300px|keretnélküli|jobbra
Hollandia történelme legalább 40 ezer évre nyúlik vissza, ekkorról származnak az ember legkorábbi nyomai. Az ókorban a Rajna torkolatvidéke jelentette az elválasztóvonalat a gall és germán törzsek között. Miután a Római Birodalom meghódította a térséget, a Rajna mentén épült ki a germánoktól védő limes. A birodalom összeomlása után északon frízek, délen frankok telepedtek meg a mai Hollandia területén.
A 8. században a Frank Birodalom meghódította Frízföldet és Németalföld közel egy évezredre a (később Német-rómaivá váló) birodalom részévé vált. Területén számos kisebb, a császárnak engedelmeskedő feudális állam (Brabanti Hercegség, Holland Grófság stb.) jött létre. Burgundia hercegei 1433-ra befolyásuk alá vonták a németalföldi kis grófságokat és püspökségeket és fennhatóságuk alatt egyesítették Németalföldet. A burgundi uralkodóház kihalása után a régió a Habsburgokhoz került, majd a dinasztia kettéválása után a 16. század közepétől a spanyol korona fennhatósága alá tartozott. A katolikus spanyolok erőszakkal akarták megakadályozni a protestantizmus terjedését, ezért 1568-ban kitört a 80 évig tartó holland szabadságharc. Ennek eredményeképpen Németalföld kettészakadt a katolikus délre (később Belgium) és a protestáns északi Egyesült Tartományokra.
A holland köztársaság számára a 17. század közepe jelentette az aranykort: flottájával dominálta a világkereskedelmet, gazdasága, művészete, tudománya egyaránt a világ élvonalába tartozott. A Holland Kelet-indiai Társaság, a világ első multinacionális cége globális gyarmatbirodalmat épített ki.
A 17. század végén és a 18. században az angolokkal és a franciákkal vívott háborúk után az ország nemzetközi befolyása lehanyatlott. A francia forradalom után az ország Párizs érdekszférájába került és Napóleon egy rövid időre annektálta is.
A francia császár bukása után a korábbi köztársaság helyén megalakult a Dél-Németalföldet is magába foglaló Holland Királyság, amely perszonálunióban volt a Luxemburgi Nagyhercegséggel. A vallásukban és részben nyelvükben is különböző déliek 1830-ban fellázadtak és megalakították Belgiumot, amelyet Hollandia 1839-ben nemzetközi nyomásra elismert. Az 1848-as népek tavasza hatására a holland király politikai reformokat hozott és az országot alkotmányos monarchiává alakította át. 1890-ben, III. Vilmos halála után Luxemburg elszakadt (Vilmosnak csak egy lánya volt, a luxemburgi törvények viszont tiltották a nőági örökösödést).
Hollandia semleges maradt az első világháborúban, a másodikban azonban német megszállás alá került. Kelet-indiai gyarmatait Japán foglalta el és a háború után a helybeliek kikiáltották Indonézia függetlenségét. Hollandia a háborús romok eltakarítása után gyors gazdasági fejlődésbe kezdett, nemzetközi téren pedig alapító tagja volt a NATO-nak és az Európai Uniónak.
Őstörténet (i. e. 800 előtt) bélyeg|balra|150px|Willemstadban talált, 12 cm magas, 6500 éves faszobrocska
A 2010-ben Woerdenben talált kőeszközök tanúsága szerint a mai Hollandia területén legalább 37 ezer éve laknak emberek. 2009-ben pedig egy kb. 40 ezer éves neandervölgyi koponyát találtak a Zeeland melletti tengerfenék kotrása közben.
A legutolsó jégkorszak során az európai jégpáncél nem érte el Hollandiát, területén gyér növényzetű tundra terült el, amely csak kis létszámú vadász-gyűjtögetőt volt képes eltartani. A régészek a frieslandi Bergumermeer tava környékén megtalálták egy i. e. 8. évezredben élt törzs nyomait. Ugyanebből a korból származik a legrégebbi (i. e. 8200 és 7600 közötti) ismert csónak is, amelyre Pesse mellett bukkantak.
I. e. 5600-ban megjelent a középső kőkorszaki swifterbanti kultúra népe, amely elsősorban folyók és egyéb vizek mentén telepedett meg és közeli rokonságban állt a skandináv Ertebølle-kultúrával.Louwe Kooijmans, L.P., "Trijntje van de Betuweroute, Jachtkampen uit de Steentijd te Hardinxveld-Giessendam", 1998, Spiegel Historiael 33, 423–28. o. Az ország nyugati részén megtalálták vadásztáboraikat ahová téli zsákmányukat, többek között fókákat hordtak.
