Az Acrocanthosaurus (jelentése 'magas tüskéjű gyík') a theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely a középső kréta kor apti–albai korszakában élt a mai Észak-Amerika területén. A legtöbb dinoszaurusznemhez hasonlóan az Acrocanthosaurusnak is csak egyetlen faja ismert, az A. atokensis. Fosszilis maradványai főként az Amerikai Egyesült Államok Oklahoma és Texas államaiból kerültek elő, de az Acrocanthosaurusénak tulajdonított fogakat találtak jóval keletebbre, Marylandben is.
Az Acrocanthosaurus egy két lábon járó húsevő volt. Ahogy a neve is jelzi, leginkább a csigolyáin elhelyezkedő hosszú csigolyanyúlványokról ismert, melyek nagy valószínűséggel egy, az állat nyaka, háta és csípője felett elhelyezkedő izomredőt tartottak. Az Acrocanthosaurus az egyik legnagyobb theropoda volt, elérte a 11,5 méteres hosszúságot, a tömegét pedig körülbelül 5750–7250 kilogrammra becsülték. A Texasban felfedezett nagy theropoda lábnyomok talán az Acrocanthosaurushoz tartoznak, de a csontmaradványok erre nem szolgálnak közvetlen bizonyítékkal.
Az újabb keletű felfedezések számos részletet tisztáztak az anatómiájával kapcsolatban, lehetővé téve az agyszerkezet és a mellső lábak működésének tanulmányozását. Az evolúciós kapcsolatait illetően azonban még viták folynak, egyes tudósok allosauridaként, mások pedig carcharodontosauridaként osztályozzák. Az Acrocanthosaurus az ökoszisztémája legnagyobb theropodájaként valószínűleg csúcsragadozó lehetett, amely nagyméretű sauropodákra és ornithopodákra vadászott.
Anatómia balra|bélyegkép|260px|Az Acrocanthosaurus és az ember méretének összehasonlítása bélyegkép|jobbra|260px|Az Acrocanthosaurus (az NCSM 14345 jelzésű lelet) felállított csontváza az Észak-Karolinai Természettudományi Múzeumban (North Carolina Museum of Natural Sciences) bélyegkép|jobbra|260px|Az Acrocanthosaurus koponyája az Észak-Karolinai Természettudományi Múzeumban Habár valamivel kisebb volt az olyan óriási rokonainál, mint a Giganotosaurus, az Acrocanthosaurus az egyik legnagyobb theropoda, amely valaha létezett. Leghosszabb ismert példánya 11,5 méter hosszú az orrától a farka végéig, a tömegét pedig 5750–7250 kilogrammra becsülték. Koponyája majdnem elérte az 1,3 méteres hosszúságot.
Az Acrocanthosaurus koponyája, a legtöbb allosauroideáéhoz hasonlóan hosszú és keskeny. A tömeg csökkentését szolgáló szem előtti nyílások (fenestrae antorbitalis) elég nagyok, a hosszuk meghaladja a koponyahossz egynegyedét, a magasságuk pedig a koponyamagasság kétharmadát. A felső állcsont (maxilla) külső felszíne és az orrcsont pofa feletti felső része nem annyira durva felületű, mint a Giganotosaurus vagy a Carcharodontosaurus esetében. Hosszú, alacsony redők emelkednek ki az orrcsontból, melyek a pofa mindkét oldalán végigfutnak az orrnyílásoktól és a szemekig, ahol a könnycsontokon folytatódnak. Ez a jellegzetesség valamennyi allosauroideánál megtalálható. Az Allosaurustól eltérően nem volt feltűnő fejdísz a könnycsonton a szem előtt. A könnycsont és a posztorbitális csont találkozása egy-egy vastag szemöldököt hozott létre a szemek felett, ahogy az a carcharodontosauridáknál és a rokonságukba nem tartozó abelisauridáknál is látható. A felső állcsont mindkét oldalán tizenkilenc görbe, fűrészes fog helyezkedik el, az állkapocsban levő fogak számát azonban nem publikálták. Az Acrocanthosaurus fogai szélesebbek, mint a Carcharodontosaurusé, a felszínük pedig nem olyan ráncos, mint a carcharodontosauridáké. A fogcsontok (az állkapocs fogtartó csontjai) ez elülső élnél szögletessé és sekéllyé váltak, ahogyan a Giganotosaurus esetében, az állkapocs többi része pedig kimélyült. Az Acrocanthosaurus és a Giganotosaurus állkapcsához tartozó surangularis csont külső felszínén, a koponyaízület alatt egy vastag, vízszintes redő helyezkedik el.
