A magyar nyelvű opera viszonylag későn, a 18. század nyolcvanas éveiben született meg. Külföldi operatársulatok is csak ebben a században jelentek meg Magyarország területén. Mivel 1884-ig nem volt az országnak operaháza, az első magyarországi operaelőadások jobbára főúri családok magánszínházaiban zajlottak. Egyes arisztokrata családok külön zenekart és operatársulatot is fenntartottak. Ezek közül a leghíresebb és legjelentősebb az Esterházy család Fertődi rezidenciáján működött színház, nemcsak külön zenekarral és operatársulattal, hanem külön udvari zeneszerzővel is. Joseph Haydn két operáját kivéve az Esterházy család számára készítette darabjait e műfajban. A művek itt is kerültek bemutatásra. Hogy miért csak a műfaj kialakulása után kétszáz évvel született meg az önálló, európai színvonalú magyar opera, arra számos magyarázat van. Legkézenfekvőbb az ország viharos 17. századi történetével magyarázni a dolgot. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy Magyarországon önálló, európai értelemben vett zenei élet sem volt 19. századig, hiszen ennek bázisa az erős polgárság volt. amely nálunk csak a reformkorban kezdett kialakulni.
A magyar operairodalom előzményei és forrásai a 18–19. században
Szabolcsi Bence és Kerényi Ferenc a magyar opera közvetlen elődjének tekintette a 17., de különösen a 18. század első felében virágzó iskoladráma irodalmat. Ezekben a darabokban ugyanis több betétszám is volt, amiket az előadások alkalmával énekelve adtak elő. Németh Amadé ezzel szemben úgy gondolja, hogy a protestáns felekezetek énekköltészete sokkal ösztönzőbben hatott a műfaj magyarországi megjelenésére. Ezek a dalgyűjtemények számos népéneket is tartalmaztak, amelyeket általában a kollégiumok kántusai adták elő, egyet-egyet belevettek színdarabjaikba is.
A műfaj magyar gyökereit vizsgálva mindenképpen meg kell említeni Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekeit, még ha csak kis mértékű is volt a hatásuk. Sokkal fontosabb volt a magyar műdal és a kuruc kor zenéje. De ami az első európai értelemben vett magyar operák magyaros jellegét leginkább meghatározta, a verbunkos volt, amit a külföld az 1780-as évektől kezdve egészen a 19. század végéig magyar zeneként ismert. Több külföldi zeneszerző is felfigyelt rá Mozarttól kezdve Beethovenen át Brahmsig, és még ha kis mértékben is, de a verbunkos hatott a nyugati zenére.
A tánczene, akárcsak más országokban, nálunk is a nemzeti opera alapeleme lesz. A verbunkos mellett a belőle kifejlődött csárdás és palotás örvend nagy népszerűségnek, mint eredeti magyar tánc. Ezeknek a műfajoknak több jeles képviselője is akadt: Bihari János cigányprímás, Lavotta János karnagy, Csermák Antal György és Rózsavölgyi Márk hegedűművészek személyében.
A magyar források mellett jelentős volt a külföld hatása is. A magyar zeneszerzők a zenei formákat készen kapták a francia, német, olasz mesterektől, a feladat az volt, hogy ezeket magyar tartalommal töltsék meg.
Az első zenés színművek Erkel Ferenc fellépéséig
Hofecker-Szentimrényi Imre A magyar zene egyetemes története (1893) című munkájában a következő állítás szerepel: 1785-ben gróf Erdődy János pozsonyi kastélyának színházában adták elő Hesztrényi Áron Mátyás király című zenés színművét, ami az első magyar operának tekinthető. Ám mivel e darab létezésére nincs semmi egyéb bizonyíték, így az első operaszerű, már magyar nyelven írt műnek Chudy József Pikkó herceg és Jutka Perzsi című darabját tekinthetjük.
250px|bélyegkép|A Pesti Magyar Színház épülete 1837-ben
A korabeli színlapok „az új szomorú vígopera” megjelöléssel éltek. Maga a darab az akkorra már megmerevedett francia tragédiák jól sikerült paródiája. A versek közel állnak a magyar népdalhoz. A bemutató előadás 1793-ban volt Budán. Verseghy Ferenc pozitív bírálatot jelentetett meg az előadásról, amely szerint a zene változatos és jól követi a cselekmény menetét. Egyetlen problémája a prozódiával volt. A darabnak nagy sikere volt, bemutatása évében még hatszor adják elő és még közel 30 esztendő múlva is elővették.
