Solymár () nagyközség Pest vármegyében, a Pilisvörösvári járásban, a budapesti agglomerációban. Magyarország legnépesebb nagyközsége; 2019-ben 11 277 fős lélekszámú település volt.Tóth-Szenesi Attila - Solymár akár már holnap város lehetne, de nem akar (444.hu, 2023.09.23.) Területe már a bronzkorban, majd a római korban is lakott volt; nevének első ismert okirati említése 1266-ból való. [Az egyes forrásokban felbukkanó, 1255-ös legkorábbi okirati említéssel kapcsolatos említések tévedésen alapulnak.] A török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett, ezért a 18. század első évtizedeiben németországi telepesekkel népesítették be. A második világháborúig a lakosság döntő többsége katolikus vallású, magyar érzelmű sváb volt, csak elenyésző kisebbségben fordultak elő a lakosok között magyar, vagy – a nevükből ítélve – más magyarországi nemzetiséghez köthető, illetve a katolikustól eltérő (református, evangélikus, görögkatolikus, izraelita vagy nazarénus) vallású lakosok.
1946-ban a német lakosság nagy részét Németországba telepítették, helyükre pedig Heves és Borsod megyéből származó családokat, valamint felvidéki és erdélyi menekülteket költöztettek; az újabb beköltözők révén néhány évtizeden belül életerős református közösség is kialakult a településen. Solymár az 1980-as évek óta népszerű célpontja a budai agglomerációba kiköltözni vágyó budapestieknek, a telekárak színvonala miatt elsősorban a fővárosi elit és értelmiségi családok választották, illetve választják lakóhelyüknek. A település ma tömegközlekedési járatokkal közvetlenül megközelíthető Budapest II., III. és XIII. kerületéből is, a Volánbusz 9 buszjáratával (köztük 1 éjszakai), illetve vonattal a Nyugati pályaudvar felől.
A 2011-es népszámláláskor a települést 9886-an lakták, közülük 8708-an vallották magukat magyarnak és 1288-an német nemzetiségűnek, de a Nemzeti Választási Bizottság nyilvántartása alapján a nagyközség már 2010-ben is a tízezernél nagyobb lélekszámú települések közé tartozott, tehát azóta ennek megfelelően zajlanak az önkormányzati választások. A települési önkormányzat mellett a hazai nemzetiségi önkormányzatiság kezdeteitől fogva (1994 óta) német kisebbségi (újabb elnevezése szerint német nemzetiségi) önkormányzat is működik, továbbá a település rendkívül gazdag kulturális életét alakító kultúrcsoportok, kulturális közösségek között is sok olyan van, amelynek céljai között a német nemzetiségi hagyományőrzés, értékőrzés valamely szegmense is ott szerepel. Solymár és Kerekegyháza között 97km a távolság.
Fekvése
bélyegkép|200px|Solymár és környéke látképe a Solymári-ördöglyuk felől A település az Aranyhegyi-patak, a Jegenye-völgy, a Budai-hegység és a Pilis által közrefogott területen helyezkedik el, körülbelül az északi szélesség 47° 46'-én és a keleti hosszúság 18° 51'-én, a Budapesttől Pilisszentivánon át Pilisvörösvár északnyugati külterületeiig vezető 1107-es út (Mátyás király utca és Terstyánszky utca) mentén. Északkeleti külterületein és ottani lakott helyei között áthalad a 10-es főút is, amellyel a központibb részeit a 11 106-os számú mellékút köti össze [utóbbi egy időben viselte a 11 302-es számozást is].
A szomszédos települések dél felől indulva Remeteszőlős, délnyugatról Nagykovácsi, nyugatról-északnyugatról Pilisszentiván, északról Pilisvörösvár, északkeleti irányból Pilisborosjenő és Üröm, keletről Budapest III. kerülete, délkeletről pedig a II. kerület. Korábban volt közös határa észak felől Csobánkával is, de a 20. század határmódosításainak folytán a két község területe jelenleg nem érinti egymást.
