Krisztus Magyarországi Egyháza (korábban Krisztus Budapesti Egyháza), 2013 óta hivatalosan Krisztus Magyarországi Gyülekezete egy olyan keresztény egyházközösség, (hivatalos szervezeti formáját tekintve egyesület) amely annak a Krisztus Nemzetközi Egyházai nevezetű felekezetnek a része, amely a 80-as években, az Egyesült Államokban a Krisztus Egyházai nevű felekezetből kiválva, jelenlegi szervezeti, működési, teológiai kereteinek végleges formáját a 2000-es években a nagy londoni egyházszakadást követően (a mozgalomban végbemenő) reform folyamán érte el.
A Krisztus Magyarországi Egyházát az amerikai Boston Krisztus Egyháza nevű egyházközösség vezetői alapították 1993-ban.
Krisztus Magyarországi Egyházának legfőbb jellegzetessége, hogy vallásgyakorlatának a múltban része volt az úgynevezett személyi pásztorolás vagy más néven nevelési kapcsolatok alkalmazása, amely egy nemzetközi szinten vitatott vallásgyakorlat.
A legtöbb keresztény egyháztól eltérően a Krisztus Magyarországi Egyháza képviselői szerint a teljes víz alá merítkezéssel történő keresztelő az üdvösség eléréséneküdvösség = a halál után a pokolba jutás elkerülése, illetve a mennyországba való bekerülés előfeltétele.
A gyülekezetet az 1996-nyarától 2020 szeptemberéig Szabad Péter és felesége vezette, 2021 és 2025 között pedig David de los Santos és felesége vezették. Jelenleg az egyházközösségnek nincs állandó lelkészi vezetője.
Eredete
A Krisztus Magyarországi Egyházának eredete a XVIII. századi Amerikában zajló, második nagy (vallási) ébredési mozgalomig (1790-1870) nyúlik vissza. E mozgalmat főként annak képviselői hívják restaurációs mozgalomnak, ugyanis a mozgalom fő koncepciója arra a feltevésre épül, mely szerint az eredeti kereszténység a Krisztus halálát követő első néhány század után kihalt,a bibliához nem ragaszkodó hagyományok és tanítások által elhajlott az eredeti, azaz a helyes tanítástól, és csak a restaurációs mozgalom által lett visszaállítva az évszázadok alatt kialakult hagyományoktól mentes, eredeti, az első századi egyházhoz leginkább hasonló ősegyház. A mozgalom célja a hagyománykövetéssel, illetve az általuk elégtelennek ítélt reformációval, egyházi reformokkal szemben a bibliaia bibliai történetek alapján meghatározható kereszténység és az első századi egyházi gyakorlatok teljes visszaállítása volt: Visszatérés az újszövetségi egyház egyszerűségéhez és radikalitásához, elhagyva a felekezeti megosztottságokat, hangsúlyozva a gyülekezetek függetlenségét. E mozgalomból létrejött gyülekezetek Krisztus Egyházainak nevezték magukat, melyek világszerte 2007-ben hozzávetőlegesen 2 000 000 taggal és összesen 40 000 független egyházközösséggel rendelkeztek.
Az 1960-as években az Egyesült Államokban található Krisztus Egyházaiban elindult egy kezdeményezés melyet biblia-szék mozgalomnak hívtak. Ennek lényege az volt, hogy a Krisztus Egyháza mozgalom tisztségviselői, Amerika szerte, különféle egyetemeken, tanári székeket vásároltak, azaz bizonyos egyetemeknek fizettek azért, hogy ott a Krisztus Egyháza által küldött lelkész-filozófia tanárokat alkalmazzanak. Ezek a tanárok az iskola után programokat szerveztek a diákok számára, és a Krisztus Egyházaihoz tartozó diákok lelki gondozása is a feladatuk volt. Az ebben a programban részt vevő lelkészek, valamint a hozzájuk tartozó csoportok önkéntesei az 1960-as évek közepétől kezdődően, (Jim Bavis vezetése alatt) elkezdtek szorosabban együttműködni az egyetemi térítésben járatos, és abban hatékonyan működő Egyetemi Hadjárat Krisztusért nevű vallási szervezettel.
Crossroads időszak
1967-ben a biblia-szék mozgalomban képzett Chuck Lucas lelkészt alkalmazták a 14. utcai Krisztus Egyháza nevű egyházközösség diákszolgálatának vezetésére, melynek diákjai főként a Floridai Egyetemen tanultak. Később ezt az egyházat hívták Crossroads Krisztus Egyházának, miután egy új épületet építettek.
