A terminativus egy nyelvtani eset, mely helyet határoz meg. A terminativusban álló főnév a mozgás célja (Terminus).

A sumér nyelvben A sumerológiában meghonosodott egy nyelvtani eset-fogalom, mely gyakran az irányt is megadja egy adott célhoz.

Példa:

ki-bi-še baninĝar hely-létige-Terminativus ő azt oda tette „ő azt a helyére tette“

A finnugor nyelvekben A terminativus előfordul néhány finnugor nyelvben is.

A magyar nyelvben A magyar nyelvben a terminativus ragja az -ig; például házig.

Az -ig rag időbeli határt is kifejezhet; például keddig . Személyes névmásaink nem veszik fel azt a ragot.

Mutató névmásainknál kettős d szerepel dd : ez + -ig → eddig és az + -ig → addig. Ide tartozó kérdőszavunk : meddig.

Az észt nyelvben Az észt nyelvben a terminativus ragja -ni illetve többes számban -teni vagy -deni; például piirini „a határig“, majani „a házig“, majadeni „a házakig“.

A mongol nyelvcsaládban A kalmük nyelvben fennmaradt a terminativus a -ča vagy -če ragokkal; például χōlāčā „nyakig“, de csak ritkán jut szerephez.

A tibeti nyelvben A tibeti nyelvben a terminativus a 8 nyelvtani eset egyike. Ragjai: -ru, -su, -tu, -du, -r.

Fordítás

Kategória:Nyelvtani esetek