A következő említésre méltó darab Ruzitska József Béla futása című műve volt. Eredetileg az 1812-ben megnyílt Pesti Német Színház nyitóelőadására készült, de a cenzúrának nem tetszett, hogy egy menekülő király történetét állították színpadra, így a bemutatóra csak évekkel később, 1815-ben kerülhetett sor. A darabot 1829-ig játszotta a színház, összesen 13 előadást ért meg. Ez a mű már valóban opera. Történelmi tárgyú szabadító opera, amelyben jól megférnek egymás mellett a magyaros és külföldi zenei elemek. Ez később Erkel operáira is jellemző lesz. A darab hamar nagy népszerűségre tett szert. Színre vitték Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Szabadkán, Székesfehérváron, Nagyváradon, Pécsen, Debrecenben, Temesváron stb. Ruzitska nagy érdeme, hogy elsőként alkalmazta a verbunkos zene stílusjegyeit operában, ez adja zenéje magyar jellegét.
A szerző következő operája a Kemény Simon. Ez már nem aratott olyan sikert, mint a Béla futása és előadásának dátumáról sincs pontos adatok, korabeli kritikát sem ismerünk. A második történelmi magyar opera zenéje kidolgozottabb, de nem olyan megejtő, mint a Béla futásáé.
1829-ben került sor Hainisch József–Arnold György Mátyás királynak választása című operájának bemutatójára, amely szintén egy történelmi tárgyú szabadító opera. A darabot saját korában sokan kétkedve fogadták és egyes kritikusok csupán zenés színműnek titulálták, holott akárhogy is nézzük, a mű zenéje nagy mesterségbeli tudással, szépen kidolgozott muzsika, a zenés részek pedig éppúgy egységet alkotnak, mint egy opera esetében. A Mátyás királynak választása Ruzitska művei után az első színvonalas magyar opera.
Tíz évvel később már a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti Színház vitte színre az első magyar vígoperát, Bartay András A csel című darabját. A mű zenéje a német hagyományokban gyökeredzik, a magyaros részek betétjellegűek. A darabnak ezenkívül számos dramaturgiai hiányossága van és a hangszerelés is egyenetlen. Csupán azért emlékezünk meg róla, mert ez volt az első magyar szerző által, magyar nyelven írt vígopera. Az első színvonalas magyar mű az opera eme válfajában Szerdahelyi József Tündérlak Magyarországon c. darabja volt. Ez a mű népies jellegénél fogva a Háry János egyik elődjének tekinthető.
Erkel Ferenc és a magyar nemzeti opera A Bátori Máriától a Bánk bánig
250px|bélyegkép|Erkel Ferenc (Györgyi Giergl Alajos festménye az 1850-es évekből)
1840 fordulópont a magyar opera- és kultúrtörténetben. Ebben az évben mutatták be Erkel Ferenc első operáját, amely az első európai színvonalú magyar opera, a bemutató színlapján szerepel először a Nemzeti Színház név a Pesti Magyar Színház megnevezés helyett. Ezzel megjelentek a nemzeti érzelmek a magyar operaszínpadon. A Bátori Mária csakúgy, mint Erkel összes többi operája, a magyar történelemből meríti témáját. A cselekmény Könyves Kálmán idején játszódik és bár valósághűsége vitatható, az mindenesetre tény, hogy a témának hosszú előélete van.
A librettót Egressy Béni írta, aki egy Dugonics András színműve alapján dolgozott, Dugonics műve pedig egy korábbi spanyol dráma magyarosításának az eredménye volt. Természetesen Erkel minden operáját a színházi gyakorlatnak és szükségleteknek megfelelően bővítette, vagy húzta. Az opera nyitánya a bemutató után készült el, ahogy néhány ária is. Az opera befejezése is megváltozott idővel, a második változat az elsőhöz képest tömörebb. A nyitány tökéletes szimfonikus egységbe foglalja a darab főbb zenei motívumait, az első jelentős magyar szimfonikus alkotás. Az első felvonás második képének leánykara olaszos, miközben a jelenet egy lengyeles táncdallammal ér véget. A második felvonás vadászkórusa weberi ihletésű, a felvonás 4. képének első része Meyerbeer formavilágát idézi. Megannyi külföldi szerző hatása, akiknek műveit a szerző jól ismerte, hiszen kiváló karmesterként végigvezényelte valamennyit; de ebből a tarka kavalkádból egy sajátosan magyar jellegű dalmű bontakozik ki. Ez elsősorban a verbunkos zenei alapszövetként való alkalmazásának köszönhető, valamint a magyar műdal hatásának. A darab egyáltalán nem egy kezdő zenész első kísérlete, sokkal inkább egy többféle stílusból mesterien szőtt remekmű, amely – az oroszt kivéve – megelőzi a kelet-európai nemzeti operatörekvések valamennyi darabját.