Chuck Lucas a 14. utcai egyház diákszolgálatában elkezdte alkalmazni a Biblia-szék mozgalomban tanult alapelveket és módszereket. Főként a térítés és „pásztorkodás” alapelveit, mely utóbbi, az egyháztagok hitének megóvását, és életvitelének nagyobb mértékű ellenőrzését is jelentette. Majd a hatvanas évek végén Chuck Lucas ezeket a módszereket és tanokat az úgynevezett pásztoroló mozgalom módszereivel egészítette ki, melynek lényegi alapelve az volt, hogy minden kereszténynek szüksége van egy lelki vezetőre, személyi pásztorra akinek engedelmeskednie kell a kereszténység tanainak megtanulása, és lelki fejlődés elősegítése céljából. Az így létrejött új programot a floridai egyetemen kezdte alkalmazni, amit a „diák szolgálat előrehaladása” programnak nevezett el.
Vallásgyakorlati újítások A floridai egyetemen működő „a diákszolgálat előrehaladása"Eredeti angol nevén Campus Advance nevezetű program két legfontosabb eleme a lelki találkozók és az imapartnerek kijelölése volt. Mindkét módszer egy „egymás életébe való mélyebb bevonódást eredményezett minden egyes tag esetében". 564.o Chuck Lucas főbb vallásgyakorlati újításai, melyek a fővonalbeli Krisztus Egyházainak vallásgyakorlatában korábban nem voltak jelen, a következők: Imapartnerek kijelölése Az imapartnerek kijelölésének gyakorlatát Chuck Lucas találta ki. Elvárása az volt, hogy minden diákszolgálati tagnak legyen legalább egy ima-partnere, akivel rendszeresen együtt imádkozik. Lucas az imapartnereket gyakran úgy válogatta össze, hogy egy „kevésbé érett tag” mellé jellemzően egy tapasztaltabb személyt osztott be, aki felelős volt azért, hogy útmutatást és személyes segítséget nyújtson a lelki fejlődésben, a „kevésbé érett” tag számára. „Lelki találkozók” Az úgynevezett „lelki találkozók” lényege, hogy minden gyülekezeti találkozót, így a kiscsoportos találkozókat is egy, a vezetőség által megbízhatónak tartott, erre a célra kijelölt vezető irányítja, „vezeti” (ami azt jelenti, hogy ellenőrzi, és ügyel arra, hogy ezeken az alkalmakon kizárólag a vezetőség nézőpontjának és akaratának megfelelő dolgok történjenek, illetve arra, hogy kizárólag a vezetőség nézőpontja szerint elfogadható információk hangozzanak el.)Az úgynevezett „lelki találkozóknak” (eredeti angol nevén „soul talks”) több formája van, ezek a következők lehetnek:
A „vendéges program” melynek fő célja a térítés. Ennek egyik változata az úgynevezett „bibliakör beszélgetés” angol nevén „bible talks”, a másik változata a közös szórakozás, amely utóbbi lehet valamilyen játék, filmnézés stb. A „nevelési csoport” egy olyan kiscsoportos összejövetel melyen kívülállók nem vehetnek részt. Ennek is két fajtája van, az egyik a „hagyományos nevelési csoport” melynek fő célja a tagok lelkiállapotának ellenőrzése, tanácsadás, valamint a vezetőségi elvárások, álláspontok közvetítése a csoportvezető részéről az egyszerű tagok felé. A nevelési csoport másik változata az u.n. „lazulós nevelési csoport” melynek elsődleges célja a csapatépítés, azaz a csoportban lévő kapcsolatok erősítése. A „vezetőtalálkozó” egy olyan összejövetel, amelyen egyszerű tagok (nem vezetők) nem vehetnek részt. A „választható program.” A lelki találkozók e fajtája a tagok számára (a részvétel szempontjából) nem kötelező úgynevezett választható program melyet az egyszerű tagok, egyéni kezdeményezés alapján szerveznek, ezekre az egyházi vezetőség (nem hivatalos formában) elküldi valamely vezetőjét azzal a megbízással, hogy „vezesse” azt, valamint azért, hogy ellenőrizze az ott történteket és (a vezetőség szempontjából esetleg lényeges) elhangzottakat. A Chuck Lucas által meghatározott személyi összetételű, egyháztagokból álló kiscsoportok, 10-15 diákból álltak, hetente találkoztak a diákok otthonában vagy a kollégiumokban, a floridai