A Siau füleskuvik (Otus siaoensis) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Hermann Schlegel német ornitológus írta le 1873-ban, a Strix nembe Scops siaoënsis néven. 1998-ig a közeli rokon Madano-füleskuvik (Otus manadensis) alfajaként sorolták be Otus manadensis siaoensis néven. Feltehetően a legritkább bagolyfaj, mely mindmáig egyetlen 1866-ban begyűjtött egyed alapján ismert.
Előfordulása Az Indonéziához tartozó Siau szigetén találták meg, mely egy apró földdarab Celebesz szigetétől északra. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Nagyon hasonlít a Madano-füleskuvikra, csak annál valamivel kisebb. Testhossza 17 centiméter, szárnyának hossza 125 milliméter, farokhossza 55 mm, csőre 19,9 mm. Feje és lábai viszonylag nagyok. bélyegkép|200px Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe nagyon kicsi, egyedszáma 1–49 példány közötti lehet. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.
A faj típuspéldányát 1866-ban fogták Siau szigetén és ma a leideni természettudományi múzeumban őrzik. Azóta sem bukkantak élő egyedre a fajból. A faj keresésére indított expedíció 1998-ban sikertelenül zárult, de feltárta, hogy a szigeten akkorra már csak egy 50 hektáros erdőfolt maradt, mely alkalmas lenne a faj számára. A faj nagy valószínűséggel mára kihalt. A szigeten honos bennszülöttek azonban állítják, hogy látták a közelmúltban is a fajt, de ezt megerősíteni egyelőre nem sikerült.
Jegyzetek
Fordítás
Források
– magyar neve
További információk
Kategória:Madárfajok Kategória:Otus Kategória:Indonézia endemikus madarai