A községhatár legdélebbi pontja a budaligeti Duna utca vége közelében, Budapest, Remeteszőlős és Solymár hármashatárától nem messze található. Innen a község déli határvonala végigfut a Kálvária-domb, a Kerek-hegy és a Zsíros-hegy gerincén, majd nem sokkal az egykori zsíros-hegyi turistaház romjaitól nyugatra, a Kis-Antónia-árok mentén lefut a hegylábig, ahonnan továbbra is a vízmosás esését követve éri el – két egykori bányavasút jelenleg még kivehető nyomvonalát is keresztezve – a Pilisszentivánra vezető országutat. Elhalad a már felszámolt egykori bányavasúti rakodó pályaudvar területe mellett, ezután átszeli a esztergomi vasútvonalat, illetve az Aranyhegyi-patakot, majd a patak északi oldalán található, szőlőtermesztésre és szántóföldi művelésre használt területen felkapaszkodva jut el a 10-es főútig. Onnan egy dűlőúton vezet le a Házi-réti-patak völgyébe (alig 150 méterre a Háziréti-víztározó gátjától), majd keletre fordulva, közúti nyomvonalakat követve vezet majdnem egészen a 10-es főút ürömi elágazásáig. Onnan visszakanyarodik a vasútvonal mentén a Rozália téglagyárig, majd azt megkerülve felkapaszkodik a Csúcs-hegy–Szarvas-hegy–Kálvária-hegy–Felső-patak-hegy–Les-hegy irányában húzódó gerincre. Ettől fogva a határ nagyjából a gerincet követve halad nyugat felé a Jegenye-völgy eléréséig, majd a völgy felsőbb szakasza mentén éri el a Kerek-hegy térségét.Jablonkay Pál: Solymár földrajza. Doktori disszertáció, 1935.
Solymár legkönnyebben autóval (a 10-es útról), a Volánbusz (Hűvösvölgy felől a 64-es, a 64A, a 64B, a 164-es, a 164B és a 264-es, valamint az éjszakai 964-es), Árpád híd felől a 830-as és 832-es) autóbuszjárataival, illetve vonattal (a Budapest–Esztergom-vasútvonalon) közelíthető meg. 2005–2025 között Solymár közigazgatási területén volt a 10-es úton közlekedő, de a település belső részeit nem érintő 218-as buszjárat végállomása és utolsó néhány megállóhelye is; a nagyközség egyik különálló településrésze, a Kerekhegy pedig a 157-es buszvonalon érhető el tömegközlekedéssel. A szarvasi településrészt érintik a 10-es főúton közlekedő helyközi és távolsági buszjáratok is (a 800-as, 820-as, 821-es és 835-ös buszok).
A hazai vasútvonalak közül a érinti, melynek ma két megállóhelye van a határai közt: a vonal megnyitásától 120 éven át állomási státuszt viselő Solymár megállóhely, illetve a 2015-ben forgalomba helyezett Szélhegy megállóhely. Amíg a térségben intenzív szénbányászat zajlott, addig rakodó állomása is üzemelt az északnyugati peremén Solymártelep vasútállomás néven.
Földtani felépítése A Solymár környéki hegyek és kisebb magaslatok alapkőzete kevés kivétellel triász időszaki mészkő vagy dolomit, ami mellett előfordul eocén kori mészkő, valamint oligocén kori hárshegyi homokkő és budai márga; a medence mélyebben fekvő részein kiscelli agyag, illetve azt helyenként befedő lösz. Az ásványi vagyon hasznosítására már a 19. századtól több kő-, kőpor-, murva- és szénbánya létesült, a kiscelli agyag kiaknázására pedig ugyancsak több agyagbánya és téglagyár települt meg ezen a vidéken. Tektonikai szempontból rendkívül változatos a terület, számos törés és vetődés tagolja a területet. Az egyik legfeltűnőbb tektonikai törésről a Solymári-medencének szinte a közepén emelkedő, 242 méter magas, kőporosodó dolomit alapkőzetű Szél-hegy tanúskodik, melynek csúcsától alig pár száz méterre is már csak a felszín alatt 70-100 méter mélyen található dolomit.
bélyegkép|A Solymári-ördöglyuk főbejárata A Zsíros-hegy keleti lejtőjén megtelepült dachsteini mészkőben több barlang is kialakult: egy már megsemmisült barlang, amit Koch Antal Jánoslyuka néven írt le, illetve ettől nem messze a Budai-hegység legismertebb barlangjai közé sorolható Ördöglyuk-barlang, melyet szintén Koch Antal írt le először, és aminek több kijárata is ismert és a Solymári-kőfülke, a Solymári-kisfülke, a Solymári-sziklaüreg. Solymári területen található ezen felül a Budai-hegység egyetlen olyan barlangja, amelyben bazalt előfordulását is észlelték, a Budaligeti-bazaltos-barlang, mely a Budaliget határában (a Kálvária-domb délkeleti oldalában) elhelyezkedő, ún. Hollandi-bánya középső udvarában nyílik.
