A Mátyás király emlékmű vagy kolozsvári Mátyás-szobor Fadrusz János leghíresebb alkotása, pályájának csúcspontja és megkoronázása. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott bronzból készült szoborcsoport ma is meghatározója Kolozsvár főterének, ahol I. Mátyás magyar király szülővárosának az egyik jelképévé vált. Gaal György kolozsvári helytörténész szerint a tér összhangját, végleges arculatát a Mátyás-szobor adja meg. A szobor háta mögött emelkedő Szent-Mihály templom gótikus sziluettje történeti keretet ad a műnek. A romániai műemlékek jegyzékében Mátyás király lovasszobra CJ-III-m-A-07819 kódjellel, országos jelentőségű műemlékként szerepel.
Története Előzmények Dr. Nagy Lajos kolozsvári unitárius lelkésztől származik az elgondolás, hogy Mátyás szülővárosa nagyszabású szoborállítással készüljön a közelgő millenniumi ünnepségekre. Előterjesztését a városi tanács 1882. július 22-i ülésén tárgyalta, és Szász Domokos ajánlására határozatként fogadták el. Az emlékmű elkészítése érdekében a város 1882 májusában szoborbizottságot alakított, és a nagy terv mögé rövidesen az ország egész közvéleménye felsorakozott. Kolozsvár város tanácsa 5000 forintot szavazott meg a szoboralap javára, a maradék összeget pedig közadakozásból szándékozott előteremteni. A bizottság elnökévé Esterházy Kálmán főispánt választották meg, aki azonban nem találta időszerűnek a gyűjtést, és passzivitásával akadályozta az előrelépést.
bélyegkép|Kolozsvár főtere 1890-ben A terv a főtér reprezentatív igényű átalakításával párhuzamosan született meg, a szobor helye maga is a Szent Mihály-templom körüli elárusító bódék elbontásával szabadult föl.
I. Ferenc József magyar király 1887-es kolozsvári látogatása újabb lendületet adott a szoborállításnak. 1888-ban új szoborbizottság alakult, amelynek elnöke Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő lett. Ez a bizottság már hatékonyabban működött, mint az előző, és az országos gyűjtés eredményeképpen 1892 júliusára a szoboralap tőkéje már meghaladta a koronát. Maga az uralkodó is élen járt az adakozásban, de a legnagyobb támogatást Kolozsvár városa nyújtotta azzal, hogy közel félmillió koronát költött a templom körüli épületek bontására, a főtér rendezésére, illetve Mátyás király szülőházának helyreállítására.
1893. nyarán nyílt pályázatot írtak ki, amely a következő elvárásokat tartalmazta: az emlékmű legyen lovas szobor Mátyás király testalkatára nézve a történeti hagyományt, arcát illetően a fennmaradt ábrázolásokat tekintetbe kell venni a felállítás helye a főtéri Szent Mihály-templom déli oldala az összköltség nem haladhatja meg a forintot (azaz koronát) csak hazai művészek pályázhatnak.
bélyegkép|Fadrusz János: Mátyás király, modell a kolozsvári szoborhoz A bíráló bizottság elnöke Sigmond Dezső, a várost képviselő tagjai Albach Géza polgármester, Groisz Gusztáv, Finály Henrik, Ferenczi Zoltán, Széchy Károly egyetemi tanárok, Pákey Lajos építész, Nagy Lajos szoborpénztárnok voltak, illetve szakmai részről Strobl Alajos, Zala György és Margitay Tihamér. A hét pályázó szobrászművész (Bezerédi Gyula, Fadrusz János, Köllő Miklós, Róna József, Sovánka István, Tóth András, Vastagh György) közül az első díjat a kivitelezési megbízással együtt 1894 tavaszán vita nélkül, egyhangúlag Fadrusz Jánosnak ítélték. A megkötött szerződés szerint a szobor költségeit koronában határozták meg. A művész azonban figyelembe véve a szobor elhelyezését arányszámításai alapján kevésnek találta a másfélszeres életnagyságú szobrokat, és a kétszeres életnagyságra tett javaslatot. Az új javaslat a költségeket még koronával emelte meg.
