Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas író, költő, műfordító, autodidakta képzőművész. „A magyar avantgárd atyja”.Aczél Géza egyenesen a magyar avantgard pápájának nevezte.Kolozsi Orsolya: Kassák Lajos a magyar avantgárd pápája, Szép Ernő pedig bonyolultabb, mint hisszük, Könyvesmagazin, 2022. december 16.A magyar avantgárd atyja Kultura.hu, 2018. március 22.XXI. Század A költő, aki nem tudott helyesen írni – így lett Kassák Lajos gyári munkásból a magyar avantgárd atyja, RTL.hu – XXI. század, 2024. március 24.
Jóllehet Kassák esztétikai megítélése még ma is vitatott, nagy érdeme, hogy azzal a minden művészeti ágat forradalmasító mozgalommal, amit az avantgárd jelentett, a korabeli magyar irodalomban leginkább ő volt szinkronban, s formai kísérletezései során egyértelmű remekművek is kikerültek a keze alól. (Mint például A ló meghal, a madarak kirepülnek című verse, illetve az Egy ember élete című önéletírása.)
Mint azt a róla elnevezett Kassák Lajos Emlékmúzeumnak az életművét és személyiségét értékelő anyaga megállapítja, Kassákkal egy új, szuverén művésztípus tűnt fel Magyarországon a huszadik század kezdetén. Hosszú életének különböző szakaszaiban újra és újra adekvát válaszokat tudott adni a történelmi és társadalmi kihívásokra.A Kassák Múzeumnak a Kassákról készített összefoglalója
Ugyancsak a Kassák Múzeum mutat rá arra, hogy Kassák nem merevedett bele soha a művészóriás szoborszerű pózába.A Kassák Múzeumnak a Kassák munkásságát ismertető anyaga Markáns egyénisége mindvégig a világra rácsodálkozó, nyitott maradt. Korát megelőzve "csapatmunkában", illetőleg a vele hasonlóan gondolkodókkal szellemi műhelymunkában gondolkodott. Közösséget tudott teremteni: egy lap szerkesztőségét, egy kultúrcsoportot vagy akár egy kirándulókört, ahol a munkásfiatalokkal tapasztalataikat és álmaikat, vágyaikat megoszthatták egymással.
Számára a művészi tevékenység nem szorult be az esztétikai határok közé. A művészetet életformának tekintette - s ahogy Midász királynak minden arannyá vált a keze között, ő is a legprofánabb dologból is művészetet tudott csinálni.
Ismét csak a Kassák Múzeum egyik megállapítását kölcsönvéve: "Kassák Lajos a társadalomkritikát merész jövőalakító elképzelésekkel egyesítő művészetet teremtett.
Élete Kassák István gyógyszertári laboráns és Istenes Erzsébet mosónő gyermekeként látta meg a napvilágot a felvidéki Érsekújvárban. Bár szülei taníttatni akarták, 12 évesen gimnáziumi tanulmányait félbehagyta, hogy lakatosinasnak állhasson, segédlevelet szerzett. Szakmunkásként 1904-ben Budapestre költözött, ahol vasmunkásként angyalföldi gyárakban dolgozott. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, majd tagja lett az MSZDP-nek. 1905-ben számos alkalommal sztrájkot szervezett, emiatt többször elbocsátották. 1909-ben gyalog, pénz nélkül Párizsba ment. 1910-ben vonattal utazott haza.
A műveltség- és helyesírásbeli hiányosságok ellenére szívósan küzdött a megjelenésért. Első verse 1908-ban látott napvilágot, első novelláskötete pedig 1912-ben (Életsiratás). Ekkor már túl volt élete meghatározó élményén, az 1909-ben kezdődött gyalogtúrán, mely Párizsba vitte – ennek az útnak az eseményeit, az út során szerzett benyomásait is feldolgozta az Egy ember élete című többkötetes önéletrajzi művében (1927–1935). 1915-ben jelent meg első verseskötete (Éposz Wagner maszkjában), s ugyanebben az évben elindította első folyóiratát, A Tett címmel, amelyet egy év múltán háborúellenessége miatt betiltottak.
bélyegkép|jobbra|250px| A bécsi Ma munkatársai 1922-ben: Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Ujvári Erzsi, Simon Andor, Kassák Lajos, Simon Jolán, Barta Sándor
A Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ám a Kun Bélával folytatott vitái arra késztették, hogy távolságot tartson a bolsevik irányzattól, ugyanakkor soha nem tagadta meg baloldaliságát, és egész életében nem választotta szét a művészt és a társadalomért felelős embert. Saját magát, világképét, de még művészetét is ezzel a két szóval jellemezte: a „szocialista ember”. A kommün bukása után Bécsbe emigrált, ott jelentette meg a Ma című folyóiratának új számait. 1926-ban tért haza Magyarországra, ahol Dokumentum (1927) és Munka (1927–1938) címmel szerkesztette továbbra is független, baloldali, avantgárd szellemű folyóiratait.