egyetemen és környékén, mely programra térítési szándékkal kívülálló diákokat is hívtak. Ezek olyan, egy vezető által irányított, kiscsoportos találkozók voltak, melyek abból álltak, hogy egy (az egyházvezetőség által, erre a feladatra kijelölt) vezető bevonta a résztvevőket a közös, hangos imádkozásba, valamint egy olyan beszélgetésbe mely során a többiek előtt meg kellett osztaniuk a gondolataikat egy adott témában, illetve válaszolniuk kellett a vezető által feltett kérdésekre és eközben a találkozó vezetője felügyelte az elhangzottakat. Jézus az úr életvitel A mozgalom alaptanainak legtöbbje a Krisztus Egyházának hagyományos tanaiból álltak, de ezek mellett kiegészültek egy fontos tanítással, melyet Chuck Lucas a Timóteus társaságtól tanult, ez arra vonatkozott, hogy Jézust kell úrrá tenni minden kereszténynek a saját életében, ahhoz, hogy később a mennyországba juthasson. Ez egy a Timóteus társaság által is hangsúlyozott teológia volt, mely eredetileg egy Juan Carlos Ortiz nevű amerikai prédikátortól származott, aki széles körben ismert volt a hatvanas években az Egyesült Államokban. A „Jézus az úr” teológia következményeként Chuck Lucas, és vezetősége nagyon komolyan vette az egyetemista egyháztagok elkötelezettségét, és teljes elkötelezettséget várt el tőlük, 359. oldal amelyet több módon, például az egyházi programokon való részvétel mennyisége alapján, valamint a kihagyott programok számának fényében ítélt meg. Költségfelszámolási interjú Ehhez kapcsolódó újítás volt az úgynevezett „költségfelszámolás” gyakorlata is, amelynek lényege az volt, hogy abban az esetben, ha egy egyetemista csatlakozni akart az egyházhoz, előtte találkoznia kellett egy úgynevezett szolgálatvezetővel, amely beszélgetés célja annak megítélésére irányult, hogy az önjelölt tag valóban készen áll arra, hogy egy komoly elkötelezettséget vállaljon, vagy sem. Az önjelölt személy csak abban az esetben csatlakozhatott az egyházhoz, ha a szolgálatvezető azt engedélyezte, és ha úgy ítélte meg, hogy az illető valóban „odaszánt", tehát ha kész nagy elkötelezettséget vállalni.
Boston mozgalom
Miután Chuck Lucas, homoszexuális botrány miatt lemondott, lemondása után a Crossroads mozgalomban képzett vezetők Chuck Lucas szerepének betöltésére vezetőt, és „inspirációs forrást” kerestek a mozgalom élére. Az erre a célra megfelelő embert a kroszródszistákkroszródszisták = a Crossroads mozgalom elkötelezett követői Kip McKean személyében találták meg, így a mozgalom vezetését Kip McKean vette át, aki Lexingtonból vezette tovább a mozgalmat. Ugyanis amikor felkérték erre a feladatra akkoriban a lexingtoni helyi gyülekezet vezetője volt.
1981-től kezdődően Kip McKean a Lexington Krisztus Egyházának nevét a Boston Krisztus Egyháza névre változtatta.Innen ered a „Boston Mozgalom”, eredeti angol nevén „Boston Movement” név, melyet jellemzően a kívülállók használtak a mozgalom megnevezésére. Kip és Elena McKean, valamint a mozgalom vezetői, Chuck Lucasal ellentétben már (állításuk szerint) nem csak a diákoktól hanem minden egyháztagtól azonos elkötelezettséget vártak el. Ezt követően sok tag elhagyta az egyházat. Ezt Kip és Elena McKean, valamint a mozgalom vezetői, jellemzően azzal magyarázták, hogy ezek az emberek nem bírták a radikális kereszténységet, és inkább egy könnyű kereszténységet szeretnének gyakorolni. A mozgalmat elhagyó személyek beszámolói, panaszai megerősítették azoknak a hagyományos Krisztus Egyházaihoz tartozó személyek véleményét, akik már amúgy is kritikus szemmel néztek a Kip McKean által vezetett mozgalomra. A kritikák szerint ez a mozgalom elveszi az (egyszerű) egyháztagok szabadságát, és az egyházi vezetőséget diktatórikussá, a helyi közösségeket pedig hatalom-orientált szervezetté teszi, és megosztja a mozgalmat.