8-as többszörösen tovább lett fejlesztve. A legnagyobb DC–8-asok akár 259 utast is szállíthattak és hatótávolságuk is különösen nagy volt. A DC–8-as a Boeing 707-es mellett a hatvanas évek másik legendás repülőgépe.

Története Az ötvenes évek kezdetén a Boeing egy négyhajtóműves sugárhajtású utasszállító repülőgép tervein dolgozott. Ezekből a tervekből született meg a Boeing 707-es, a hatvanas évek klasszikusa. Ezekben az időkben a Douglas repülőgépgyár volt a világelső az utasszállító repülőgépek gyártásában, ezért nem engedhette meg, hogy a Boeing monopolhelyzetbe kerüljön. 1952-ben a Douglas is tervezte egy, a 707-eshez hasonló repülőgép forgalomba állítását. A de Havilland Comet bukásával a Boeing kezébe hatalmas lehetőség hullott, mert előrébb jártak a fejlesztésben mint a Douglas.

Mivel a fejlesztésben már nem lehetett utolérni a Boeinget, ezért a DC–8-assal megpróbálták minden lehetséges szempontból felülmúlni a 707-est. A Douglas repülőgépénél erősebb hajtóműveket alkalmaztak, megnövelték a hatótávolságot és az utasférőhelyek számát is. A légitársaságok eleinte kedvetlenül tekintettek a DC–8-asra, inkább a Douglas legújabb dugattyús motoros típusát a Douglas DC–7-est választották. A Pan Am megpróbálta tovább fokozni a versenyhelyzetet a két cég között, és ez sikerült is. A Pan American vezetősége azt nyilatkozta, hogy „a Douglas elvesztette a páratlan lehetőséget”. Ezt követően a Douglas rendkívül gyors fejlesztésbe kezdett. A Pan Am-nak kedvező volt a verseny, mert ezáltal a repülőgépek ára is csökkent, valamint a gépek is egyre jobbak lettek. Az ötvenes évek végére a légitársaságok véleménye megváltozott a DC–8-assal kapcsolatban, és sorra adták le megrendeléseiket, miközben még a DC–8-as prototípusa sem készült el. A Pan Am 20 darab 707-est és 25 darab DC–8-ast vásárolt. A United Airlines is 30 példányt rendelt a típusból.

A DC–8-as végül 1958. május 30-án hajtotta végre az első repülését. A repülőgépeket 1959 szeptemberében állították forgalomba a United Airlinesnél és a Delta Air Linesnál. A típus nagy sikert aratott, egészen addig, amíg a Boeing ki nem fejlesztette a 707-320-t. Ezzel véglegesen a DC–8-as fölé kerekedett. A 707-esből közel kétszer annyit állítottak forgalomba. Ennek ellenére sok légitársaság a DC–8-ast választotta: a KLM, a SAS, a Swissair, az Alitalia, az United, a Japan Airlines, a Delta, a Trans Canada, az Eastern és a Western Airlines. A repülőgépet a hatvanas években többszörösen továbbfejlesztették, így jöttek létre a Super Sixties (Szuper hatvanas) és a Super Seventies (Szuper hetvenes) sorozatok.

A DC–8-as volt az első utasszállító repülőgép, amellyel átlépték a hangsebességet süllyedés közben. Pontosan 1,012 Machot teljesítettek. A DC–8-40-es széria volt az első utasszállító típus, amelyet kétáramú gázturbinás sugárhajtóművekkel szereltek fel. Ezáltal a gép csendesebbé, gazdaságosabbá és környezetkímélőbbé vált. A típus gyártását 1972-ben állították le, az 556-odik elkészült repülőgép után. A DC–8-asok ma is repülnek, főként teherszállító feladatokat látnak el. A Malév nem üzemeltette a típust. Ferihegyre a mai napig járnak DC–8-asok a Heavylift Arabia és az Air Transport International (ATI) színeiben.

Jelenlegi üzemeltetői ABX Air: (3 db) African International Airways: (2 db) Airlift International: (2 db) Air Charter Express: (2 db) Alitalia(3db) Air Transport International (ATI): (16 db) Arrow Cargo: (6 db) Astar Air Cargo: (8 db) Beta Cargo: (4 db) Heavylift Arabia: (3 db) Heva Bora Airways: (2 db) Johnsons Air: (6 db) MK Airlines: (2 db) Murray Aviation: (2 db) Silverback Cargo Freighters: (2 db) Skymaster Airlines: (3 db) Transair Cargo: (3 db) Transportes Charter Do Brasil: (2 db) UPS Airlines: (44 db)

Műszaki adatok Jellemző DC–8–32 DC–8–63CF Pilóták száma 3 fő Ülések száma 124-176 fő 180-259 fő Hossz 45,87 m 57,10 m Szárny fesztávolság 43,41 m 45,24 m Szárnyfelület 257,4 m² 271,9 m² Magasság 13,21 m 13,11 m Törzs szélesség 3,73 m 3,73 m Üres tömeg 60 800 kg 66 360 kg Legnagyobb felszállótömeg 140 600 kg 161 000 kg Utazósebesség 946 km/h 959 km/h Hatótávolság 7410 km 3445 km Szárnyfelületi terhelés: 546,2 kg/m² 592,2 kg/m² Hajtóművek 4 db Pratt & Whitney JT3A-9 gázturbinás sugárhajtómű (74,7 kN hajtóművenként) 4 db Pratt & Whitney JT3D-7 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű (84,5 kN hajtóművenként)

Kategória:Amerikai utasszállító repülőgépek Kategória:Amerikai teherszállító repülőgépek