Solymár területén több kisebb-nagyobb forrás is található, melyek közül jelenleg három van olyan formán foglalva, hogy abból közvetlenül vizet lehessen nyerni (Rózsika-forrás, Törökkút-forrás, Disznó-forrás). E források közül (a jelenlegi helytörténeti ismeretek szerint) a Törökkút-forrás bírt történelmileg a legnagyobb jelentőséggel, miután nagyon sokáig ennek vize látta el ivóvízzel Solymárt, olyannyira, hogy a községbe levezető régi vízvezetéket a 19. században, sőt még a 20. század elején is a hagyomány római eredetűnek tartotta. A Rózsika-forrás kedvelt turistacélpont nem messze Budapest határától, a Disznó-forrás pedig a pilisszentiváni határban fakad, vizét ez utóbbi településre vezették. Sajnos a legutóbbi (2013-ban) elvégzett vízminőség-vizsgálatok szerint a három foglalt solymári forrás egyikének vize sem éri el az ivóvíz-minőséget.[H. A.: Mégis marad a felüljáró nyomvonala? Solymári Magazin, III. évf. 10. szám, 2013. október, p08-09]
Településrészei balra|bélyegkép|Kilátás a Szél-hegy felé a Panoráma utcából Solymár történelmi településmagja – nagy általánosságban – egy olyan, hozzávetőlegesen téglalap alakú területként írható le, amit északról a Pilisszentivánra vezető Terstyánszky utca, keletről a nagyközség észak-déli főutcájának számító Mátyás király utca, dél felől a Hősök utca, nyugatról pedig nagyjából a Rákóczi utca vonala határol. Itt található a katolikus és a református templom, az iskola mindkét épülete, a három óvodaépület közül kettő, a polgármesteri hivatal, a művelődési ház, több más oktatási intézmény, a helytörténeti gyűjtemény, az orvosi rendelő és a családsegítő központ, a postahivatal és a helyi látnivalók jelentős része is – más kérdés, hogy vendéglátóhelyekben nem bővelkedik ez a településrész.
A XX. század első évtizedei óta azonban a község egyre több más, korábban főleg mezőgazdasági művelés alatt állt területei is beépültek, lakóövezetté váltak, e területek egy részét a helyiek községrész-névvel definiálják. Bár a régi solymári dűlőnevek nagy része mára nagyjából eltűnt a község kollektív emlékezetéből, az újabban beépített területek elnevezésében nagyrészt az ottani egykori dűlőnév (illetve jobbára annak magyar fordítása) őrződött meg, így ezen dűlőnevek megmaradhattak a XXI. századra is. Solymár fontosabb, a településközponttól messzebb eső településrészei az alábbiak (északról indulva, az óramutató járásának irányában):
bélyegkép|A solymári lakótelep és a Kék Ovi magasból – Nagyrészt a szomszédos PEMŰ, az OTP, valamint több minisztérium és budapesti tervezőintézet közös beruházásában 1971-1986 között épült lakótelep a községközponttól északra, nagyrészt a Terstyánszky út északi oldala mentén. A belső utcái 2013 decembere óta lakó-pihenő övezetnek minősülnek. Itt működik a község központi óvodája, az 1977. augusztus 20-án átadott Kék Ovi, illetve a lakótelep házaitól alig pár lépésre áll Terstyánszky Ödön olimpiai bajnok vívó emlékműve. A Volánbusz 164-es, 164B és 264-es buszjáratainak külső végállomása és utolsóelőtti megállója is a lakótelep közvetlen közelében található, és részben vagy egészben azt szolgálja ki. A lakótelep és a közeli településrészek közlekedési lehetőségeit javítja az esztergomi vasútvonalon, a közelben létesített új Szélhegy megállóhely is. A lakótelep közvetlen közelében, a Terstyánszky utcán (a lakóteleptől legfeljebb 400 méter távolságra) található a község három legfontosabb vendéglátóhelye, az Aranykorona Vendéglő és Hotel, a Grillhof Étterem és Pizzéria, illetve a Venezia Ristorante Étterem és Pizzéria. Kimondottan csak az itt élők hírigényének kielégítésére jött létre a település egyik legfiatalabb sajtóorgánuma, a 2013. elején indult Lakótelepi Hírlevél, amely 2013 nyarától több éven át (kb. 2017-ig) ingyenesen eljutott minden lakótelepi lakos postaládájába.[Havilap indult a lakótelepen. Solymári Magazin III. évf. 6. szám, 2013. június, p05] A lakótelep közvetlen közelében (maximum 10 percnyi sétára) található a község mindhárom élelmiszer-áruháza (SPAR, LIDL és ALDI [eredetileg PLUS, majd egy ideig szintén SPAR]).
balra|bélyegkép|100px|Az eredeti Szarvas-kocsma épülete ma lakóház