Az Acrocanthosaurus legjellegzetesebb tulajdonsága a nyak, a hát, a csípő és a farok felső részének csigolyáihoz tartozó magas tövisnyúlvány sor, ami a csigolyák magasságának több, mint 2,5-szeresét éri el. Más dinoszauruszok is viseltek a hátukon magas tüskesort, ami néha az Acrocanthosaurusénál nagyobb magasságot ért el. Például a rokonságába nem tartozó Spinosaurus majdnem 2 méter magas, a csigolyatesteknél 11-szer magasabb tüskesorral rendelkezett. A Spinosauruséra jellemző „bőrvitorla” megtartása helyett az Acrocanthosaurus alacsonyabb tüskéi egy sor, a ma élő bölényéhez hasonló erős izom kapcsolódási pontjaként szolgáltak, melyek valószínűleg egy magas, vastag redőt alkottak a hát mentén. A tüskék pontos feladata nem ismert, de lehetséges, hogy az állatok közötti kommunikációban, esetleg a zsírtárolásban vagy a hőszabályzásban is lehetett szerepük. A nyak- és hátcsigolyák oldalán feltűnő, a farokcsigolyákon pedig kisebb bemélyedések (pleurocoelek) találhatók. Ez a tulajdonság jobban emlékeztet a carcharodontosauridákra, mint az Allosaurusra.
A csigolyáitól eltekintve az Acrocanthosaurusnak jellegzetes allosauroidea csontváza volt. Két hátsó lábán járt, a fejét és a felsőtestét hosszú, súlyos farka tartotta egyensúlyban a csípő feletti tömegközépponthoz viszonyítva. A mellső lábai aránylag rövidebbek és robusztusabbak voltak a Allosauruséinál, de ettől eltekintve hasonlítottak azokra: a kézfejekhez három karmos ujj tartozott. A kisebb, futó dinoszauruszoktól eltérően a combcsont hosszabb volt, mint a sípcsont és a lábközépcsontok, ami arra utal, hogy az Acrocanthosaurus nem volt gyors futó. Nem meglepő módon a hátsó láb csontjai kisebb rokonáénál, az Allosaurusénál robusztusabbak voltak. A lábfejen négy lábujj volt, de a theropodákra jellemzően az első (a hallux) kisebb volt a többinél és nem érintkezett a talajjal.
Osztályozás és rendszertan Az Acrocanthosaurust az Allosauroidea öregcsaládba sorolták be a Tetanurae alrendágon belül. Ezt az öregcsaládot egyebek mellett a pofa felső részén, kétoldalt, az orr és a könnycsont között húzódó egy-egy redő, valamint a nyakcsigolyákon levő magas tövisnyúlványok jellemzik. Eredetileg az Allosauridae családban helyezték el az Allosaurus mellett, és ezt a döntést több újabb keletű tanulmány is támogatja. Más tudósok azonban egy rokon család, a Carcharodontosauridae tagjaként sorolják be.
A felfedezése idején az Acrocanthosaurus és a legtöbb nagyméretű theropoda csak töredékes maradványok alapján volt ismert, ami ahhoz vezetett, hogy ezt a nemet sokféleképpen osztályozták. J. Willis Stovall és Wann Langston, Jr. az Allosauridae-nek megfelelő „Antrodemidae” családhoz kapcsolták, de 1956-ban Alfred Sherwood Romer áthelyezte a Megalosauridae szemétkosártaxonba. Egyes szerzők a hosszú tüskéjű csigolyák alapján kijelentették, hogy a Spinosaurusszal állt rokonságban. Az Acrocanthosaurus spinosauridaként való értelmezése fennmaradt az 1980-as évekig, és ismétlődően felbukkant az időszak félig szakmai dinoszaurusz könyveiben.
Egyszer néhány Angliából, a kora kréta időszakból származó magas tüskéjű csigolyáról megállapították, hogy nagyon hasonlítanak azokra, amelyek az Acrocanthosaurushoz tartoznak, és 1988-ban Gregory S. Paul a nem második fajaként az A. altispinax nevet adta a maradványoknak. Ezeket a csontokat eredetileg az Altispinaxhoz, egy másik Angliában felfedezett, csupán fogak alapján ismert nemhez kapcsolták, ami legalább egy szerzőt arra vezetett, hogy az Altispinaxot az Acrocanthosaurus szinonimájának tekintse. E csigolyákat később egy új nemhez, a Becklespinaxhoz kapcsolták, amely egyaránt elkülönül az Acrocanthosaurusról és az Altispinaxtól.
