A torma (Armoracia rusticana) egy gyógy- és fűszernövény. Népies neve: közönséges torma, csípős torma.
Tartalma A jellegzetes csípős ízért felelős allil-izotiocianát gyökerének reszelésekor szabadul fel: a mirozináz enzim a szinigrint allil-izotiocianáttá alakítja.
Ezen kívül kalciumot, nátriumot, magnéziumot és C-vitamint is tartalmaz.
Felhasználása Eredetileg gyógynövényként termesztették, csak később vált a marhasültek, füstölt és főtt sonkák ízesítőjévé. Használjuk még kolbászokhoz, főtt sertés- és marhahúsokhoz, savanyúságok tartósításánál is.
Fiatal levele salátába kitűnő. A gyökeréből készített szószt marhasültekhez, füstölt húsokhoz és halételekhez használják. A reszelt torma felhasználható még káposztasalátába, mártások, és majonéz ízesítésére. Reszelt gyökerét mindennap ehetjük, étvágygerjesztő, gyomorjavító, elősegíti az emésztést, és a vérkeringést is előnyösen befolyásolja.
Csípős aromáját hetekig megőrzi, várandós anyák, vesebetegek nagy mennyiségben ne fogyasszák.
Gyermekeknek reszelt almával keverten adható.
Termesztése Kiásáskor a vastag gyökereket használjuk fel, a vékony mellékgyökereket újra elültetve szaporíthatjuk.
További információk bélyegkép|balra|Tormagyökér Torma receptek A torma felhasználása Dessewffy István: A torma termesztése; Mezőgazdasági, Bp., 1959 (Hungarofruct kiskönyvtára) Pántya Julianna: A Debrecen környéki tormatermesztés néprajza; Ethnica, Debrecen, 2000 Haraszthy József: A torma; ford. Terbe Istvánné; Parmen Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Kft., Debrecen, 2005 Géczi László: A torma termesztése. Új kutatási eredmények, új fajták, új technológiák; Mezőgazda, Bp., 2013 (Házunk táján) Torma termesztése, gondozása (kertpont)
Kategória:Káposztafélék Kategória:Növényfajok Kategória:Fűszerek Kategória:Gyógynövények Kategória:Zöldségek Kategória:A 18. században leírt fajok