A terminativus egy nyelvtani eset, mely helyet határoz meg. A terminativusban álló főnév a mozgás célja (Terminus).
A sumér nyelvben A sumerológiában meghonosodott egy nyelvtani eset-fogalom, mely gyakran az irányt is megadja egy adott célhoz.
Példa:
ki-bi-še baninĝar hely-létige-Terminativus ő azt oda tette „ő azt a helyére tette“
A finnugor nyelvekben A terminativus előfordul néhány finnugor nyelvben is.
A magyar nyelvben A magyar nyelvben a terminativus ragja az -ig; például házig.
Az -ig rag időbeli határt is kifejezhet; például keddig . Személyes névmásaink nem veszik fel azt a ragot.
Mutató névmásainknál kettős d szerepel dd : ez + -ig → eddig és az + -ig → addig. Ide tartozó kérdőszavunk : meddig.
Az észt nyelvben Az észt nyelvben a terminativus ragja -ni illetve többes számban -teni vagy -deni; például piirini „a határig“, majani „a házig“, majadeni „a házakig“.
A mongol nyelvcsaládban A kalmük nyelvben fennmaradt a terminativus a -ča vagy -če ragokkal; például χōlāčā „nyakig“, de csak ritkán jut szerephez.
A tibeti nyelvben A tibeti nyelvben a terminativus a 8 nyelvtani eset egyike. Ragjai: -ru, -su, -tu, -du, -r.
Fordítás
Kategória:Nyelvtani esetek