Ha az Acrocanthosaurus allosaurida volt, akkor közeli rokonságban kellett állnia az olyan jura időszaki nemekkel, mint az Allosaurus és a Saurophaganax. Azok a kladisztikai elemzések, amelyek szerint carcharodontosaurida volt, rendszerint az afrikai Carcharodontosaurus és a dél-amerikai Giganotosaurus rokonaként, a csoport bazális tagjai között helyezik el. Az Angliából előkerült Neovenatort gyakran még bazálisabb carcharodontosauridának tartják. Ez alapján a család Európából származik és onnan terjedt át a déli kontinensekre (melyek ebben az időben a Gondwana szuperkontinenst alkották). Ha az Acrocanthosaurus carcharodontosaurida volt, akkor Észak-Amerikába is átterjedhetett. Az összes ismert carcharodontosaurida a kora és középső kréta időszakok idején élt.
Felfedezés és elnevezés bélyegkép|jobbra|Az Acrocanthosaurus felállított csontváza oldalnézetből Az Acrocanthosaurus neve a hosszú tövisnyúlványokra utal, és az ógörög ακρα / akra ('magas'), ακανθα / akantha ('tövis' vagy 'tüske') és σαυρος / szaürosz ('gyík') szavakból származik. Egyetlen faját (az A. atokensist) az Oklahoma állambeli Atoka megye után nevezték el, ahol a legelső példányt megtalálták. A nevet 1950-ben két amerikai őslénykutató, J. Willis Stovall és Wann Langston alkotta meg. Langston az „Acracanthus atokaensis” nevet ajánlotta a faj számára 1947-es, kiadatlan doktori disszertációjában, de a név a hivatalos megjelenésig Acrocanthosaurus atokensisre változott.
A holotípust és a paratípust (az OMNH 10146 és az OMNH 10147 jelzésű leleteket) egy időben írták le 1950-ben, két részleges csontváz és egy koponyadarab alapján, melyeket az Antlers-formációban fedeztek fel Oklahoma állam területén. Az 1990-es években két, jóval teljesebb példányt is leírtak. Az első (az SMU 74646 jelzésű lelet) egy részleges csontváz, melynek koponyája nagyrészt hiányzik, a texasi Twin Mountains-formációból került elő, és jelenleg a Fort Worth-i Tudományi és Történeti Múzeum (Fort Worth Museum of Science and History) gyűjteményében található.
Néhány magángyűjtő egy még teljesebb csontvázat (az NCSM 14345 jelzésű, „Frannek” becézett leletet) talált az Antlers-formációban, Oklahomában, mely a dél-dakotai Black Hills Institute-ban került preparálásra, és jelenleg az Észak-Karolinai Természettudományi Múzeumban (North Carolina Museum of Natural Sciences) található, Raleigh-ben. Ez a példány a legnagyobb, és ehhez tartozik az egyetlen ismert teljes koponya és mellső láb. Az OMNH 10147 és az NCSM 14345 csontvázának megfelelő elemei nagyjából ugyanolyan méretűek, ami azt jelzi, hogy a méretük hasonló, míg a holotípus és az SMU 74646 jóval kisebbek.
Az Acrocanthosaurus Oklahoma és Texas államokon kívül csak kevésbé teljes maradványok alapján ismert. Egy Dél-Arizonából származó fogat ehhez a nemhez kapcsoltak, és a területen talált sauropoda csontokon ilyen fogak által hagyott nyomokat találtak. Az Arundel-formációból, Marylandből, több, nagyjából az Acrocanthosauruséval megegyező fog vált ismertté, melyek a nem keleti képviselőire utalhatnak. Az Egyesült Államok nyugati részén levő különböző geológiai formációkból származó fogak és csontok közül sokat az Acrocanthosaurushoz kapcsoltak, de ezek többségét tévesen azonosították.
Ősbiológia A mellső láb működése Az Acrocanthosaurus mellső lábai a legtöbb röpképtelen theropodáéhoz hasonlóan nem érintkeztek a talajjal és a helyváltoztatás során nem használták, ehelyett inkább a zsákmányszerzésben volt szerepük. Egy teljes mellső láb (az NCSM 14345 jelzésű lelet) felfedezése lehetővé tette az első, funkcióra és mozgásterjedelemre vonatkozó elemzés elvégzését. A tanulmány szerzői megvizsgálták az illeszkedő csontok felületeit, hogy meghatározzák milyen távolságra lehetett elmozdítani az ízületeket anélkül, hogy azok kificamodtak volna. Sok ízületnél a csontok nem illeszkedtek pontosan, jelezve, hogy az ízületekhez jelentős mennyiségű kötőszövet tartozott, ahogy az sok ma élő archosaurusnál is látható. Más felfedezések mellett a tanulmány arról is beszámolt, hogy nyugvó helyzetben a mellső láb a vállakról lógott, kissé hátrafelé álló felkarcsonttal, a könyökhajlat és a karmok pedig befelé fordultak.