Az Északi-középhegység vagy Észak-magyarországi-középhegység elnevezés kétféle jelentésben is használható:
Szűkebb értelemben a Magyarország északkeleti részén található hegyvidéki területeket jelenti, ahol Magyarország legmagasabb hegyei is találhatóak. Ebben az esetben nem önálló földrajzi egységről van szó, hanem geopolitikai elnevezésről, mivel ez a terület a valóságban egy olyan hegyvonulat része, amely földrajzilag Szlovákia területére is átnyúlik. A kifejezés a szocialista időszakban vált közkeletűvé Magyarországon, amikor a szlovák-magyar határt egyben földrajzi választóvonalnak is tekintették. A kifejezés tágabb, eredeti földrajzi értelmében azt az egész hegyvonulatot jelenti, amely a Visegrádi-hegységtől a Szalánci-hegységig húzódik. A hegység nagyobb része Magyarország északkeleti részén, Észak-Magyarország régióban található, de a magyar-szlovák határ mentén mindvégig átnyúlik Szlovákia területére is. A hegyvonulat szlovák neve Matransko-slanská oblast. Szócikkünkben a tágabb értelmezést követjük.
Az Északi-középhegység az Északnyugati-Kárpátok belső vulkanikus övéhez tartozik. Fő részei délről észak, illetve nyugatról kelet felé haladva: Visegrádi-hegység, Börzsöny, Gödöllői-dombság, Cserhát, Mátra, Bükk-vidék, Cserehát, Eperjes–Tokaji-hegység, Zempléni-szigethegység. (Az Aggteleki-karsztot a szűkebb, geopolitikai értelmezés esetén szintén az Északi-középhegység részének tekintik, földrajzilag viszont valójában a Gömör–Szepesi-érchegységhez tartozó Gömör–Tornai-karszt Magyarországra átnyúló része.)
Az Északi-középhegység és a Dunántúli-középhegység közös összefoglaló neve Magyar-középhegység. Az Északi-középhegységben található Magyarország legmagasabb pontja, a Kékes. A középhegység legnépesebb városa Miskolc.
Részei Nyugati szakasz bélyegkép|250px|Lillafüred látképe a Bükk-vidék területén bélyegkép|250px|A Cserhát Hollókő közelében A Visegrádi-hegységet a Kétbükkfa-nyereg és a Szentléleki-patak völgye választja el a Dunántúli-középhegységhez tartozó Pilistől. Ez egyben az Északi-középhegységet és a Dunántúli-középhegységet elválasztó geológiai törésvonal is. A Visegrádi-hegységet a köznyelvben – helytelenül – gyakran a Pilis részének tartják. Fő csúcsa a Dobogó-kő (699 m).
A kb. területű Börzsöny a Visegrádi-hegység folytatása. Nagyrészt vulkanikus eredetű, kőzetanyaga andezit és andezittufa. Északról az Ipoly határolja, délről a Duna, kelet felől pedig a Nógrádi-medence választja el a Cserháttól. Legmagasabb pontja a 938 méter magas Csóványos. Szlovákia területén a Burda kapcsolódik hozzá.
A Cserhát ugyancsak andezitből áll, de az erózió sokkal jobban lekoptatta, gyakorlatilag dombvidék. Legmagasabb pontja a Karancs-tető (727 m).
A Gödöllői-dombság és a Monor-Irsai-halomvidék szintén az Északi-középhegységhez sorolható, mint annak legdélebbi nyúlványai és legalacsonyabb elemei. Átmeneti tájegységet alkotnak az Alföld felé. Ezek azonban löszből állnak.
Középső szakasz bélyegkép|250px|Az Ajnácskői-hegység Szlovákiában A Mátrában található a Kékes, Magyarország legmagasabb pontja (1014 m), de magának a hegységnek az átlagmagassága csak 600 méter, ebből a szempontból megelőzi a szomszédos Bükk hegység. A Mátra szintén vulkanikus eredetű, nagyrészt andezitből áll.