Az Egy ember élete című nagyszabású önéletírása a Nyugat folyóirat hasábjain jelent meg először folytatásokban 1924 és 1933 között. Könyvalakban történt publikálása után perbe fogták az 1918–19-es részek miatt. (1945 után viszont új kiadásban már meg sem jelenhetett a mű utolsó nagy fejezete, mely éles bírálattal szólt a Tanácsköztársaság kultúrpolitikájáról.) 1935-től rendszeresen írt a Népszavába és a Szocializmusba is. 1945-ben Fodor Józseffel együtt szerkesztette az Új Időket. 1947–48-ban az Alkotás című lapnak is szerkesztője volt. Kassák 1945 után a Szociáldemokrata Párthoz közel álló szellemiségű, de teljesen független Kortárs c. folyóiratot szerkesztette, 1949-ig, amikor betiltották. 1946-ban belépett a Libertas szabadkőműves páholyba, amelyből elfoglaltságai miatt 1948-ban kilépett. 1947-től újra bekapcsolódott a pártéletbe, az SZDP Művészeti Bizottsága elnöke lett. 1948 januárjától országgyűlési képviselő volt, Kelemen Gyula megüresedett helyébe lépett. 1948-ban átigazolták az MDP-be, de 1949-től művei már nem jelenhettek meg. 1953 szeptemberében, az írószövetség párttaggyűlésén kritizálta az MDP kultúrpolitikáját, ezért kizárták a pártból. Ettől kezdve évekig nem publikálhatott, Szénaboglya c. önéletrajzi jegyzeteit halála után adták ki.
Csak 1956-tól térhetett vissza a művészeti életbe, az írószövetség közgyűlésén beválasztották az elnökségbe. 1957 után íróként a „tűrt”, képzőművészként gyakorlatilag a „tiltott” kategóriába tartozott, egy 1961-es kivétel után sem Párizsba, sem Rómába nem engedték ki saját kiállítására. 1958-tól a párizsi Magyar Műhely c. kiadvány fiatal emigráns szerkesztői (Albert Pál, Bujdosó Alpár, Nagy Pál, Papp Tibor) Kassák munkásságát állították lapjuk és saját munkásságuk középpontjába. Róla elnevezett díjat is kiadtak, külföldi és hazai avantgárd költőket és képzőművészeket kitüntetve. Kassák Lajos-díjat kapott – többek között – Erdély Miklós, Tandori Dezső, Szkárosi Endre, Petőcz András. (Természetesen a Magyar Műhely meghívására sem utazhatott külföldre.) Újabb, kis példányszámban kiadott verseskötetei: Mesterek köszöntése (1965); Üljük körül az asztalt (1968). A hatvanas években nyugat-európai bemutatásában és sikereiben a Galerie Denise Renének és Victor Vasarelynek volt szerepe. Az 1970-es években Svájcban a Galerie von Bartha és László Károly népszerűsítették, utóbbi könyvet is írt róla.
Magánélete 17 évesen költözött Budapestre, a mai XIII. kerületi Fóti útra (ma Kassák Lajos utca). Vasmunkásként dolgozott, de szakszervezeti, munkásmozgalmi szerepvállalása miatt feketelistára került, és sokszor volt munkanélküli, ekkor kezdett először verseket írni. A modernista magyar irodalom, főként Ady Endre hatására hirtelen elhatározással 22 évesen egy barátjával (Gödrös József) felkerekedett és elindult Párizsba. Gyalogosan, pénz és nyelvismeret nélkül bejárták fél Európát, 1909 áprilisa végén indultak és október végére értek oda. Az utazás során szerzett élményei, kapcsolatai nagy hatással voltak pályájának alakulására, valamint arra, ahogy az 1910-es évek első felében vezetőként részt vett a magyar avantgárd csoportok megszervezésében.Úti élményeit az 1920-as években egy hosszú dadaista versben (A ló meghal a madarak kirepülnek) és önéletrajzi regényében (Egy ember élete, III. Csavargások) örökítette meg. 1910 közepén tért haza, pár évig a „Hétház” nevű tömbben lakott családjával a Váci úton.Séta a perifériakon: Hétház (Kassák Múzeum, 2021. május 13.)Hétház, Tizenháromház (egykor.hu) Angyalföldet a második hazájának tartotta, a kerület több részén is lakott, leghosszabb ideig a Bulcsú utca 19. szám alatt (1932 és 1945 között, emléktábla és Borsos Miklós 1978-as reliefe őrzi emlékét a 21/a ház falán).