A mezőgazdaság i. e. 5000 körül érkezett meg Hollandiába a vonaldíszes kerámia népével, akik Közép-Európából érkeztek. Eleinte a növénytermesztést azonban csak egészen délen, a Limburg környéki löszsíkokon gyakorolták és még ott sem állandóan. Az ország többi részének kis falvaiban i. e. 4500-4800 körül váltottak át lassan és fokozatosan az állattenyésztésre, majd 4300-4000 körül kisebb mennyiségben már gabonát is vetettek.Raemakers, Daan. "De spiegel van Swifterbant ", University of Groningen, 2006.
bélyeg|A legnagyobb hollandiai dolmen Borger mellett bélyeg|Az elpi és hilversumi kultúra elterjedése I. e. 4000 körül Dánia és Észak-Németország irányából megtelepedett a tölcsérszájú edények kultúrájának népe. Ebből a korból származnak a látványos kőépítmények, az i. e. 4100 és 3200 között emelt dolmenek Drenthe tartományban. A nyugati tengerparton a vlaardingeni kultúra viszonylag primitívebb vadász-gyűjtögetői egészen az újkőkorig, i. e. 2600-ig fennmaradtak.
I. e. 2950 körül a tölcsérszájú edény kultúráját felváltotta az inkább pásztorkodással foglalkozó zsinegdíszes kerámia kultúrája, amelyet már az indoeurópai nyelvű népekkel azonosítanak. Rajtuk kívül jelen volt az ország területén a harangedényes kultúra is.Lanting, J.N. & J.D. van der Waals, (1976), "Beaker culture relations in the Lower Rhine Basin", in Lanting et al. (Eds) Glockenbechersimposion Oberried 1974. Bussum-Haarlem: Uniehoek N.V., 93. o., 1997. Mindkettő kiterjedt Közép- és Észak-Európa nagy részére. Ebből a korból (i. e. 2400 körül) van az első bizonyíték a kerék használatára és megkezdődött a réz alkalmazása is kések, lándzsahegyek formájában. Ez egyben a kereskedelemre is bizonyíték, mert Hollandiában nem található rézérc.
A hollandiai bronzkor i. e. 2000 körül kezdődött és i. e. 800-ig tartott. A legkorábbi bronzeszközöket az ún. "wageningeni kovács" sírjában találták. A későbbi századokból számos más bronztárgyra (késekre, kardokra, fejszékre, fibulákra, karperecekre) bukkantak, sőt Voorschotennél törött eszközökre is, amelyeket valószínűleg újraolvasztáshoz gyűjtöttek össze.
A leletek elsősorban Drenthe tartományból kerültek elő, köztük nagyszámú ékszer (pl. óngyöngyökből álló nyaklánc), ami arra utal, hogy itt lehetett a régió egyik kereskedelmi központja. A hosszú távú kereskedelmet bizonyítják azok a bor hígítására használt bronzüstök (situlák), amelyek Kelet-Franciaországban (vagy Svájcban) készültek.
Az i. e. második évezredben Hollandián keresztül, nagyjából a Rajna vonalán húzódott a skandináv és atlanti bronzkori kultúrák határa. Északon élt kb. i. e. 1800–800 között az elpi kultúra népe, amelyet jellegzetes, gyenge minőségű cserépedényei alapján azonosítottak. Korai fázisuk (i. e. 1800–1200) halomsírjai hasonlóságot mutatnak a hasonló északnémet és skandináv sírokhoz és lehetséges, hogy rokonságban álltak a közép-európai halomsíros kultúrával. I. e. 1200 körül áttértek az égetéses urnás temetkezésre. Dél-Hollandiában a hilversumi kultúra (i. e. 1800–800) terjedt el, amelynek Dél-Angliába nyúltak kulturális kapcsolatai.
A rómaiak előtt (i. e. 800 – i. e. 58) bélyeg|Vaskori ház rekonstrukciója bélyeg|Összetekert vaskard az ossi sírból A vaskor beköszönte jelentősen megkönnyítette a Hollandiában lakók életét, mert vasat az egész ország területén találhattak: északon a mocsarak gyepvasércét, délen, Brabant vidékén pedig vörös vasércet. A kovácsok egyik településről a másikra vándoroltak a vaskészletükkel és igény szerint készítettek fejszéket, késeket, szögeket vagy nyílhegyeket, kardokat.