A városi tanács 1894. július 4-én döntötte el véglegesen a szobor helyét: „a főtéri templom közelébe jön, olyformán, hogy arrcal a Torda utca felé néz.” Emiatt új helyet kellett keresni a Karolina-oszlopnak, de ennek átköltöztetésére csak 1899-ben került sor. Ugyanekkor történt meg a templom körüli régi cinterem parkosítása és bekerítése, illetve a templom előtti barokk portálé átköltöztetése a Szentpéteri templom elé.
bélyegkép|A készülő szobor a Naphegyen lévő Lisznyai utcai műteremben. Bár a város szerette volna az emlékművet a millenniumi ünnepségekre elkészíttetni, Fadrusz ekkor még a pozsonyi Mária Terézia-emlékművön dolgozott, és 1896. szeptember 30-án még csak az alapkövet tudták elhelyezni a király személyes képviselőjének, a parlament 37 tagjának és elnökének jelenlétében. A szoborbizottság titkára, Ferenczi Zoltán a következő jelmondatot mondta az alapkő letételénél: „Legyen ez az alapkő a hazafias eszmék tűzhelye s hevítse föl minden következő nemzedék szivét." Az alapkő letétele újabb lendületet adott a gyűjtésnek; 1900-ban már korona állt rendelkezésre.
Fadrusz a korabeli híradás szerint Budán, a Naphegyen lévő műtermében mintázta Mátyás király szobrát. A helyes arányokban megmintázott modell méreteit kellően megsokszorozva, úgy készítette el a vasvázat, mintha a hatalmas lónak a csontvázát alkotta volna meg, az összes bordáival együtt. Az így fölállított váz kovácsoltvasból készült. A mérnöki pontosságú munka után kezdődött a formálható puha agyagnak a vasszerkezetre történő felhordása. A szobor főalakjához Fadrusz összeszedte a Mátyásról fellelhető arcképeket és szoborműveket, majd azok alapján megmintázta a korabeli páncélos fegyverzetben lovon ülő alakot. A lóhoz három hónapig külön tanulmányokat folytatott a mezőhegyesi állami ménestelepen. Az összeállított szobrot a huszonegy méter magas műteremben, egy könnyen forgatható állványon állították fel. Az ércöntő műhelyben bronzba öntött minta után egy újabb gipszmodellt készítettek, amelyet elküldtek a párizsi világkiállításra. A gipszmintát a világkiállítás bírálóbizottsága a legnagyobb, Grand Prix elismeréssel jutalmazta.
Az öntési munkálatokat az újpesti Beschorner A. M. és fia kir. udv. műércöntők nevű cég végezte több részletben 1900–1901 folyamán; a cég igazgatója, Hoffman Ferenc Koronás Érdemkereszt kitüntetést kapott a szobor munkálataiért. A kolozsvári szoborbizottság 1901. szeptember 3-án vette át hivatalosan a munkát.
A szobor felállítását mintegy másfél évvel késleltették a talapzat anyaga körül kirobbant viták: Fadrusz és Pákey Lajos (a talapzat tervezője) eredeti megállapodása szerint a földdel érintkező rész süttői kőből készült volna, a bástya pedig Bácsi-toroki kőből, ugyanabból az anyagból, amelyből a város középkori falait is építették. Egyes vélemények szerint azonban a Bácsi-toroki kő nem bírta volna el a szoborcsoport súlyát, ezért a munkálatokat leállították, és vizsgálatot kértek a kőbányák anyagára. Ugyan a tervezett kő szilárdsága elegendőnek bizonyult, de a kőbánya nem tudta előállítani a Fadrusz által kért méretű tömböket, így végül a teljes talapzat süttői kőből készült.
Felállítása és felavatása bélyegkép|A talapzat felállítása bélyegkép|A szobor avatása 1902. október 12-én A szobrot 1902. augusztus 13-án rakodták fel vasúti szállításra a lipótvárosi pályaudvaron. A 17 darabból álló, kilogramm tömegű szállítmányhoz négy vasúti kocsira volt szükség. Augusztus 15-én megérkezett Kolozsvárra, ahol a pályaudvarról lovakkal vontatták be a főtérre a vagonokat a megszüntetett helyi közúti vasút még létező sínjein. Szeptember elejére a szobrot takaró deszkakerítés mögött megtörtént a darabok összeállítása; ezt követően Fadrusz tovább dolgozott a részleteken.
A Mátyás emlékművet 1902. október 12-én délelőtt tíz órakor avatták fel Kolozsvár főterén. Az ünnepségeken az uralkodóházat képviselő József Ágost főherceg mellett a hazai politikai, tudományos és művészeti élet jeles képviselői is részt vettek (köztük Széll Kálmán miniszterelnök, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, Apponyi Albert házelnök, Jókai Mór, Benedek Elek, Alexander Bernát).