Erkel első dalműve mérföldkő volt a magyar opera történetében. Végre színpadra került egy olyan darab, amely, beváltva a hozzá fűzött reményeket, több évadon át színpadon maradt, és pár felújítást is megért. A bemutató után közönség és kritikusok egyaránt újabb dalműveket vártak a szerzőtől. A mestert azonban annyira lefoglalták egyéb teendői, hogy négy évnek kellett eltelnie, mire elkészült újabb darabjával. 1844-ben színre került a Hunyadi László minden addiginál elsöprőbb sikerrel.
Ebben a műben az idegen zenei hatások már annyira átlényegültek magyarrá a verbunkos és a népies műdal hatása alatt, hogy azok szinte nem is elemezhetőek. Erkel ekkor már ismerte Verdi operáit és az olasz mester hatása meg is mutatkozott a darab drámai erején. A zenei formák megnevezése természetesen olasz, és megmaradt az olaszos felépítés is, de már magyaros dallamvilággal. A nyitány a bemutatóhoz képest egy évvel később készült el: külön kis tragédiába foglalja a mű cselekményét, egyesek egyenesen az első magyar szimfonikus költeménynek nevezik, a programzene első magyar remekművének tekintik. Ahogy ugyanez a börtönjelenetet megelőző Hattyúdal-ról is elmondható. Ezenkívül Erkel az operát a későbbiekben még három áriával kibővítette, egy kettőst pedig kihúzott.
A Hunyadi László óriási sikere szinte azonnali folytatást kívánt volna, de Erkel következő önálló operája csak 1861-ben került színre. Ennek oka, hogy a mester rendkívüli szervezőkészségével és szakértelmével rengeteg feladatot vállalt magára: tevékenyen részt vett a magyar zenei intézmények felállításában és a saját művei mellett elvezényelt és bemutatott egy sor Donizetti, Bellini, Rossini, Meyerbeer, Verdi stb. operát is. az 1857-ben az Erzsébet című opera három felvonása közül Erkel a középsőt készítette el. Az elsőt Doppler Ferenc, míg a harmadikat annak fivére, Doppler Károly komponálta meg. Erkel felvonásának értékét a korabeli kritika elismerően méltatta, de ő ekkor már feltehetően a Bánk bán zenéjén dolgozott, vagyis erre a következtetésre juthatunk a partitúra alapos tanulmányozása után.
bélyegkép|200px|Kőszeghi Károly Tiborc szerepében a Bánk Bán ősbemutatóján
Az Erzsébet 1857-es premiere után még négy évet kellett várnia a közönségnek egy újabb, önálló Erkel opera bemutatójáig. A Bánk bán a szerző addigi művészetének csúcspontja és betetőzése. A mű a Hunyadi Lászlóban megkezdett utat folytatja. Az intrikus, negatív szereplők jellemzésére a korszak jól ismert zenei toposzait alkalmazza, Bánk első felvonásbeli románca francia mintát követ. Ám a verbunkos motívum szinte mindvégig jelen van és olykor annyira eluralkodik, hogy az idegen zenei motívumok teljesen felismerhetetlenek lesznek. A "Hazám, hazám" jellegzetes ritmusával és dallamvilágával már tipikusan magyar zene, Bánk és Melinda szerelmi kettőse a népies magyar műdal megdicsőülése az operaszínpadon. Az együttesek és az áriák túlnyomó többségében a szerző a patetikus, lassú verbunkos típust alkalmazta. A mű sikeréhez természetesen hozzájárult a nemzeti hangvétel is.
A vígoperai kísérlettől a zenedrámáig