Gellért Endre (Budapest, 1914. október 1. – Budapest, 1960. március 1.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, rendező, főiskolai tanár, érdemes és kiváló művész.
Életpályája A Margit körúti, majd a Rökk Szilárd utcai iskolába járt, gimnáziumi tanulmányait a Berzsenyi Dániel Reálgimnáziumban végezte. 1932-ben jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, amit 1935-ben végzett el. A Magyar Színházhoz szerződött, később a Vígszínház tagja lett. 1935-ben beiratkozott a budapesti egyetem művészettörténeti szakára. Fél év után abbahagyta tanulmányait, mivel színházi elfoglaltságai miatt nem tudta tovább folytatni. 1938-ban a Független Színpad színésze lett, majd rendezője. Első rendezése 1939-ben Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői című vígjátékának rendezése volt. A Színészkamarától 1939-ben kapott működési engedélyt. Órakereskedőnél dolgozott, majd tisztségviselő és lektor volt a Nyugat Könyvkiadónál. 1939-től 1940-ig katonai szolgálatot teljesített. Kimenői alkalmával fellépett a Vigadóban rendezett irodalmi esteken. 1941-ben két hétre ismét behívták, majd 1942-ben ismét. Ekkor egészségi okok miatt leszerelték. 1944-ben ismét behívták, innen 1944. december 6-án megszökött, s a Velencei-tótól gyalog indult Budapestre. 1945. február 2-án érkezett a fővárosba. A Nemzeti Színház színésze, később segédrendezője, majd rendezője, 1950-től főrendezője lett. 1945-től óraadó tanárként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1946-tól rendes tanára lett. 1948. január 1-jétől a színtanszak vezetőjévé nevezték ki. 1947-ben Párizsban járt egy ösztöndíj keretében. 1950 és 1960 között kiemelkednek a George Bernard Shaw-darabok rendezései (Szerelmi házasság, Tanner John házassága, Pygmalion), és nevéhez fűződik 1954-ben, az addig betiltott Az ember tragédiája színpadra állítása. Utolsó színpadi rendezése Csehov: Ványa bácsi című darabja volt. 1960. március 1-jén öngyilkosságot követett el.
Magánélete 1950 nyarán feleségül vette Regéczy Margitot, aki rádió bemondónő volt. Két gyermekük született: Gellért Péter (1953), aki színházi rendező lett és Gellért Marcell (1956), aki az ELTE docense.
Színpadi szerepei Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői... Tempefői Paul Géraldy: Ezüstlakodalom... Max
Rendezései
William Shakespeare: Hamlet Leonyid Rahmanov: Viharos alkonyat Priestley: Veszélyes forduló O’Neill: Vágy a szilfák alatt George Bernard Shaw: Szerelmi házasság Shaw: Tanner John házassága Shaw: Pygmalion Móricz Zsigmond: Úri muri Makszim Gorkij: Vássza Zseleznova Friedrich Schiller: Ármány és szerelem Csehov: Ványa bácsi Illyés Gyula: Fáklyaláng Németh László: Galilei Madách Imre: Az ember tragédiája Illés Endre–Vas István: Trisztán
Henrik Ibsen: Peer Gynt Ben Jonson: Volpone Mikszáth Kálmán: A Sipsirica Bertolt Brecht: Jó embert keresünk Gogol: A revizor Illyés Gyula: Az ozorai példa Gosztonyi János: Rembrandt Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Csiky Gergely: Buborékok Illyés Gyula: Dózsa György Háy Gyula: Az élet hídja Gorkij: Az anya Pavlenko: Boldogság Molière: Gömböc úr
Könyve Helyünk a deszkákon
Díjai Farkas–Ratkó-díj (1947) Kossuth-díj (1950, 1953) Érdemes művész (1952) Kiváló művész (1954)
bélyegkép|jobbra|262px|<center>Gellért Endre sírja a Farkasréti temetőben. Pátzay Pál alkotása
Jegyzetek
Források
Magyar életrajzi lexikon Színészkönyvtár
További információk Színházi adattár Gellért Endre sírja
Kategória:Magyar színészek Kategória:Magyar színházrendezők Kategória:Magyar színészpedagógusok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Öngyilkos színészek, színésznők Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1960-ban elhunyt személyek Kategória:Farkas–Ratkó-díjasok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze díjasok Kategória:A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjasok Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek