bélyegkép|jobbra|250px|Egy kiállított jármű a nyugat-lengyelországi Drzonówban, a Lubusi Katonai Múzeumban A ZSZU–57–2 önjáró légvédelmi gépágyú, a második világháborút követően a Szovjet Hadsereg első jelentős mennyiségben alkalmazott önjáró légvédelmi lövege.
Története A típus alvázát a T–54 közepes harckocsiból alakították ki, viszont a páncélzatát mérsékelték és az alváz hossza is rövidült. A járművön az 57 mm-es SZ–60 légvédelmi ágyú ikercsövű változatát, az SZ–68-t használták, amelyet a Krasznojarszki Gépgyár gyártott. Nagyméretű tornya felülről nyitott volt. Mivel a páncélzat csökkent, a fajlagos teljesítmény nőtt. A hatótávolságát megnövelték két pótlólagosan beszerelt üzemanyagtartály segítségével. Ezek a változtatások jelentős hatótávolságot és jó mozgékonyságot biztosítottak a járműnek. A típus tűzgyorsasága 70 lövés/perc körül mozgott, az üres töltényhüvelyeket pedig a torony hátsó részében lévő drótkosárba juttatták egy szállítószalag segítségével. A típust a Varsói Szerződés államai mellett exportálták Észak-Afrikába, a Közel-Keletre és Vietnámba is. A szír erők nagy számban alkalmazták 1982-ben a libanoni összecsapásokban az izraeliek ellen, illetve a délszláv háborúban is.
Műszaki adatok Gyártó: Szovjetunió Személyzet: 6 fő Tömeg: 28 100 kg Méretek: hosszúság 8,48 m; szélesség 3,27 m; magasság: 2,75 m; Hatótávolság: 420 km Páncélzat: 15 mm Fegyverzet: SZ–68 57 mm-es ikercsövű légvédelmi ágyú Motor: egy 520 LE (388 kW) teljesítményű V–54 típusú dízelmotor Teljesítmény: maximális sebessége úton 50 km/h
Források
Philip Trewhitt: Páncélozott Harcjárművek, GABO könyvkiadó 2000, Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles, 1999 Brown Packaging Books Ltd.
Külső hivatkozások Fotógaléria lengyel ZSZU–57–2-ről (4 lap) – jadar.com.pl
Kategória:Önjáró légvédelmi lövegek Kategória:Szovjet önjáró lövegek