Oss mellett tárták fel Nyugat-Európa egyik legnagyobb halomsírját; az 52 méter átmérőjű, 3 méter magas domb alatt egy i. e. 500 körül meghalt "király" sírját ásták ki, amelyben értékes tárgyakat, többek között egy körbe tekert, arannyal és korallal kirakott vaskardot találtak.
A korábban az elpi kultúra által elfoglalt északi régióban megjelent a valószínűleg már germán harpstedti kultúra,Mallory, J.P., In Search of the Indo-Europeans: Language, Archaeology and Myth, London: Thames & Hudson, 1989, p. 87. míg Dél-Hollandia a kelta La Tène-kultúra befolyása alá került. Később Julius Caesar is megfigyelte, hogy a germán és kelta törzsek között a Rajna volt a választóvonal.
Északi germánok bélyeg|bal|A korai germán törzsek vándorlása időszámításunk kezdetén
A germánok eredetileg Dél-Skandináviát, Schleswig-Holsteint és Hamburg környékét lakták.Kinder, Hermann and Werner Hilgemann, The Penguin Atlas of World History; Penguin Books. Vol 1. 109. o. I. e. 850 és 760 között, valamint i. e. 650 környékén az éghajlat hidegebbé vált és emiatt délebbre vándoroltak. A régészeti leletek tanúsága szerint i. e. 750 körül nagyjából ugyanahhoz a kultúrához tartozó germánok laktak Hollandiától egészen a Visztuláig, északon pedig Dél-Skandináviáig. Nyugaton a növekvő népesség miatt először voltak kénytelenek művelés alá venni a tengerpart menti, vízzel időnként elárasztott területeket.Verhart, Leo Op Zoek naar de Kelten, Nieuwe archeologische ontdekkingen tussen Noordzee en Rijn, , 2006, 67, 81–82. o. Ez a migráció i. e. 250 körül fejeződött be. Észak-Hollandia lakói ekkor az ún. északi-tengeri germán ("ingvaeon") nyelvet beszélték, akárcsak az északnyugat-németországi és jütlandi germánok. Belőlük különültek el később a frízek és a szászok.
Egy másik nyelvi csoport, a weser-rajnait germánt beszélő istvaeonok a Rajna középső folyása és a Weser között éltek és benyomultak a mai Dél-Hollandiába is. Közülük származtak a száli frankok.
Déli kelták bélyeg|Kelta népek Európában A kelta kultúra a közép-európai hallstatti kultúrával (kb. i. e. 800–450) vette kezdeteit.Cunliffe, Barry. The Ancient Celts. Penguin Books, 1997, 39–67. o. Utódja, a La Tène-kultúra mind migráció, mind átvétel révén egész Európában elterjedt. A kontinensen legészakabbi határa Dél-Hollandiában volt. Az országban számos helyen találtak keltákhoz köthető leleteket,Het urnenveld van het Meijerink, Municipality of Zutphen, Retrieved 0 October 2016. például Echtnél és Maastricht környékén ezüst- és aranypénzekből álló kincseket,Achtergrondinformatie bij de muntschat van Maastricht-Amby , Municipality of Maastricht, 2008. Mindezek alapján a régészek úgy vélik, hogy legalább a Maas folyó völgye a La Tène-kultúra befolyási zónájához tartozott, sőt egyes vélemények szerint az ország közepén fekvő Zutphen lakossága sem germán volt a rómaiak érkezésekor, hanem kelta. A nyelvészek szerint azonban a helynevekben egyáltalán nem tükröződik ez a befolyás.van Durme, Luc, "Oude taaltoestanden in en om de Nederlanden. Een reconstructie met de inzichten van M. Gysseling als leidraad" in Handelingen van de Koninklijke commissie voor Toponymie en Dialectologie, LXXV/2003.
Néhány történész elmélete szerint Hollandiában a Somme és a Weser között fennmaradhatott egy ősibb populáció, amely jó ideig elkerülte a germán és kelta inváziót (ún. Nordwestblock-elmélet).Hachmann, Rolf, Georg Kossack and Hans Kuhn, Völker zwischen Germanen und Kelten, 1986, 183–212. o.Lendering, Jona, "Germania Inferior" , Livius.org. Retrieved 6 October 2011. Elképzelésük szerint a különálló nyelvű kultúra közvetlenül a római hódítás előtt olvadt be a szomszédos germán és gall népekbe.
Római időszak (i. e. 57 – i. sz. 410) bélyegkép|Hollandia Caesar idejében