A képviselőház küldöttségével Kolozsvárra utazott Nessi Pál országgyűlési képviselő botrányt okozott a kolozsvári ellenzékkel, amikor úgy döntöttek, hogy ha az ünnepségen elhangzik „a gyűlölt kétfejű sasos házinóta”, tüntetést rendeznek. Amikor a monarchia közös hadseregének zenekara József Ágost főherceg megjelenésekor a Gott erhalte kezdetű, Osztrák Császárság himnuszát játszotta, többedmagával Kölcsey és Erkel »Himnusz«-át énekelték. Amikor a menet elvonult, lovasrendőrök oszlatták szét a tüntetőket.Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12. Ülésnapok, library.hungaricana.hu Az utcán a rendőrök Nessit és néhány őt követő társát kardlapozni kezdték.Budapesti Hírlap, 1927. október 13. / 232. szám, 7. old. Nessi ellen hadbirósági eljárás indult és később az országgyűlés mentelmi bizottsága is tárgyalta az ügyét.Nagy Ildikó: Himnusz, Szózat kontra Gotterhalte. Birodalmi és nemzeti szimbólumok az Osztrák–Magyar Monarchia Magyarországán, Aetas, 2017, 4. szám, acta.bibl.u-szeged.hu
Egyes vélemények szerint a szoboravatásról azért hiányzott az uralkodó, mert a műemlék talapzatán a Habsburgok lobogója is a legyőzött seregek hadi jelvényei között látható. Az erdélyi románság képviselői nehezményezték, hogy kimaradtak a hivatalos meghívottak közül.
A szoboravatási ünnepély szentmisével kezdődött, amelyet Majláth Gusztáv püspök celebrált. Beszédet mondott Széll Kálmán és József Ágost főherceg, majd megtörtént a szobor leleplezése. A leleplezés közben a város összes templomában meghúzták a harangokat, a Fellegváron pedig 24 ágyúlövést adtak le. A város az alkalomra több száz oldalas díszes Mátyás-albumot adott ki, a színházban Mátyás emlékére ünnepi műsort adtak, melyet díszvacsora követett. Fadruszt elismerésekkel halmozták el, az uralkodó a Vaskorona-rend II. osztályával tüntette ki, a várostól díszpolgári címet, az egyetemtől díszdoktori címet kapott.
Bartha József erdélyi képzőművész 2017-es véleménye szerint az emlékmű felállítása volt „Erdélyben az utolsó komoly szoborállítás”.
Restaurálásai bélyegkép|A restaurálás alatt álló szobor, 2008 1907-ben a szobor lovának lábain repedések támadtak, amit az öntéskor benne hagyott vizes vatta okozott. A szobor szerkezetét is veszélyeztető hibát sikerült elhárítani azzal, hogy a vattát eltávolították és az üreget ólommal töltötték ki.
1941-42-ben a bécsi döntés utáni magyar városvezetés, személyesen dr. Keledy Tibor polgármester Kósa-Huba Ferencet bízta meg a restaurálással. Kósa-Huba Ferenc 1941. november 28-án nyilatkozott a Keleti Újság című lapnak: „Fadrusz János, az alkotó szellemében kell a szobrot restaurálnom. Semmit sem szabad elvennem belőle és semmit sem adhatok hozzá." A bástyaszerű historikus posztamens kőtömbjeinek egy része lepusztult, szétnyílt, kilazult, ezért sürgős pótlásukra volt szükség. Famodelleket készítettek, melyek alapján újrafaragták a különböző szögekben és ívekben megformázandó köveket. A talapzatra az újrafaragott eredeti Mátyás címer került és az eredeti magyar nyelvű „MÁTYÁS KIRÁLY” felirat. A látványosabb műveletekről filmfelvétel is készült, amelyet a mozikban vetítettek.
Miután a második világháborúban, 1944. június 2-án a várost szövetséges bombatámadás érte, felmerült a szobor lebontásának és biztonságba helyezésének gondolata. A város erre a célra már korábban sziklabarlangot készíttetett elő a Donát út végén, de a tervet végül nem valósították meg.
1958-ban a talapzat kisebb javítására került sor.
Az évek során a szobor állapota folyamatosan romlott, a víz a talapzatba beszivárgott és a lovasszobor megdőlt, 2006 nyarán és 2007 áprilisában a szobor talapzatáról levált egy-egy darab, a romlást okozó átnedvesedés a ló alatti fémburkolat résein és a szétnyíló