Szalay István (Kispest, 1912. szeptember 16. – Budapest, 1981. március 14.) válogatott labdarúgó, hátvéd. A sportsajtóban Szalay II néven volt ismert.
Pályafutása Klubcsapatban 1933-ban került a Nemzeti FC-hez. Itt hét évig (1933–1940) együtt játszott a Tuli, Balogh, Szalay fedezetsor. A szabadrúgásairól híres labdarúgó a klub csődje után a WMFC Csepel labdarúgója volt (1940–1944). A Csepellel két bajnoki címet szerzett. 1944. nyarán visszatért Kispestre, ott töltötte pályafutása hátralévő részét (1944–1947). Balszélsőként játszott fiatalkorában, a Nemzeti SC-ben (1933–1940) elsősorban fedezetként szerepelt, majd a Csepel SC-ben (1940–1944) és Kispesten védőként focizott (1944–1947). Fegyelmezett, megbízható játékos volt, aki hátvédként vagy fedezetként is kiemelkedő teljesítményt nyújtott.
A válogatottban 1939–1943 között öt alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. A válogatottban néhány nappal a 27. születésnapja (1939) után játszott először. Elképesztően jó mérlege volt a válogatottban (4-1-0).
Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1941–42, 1942–43 Az év labdarúgója: 1943
Statisztika Mérkőzései a válogatottban
Jegyzetek
Források
Dénes Tamás-Dlusztus Imre: Meggypiros mezben. A magyar válogatott játékosai 1902-2019. Nemzeti Értékek Könyvkiadó, 2019.
Kategória:1912-ben született személyek Kategória:1981-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgóhátvédek Kategória:A Nemzeti SC labdarúgói Kategória:A Csepel labdarúgói Kategória:Az év magyar labdarúgói Kategória:Magyar bajnok labdarúgók