A sárgaánizs (Illicium parviflorum) illatos, az Illicium nemzetségbe tartozó örökzöld cserjefaj. Dísznövényként hasznosítják, mert gondozás mellett jól tűr más éghajlati viszonyokat, és igénytelensége miatt is sokan kedvelik.
Elterjedése Őshonos növény az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén, elsősorban Florida és Georgia államokban. Közeli rokona a japán csillagánizsnak és földrajzi értelemben legközelebbi fajtársához, a szintén amerikai bíboránizshoz hasonlóan mérgező növény. Az említett fajoktól virága miatt könnyen megkülönböztethető, hiszen az sárga színben pompázik.
Leírása 130px|bélyegkép|balra|virága
A sárgaánizs vonzó lomblevelű fás szárú örökzöld növény. Kinézete alapján egy nagy bokor vagy amennyiben nem nyírják, akár fához is hasonlítható. Magassága elérheti akár a hat métert is és a lombkoronájának az átmérője három-négy méter lehet. Az elliptikus levelei 9-13 centiméter hosszúak és 2,5-5 centiméter szélesek. A levelek összemorzsolása esetén kellemesen ánizsos aromás illatú. A virágai zöldes-sárga színűek és kisméretűek, egy-két centiméter átmérőjűek. A magja csillag alakú, körülbelül 2,5 centiméter nagyságú.
Felhasználási területei Toxikussága miatt étkezési célra felhasználni nem lehet. Gyógyászati felhasználása nem ismert, azonban kitűnő dísznövény. Aránylag kevés kertészmunkát igényel, ezért kedvelt kerti bokor Amerikában.
Aromás anyagai A levele 90% feletti szafrolt tartalmaz, mely a növény alapillatát likőrökhöz és a mentához teszi hasonlóvá. A másik fő illatanyaga a linalool, mely kellemes levendulához hasonló érzetet ad a növénynek és találhatunk benne metileugenolt is.
Jegyzetek
Fordítás
Külső hivatkozások
Kategória:Növényfajok Kategória:Austrobaileyales