A Karancs-Medves-vidék a Karancs hegységet és a Medves-Ajnácskői-hegységet foglalja magában. A vidék vízrajzi különlegessége, hogy itt húzódik a Kárpát-medence két legnagyobb folyójának, a Dunának és a Tiszának a vízválasztó vonala. A Karancs-hegység () vulkanikus eredetű, anyaga andezit. Legmagasabb pontja a 727 méter körüli magas Karancs. A Medves-Ajnácskői-hegység vagy régebbi nevén Nógrád-Gömöri bazaltvidék a Karancshoz hasonlóan vulkanikus hegycsoportokból áll, anyaga azonban bazalt. Két fő része a Medves-fennsík és az Ajnácskői-hegység ( és Hajnáčska vrchovina). A Medves-fennsík Magyarország legnagyobb kiterjedésű, 500 méter feletti összefüggő fennsíkja.
A Gömör-Hevesi-dombság 300-500 méter magas dombvidék, amely hosszan átnyúlik Szlovákia területére is. Homokkő, homok, kavics és riolittufa építi fel. Szlovákiában található északi része a Gömöri-dombvidék (). A dombság déli fele a Vajdavár-dombvidék, amelyet a szlovák-magyar határ két oldalán húzódó Gömöri-erdőhát (Petrovská vrchovina) és a Magyarországon található Heves–Borsodi-dombság vagy Ózd-Pétervásárai-dombság alkot.
A Karancs-Medves-vidék és a Gömöri-Hevesi-dombság szlovákiai területeit Szlovákiában Cseres-hegység (Cerová vrchovina) néven ismerik.
Keleti szakasz
bélyegkép|250px|A Bükk Bélapátfalva közelében
A Bükk nagyrészt mészkőhegység, a Bükk-fennsíkot körülvevő területen riolit és riolittufa is előfordul.
A Cserehát dombvidék, amely a Bódva és a Hernád között a Sajóig húzódó területen fekszik. Átlagos magassága 300-400 méter. Területét agyag és homok borítja, néhol márványszerű aprókristályos mészkő található.
Az Eperjes–Tokaji-hegység az Északi-középhegység legkeletibb része. Néha nem az Északi-középhegységhez sorolják, hanem külön hegységcsoportnak tekintik. Fő tagjai a Zempléni-hegység és a Szalánci-hegység. A Zempléni-hegység Magyarország területére esik, a Szalánci-hegység zöme viszont Szlovákiában található. Zempléni-hegység vagy más néven Tokaji-hegység vulkanikus eredetű, kőzetanyaga riolit és andezit. Híres szőlőtermesztő vidék. Északi részén a Bózsva és mellékvizeinek medencéje a Hegyköz. Szalánci-hegység (szlovákul Slanské vrchy): túlnyomó része Szlovákiában húzódik. A Magyarországon található Nagy-Milic hegycsoport földrajzi szempontból a Szalánci-hegység déli nyúlványa, az országhatár miatt azonban többnyire a Zempléni-hegység részeként tárgyalják.
A Zempléni-szigethegység () Szlovákiában található. Az Északi-középhegység legkeletibb tagjaként szigetszerűen emelkedik ki a Zempléni-síkból.
Geopolitikai szempontból általában szintén az Északi-középhegységhez sorolják az Aggteleki-karsztnak nevezett, 300–500 méter átlagmagasságú mészkő- és dolomithegységet. Ez valójában a Szlovákiába átnyúló Gömör–Tornai-karszt része, tehát földrajzilag nem az Északi-középhegység, hanem a Gömör–Szepesi-érchegység része. A Bükk hegységtől északra fekszik, a két tájegységet a Sajó völgye választja el. Itt találhatóak Magyarország leghíresebb barlangjai, köztük a Baradla-barlang.
Ásványkincsei barnakőszén mészkő lignit kavics színesfémek (nem bányásszák) nemesfémek (nem bányásszák) vasérc (nem bányásszák) barit (nem bányásszák) kovaföld zeolit bentonit kaolinit perlit anhidrit és gipsz andezit
Jegyzetek
Források Földrajzi Világatlasz (Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1962) 464. o. CM Magyarország atlasza (Cartographia, Budapest, 1999) 132. o. CM
Kategória:Magyarország földrajzi nagytájai