Kassák Lajos a nőkkel való viszonyát sajátosan élte meg: egyetlen gyermekét (aki kislány korában meghalt) soha nem látta, a gyermek anyjával a szülés után megszakította a kapcsolatot. Első feleségét, a nála két évvel idősebb Simon Jolánt (Simon András és Hazafi Margit leányát), még 1908-ban, 21 évesen ismerte meg, azonban csak húsz évvel később vette nőül, 1928. május 4-én Budapesten.Budapest V. kerület polgári házassági anyakönyve, 244/1928. folyószám. (Felesége gyermekeit, Nagy Etelt, Rudolfot, Piroskát együtt nevelték; Etelt Vas István vette feleségül 1935-ben, fiatalon elhunyt 1939-ben.Nagy Etel: ) Az elismerés nélkül töltött évei alatt felesége tartotta el, szerény keresetéből támogatva a költő folyóiratainak kiadását. 1938-ban Simon Jolán öngyilkosságot követett el – a tragédiában nem kis szerepe volt Kassák zilált szerelmi életének, más nőkhöz írt költeményeinek. Ezután édesanyjával élt a lakásban, Budapest ostroma alatt házuk pincéjében húzták meg magukat. Mivel lakásuk megrongálódott, 1945-ben Békásmegyerre (Kőbánya utca 42.) költöztek sváb kitelepítettek házába, amit az államtól kaptak, igaz ez is elég rossz állapotban volt.
Kassák második feleségével Kárpáti (Karpeles) Klárával 1946-ban kötött házasságot. Az izraelita nő Kassák kedvéért felvette a római katolikus vallást és Kárpátira magyarosította a nevét.http://home.hu.inter.net/kortars/0111/czeizel.htm A nála 27 évvel fiatalabb matematikatanár feleségétől később elhidegült, ám az asszony mindvégig kitartott mellette – a költő halála után az emlékéhez sem maradt hűtlen.
A munkásságáért ajándékba kapott békásmegyeri romos parasztházat sikerült felújítani, és otthonosan berendezni 1949-re, amihez állami támogatást is kapott, de ekkortól már inkább az állam ellenségének számított, mivel nyíltan szembehelyezkedett a hivatalos művészetpolitikával. Munkáit nem adhatta ki, lapjait ellehetetlenítették, később a pártból is kizárták, ráadásul a házuk árát is kifizettették velük apránként. Ezeket az éveit nevezte a „belső száműzetés” éveinek, ekkor kezdett ismét rajzolni, festeni; közelben lakó festő barátjával Gadányi Jenővel sok időt töltött a természetben, kutyáját is magával vitte a hosszú sétákra. Sok időt töltött kertészkedéssel is; a házhoz tartozó nagy kertben 120 gyümölcsfát nevelt, és galambokat is tartott. 1954-ben a vidékies környezetből Óbudára költöztek egy lakáscserével (Bécsi út 98.), ami Kassák életébe nagy változást hozott.
Óbudán az otthonuk a neoavantgárd művészek egyik találkozó pontja lett, Kassák élvezte a megélénkült társasági életet, rendszeres vendégek voltak nála: Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Mérei Ferenc, Borsos Miklós, Gyarmati Tihamér, Bálint Endre. Törzshelye lett a Malomtó presszó (Frankel Leó u. 25.). 1956-tól enyhült mellőzöttsége is: kiadták korábbi válogatott verseit, 1958-ban új verseskötete is megjelenhetett.
Következetes antimilitarizmusa az első világháború idején Noha a szarajevói merényletet követő háborús pszichózisnak még Ady Endre munkásságában is kimutathatóak a nyomai, Kassák Lajos egy pillanatra sem szédült meg a Szerbia elleni hadüzenet hírére támadt, a széles társadalmat átható eufóriától. Kassák ráadásul nem elégedett meg azzal, hogy passzív pacifista legyen. Aktív antimilitaristaként kívánt a küzdőtérre lépni. Ahogy fogalmazott: nem elég a „halottsiratás”, hanem „harcossá” kell válni.„A magunk módjára üvölthettünk” – Kassák Lajos és a Tett Csunderlik Péter történész írása az elsovh.hu-n
Lapot kívánt alapítani, s amikor a lapalapítási engedélyt kijárta, 1915. november 1-jén végre megjelenhetett az irodalmunk történetében úttörő szerepet játszó, a kortárs szépirodalom nagyjait: Guillaume Apollinaire-t, Walt Whitmant és Filippo Tommaso Marinettit magyar nyelven először közlő Tett című folyóirat.„A magunk módjára üvölthettünk” – Kassák Lajos és a Tett – Csunderlik Péter történész írása az elsovh.hu-n