A természetgyógyászat az ember természetes öngyógyító képességének segítésével és a természetben megtalálható anyagok gyógyító hatásaival, alkalmazásával foglalkozó irányzatok összefoglaló neve. Az alternatív gyógyászat domináns részhalmaza, és a komplementer gyógyászat alapvető metszeteit képviseli. A természetgyógyászat tankönyve 1986 – 1992 Dr. T. J.
Története A természetes gyógyítás valójában idősebb az embernél. Az állatok viselkedésének megfigyelése során számtalan olyan tapasztalatot rögzítettek, ahol valamilyen állatfaj a gyógyulás szándékával keres fel speciális helyet, vagy táplálkozik szokásaitól eltérő módon.Origo: Öngyógyító állatok A természetes gyógymódok legrégebbi feljegyzett forrásai keletről származnak. A hagyományos kínai orvoslás és az indiai Ájurvéda évezredes múltra tekintenek vissza.
i. e. 1500 Ebers-papirusz: A közel 20 m hosszú 110 oldalnyi papirusztekercset valószínűleg az Újbirodalom korai korszakában jegyezték le. Egyes szerzők szerint az asszasszifi sírból származik, ahol a sebészeti jellegű Smith-papiruszt találták. Edwin Smith mindkettőt egyszerre vásárolta meg 1862 körül egy luxori régiségkereskedőtől, majd a hosszabb papiruszt 1872-ben Georg Ebersnek adta el, akire a mai elnevezés utal. Ebers először 1873-ban tette közzé. A papirusztekercs máig az egyiptomi orvoslás történetének egyik legjelentősebb forrása. i. e. 624-545 Milétoszi Thalész filozófus, természettudós, csillagász. A vizet minden létező forrásának tekintette. Véleménye szerint ez az eredendő ősanyag „arché”, amelyből minden más anyag és élőlény is keletkezik. Az istenekre a világot mozgató elemekként utalt. Tanítványa Anaximenész (i. e. 580-520) Az őselemek filozófiájának megalkotója. Véleménye szerint a levegő sűrűsödésével keletkezik a víz, majd a föld, és a kő. később Theophrasztosz említi, hogy Anaximenész nem úgy gondolta, hogy a világ dolgai közvetlenül a levegőből épülnének fel, hanem vannak bizonyos alapformák (tűz, levegő, szél, felhő, víz, kő stb.). i. e. 570-500 krotoni Alkmaion orvos, filozófus. Az első ismert orvos, aki feljegyezte a betegségek „természetes” és „tudományos” értelmezését. Ismerte hogy a betegségek gyakran túlzott, vagy nem kielégítő táplálkozásból is fakadhatnak. A betegségeket őselem egyensúlyi értelmezésként is magyarázta. Az állatok boncolásával már komoly anatómiai és szervi működési elveket sikerült azonosítania. i. e. 500-430 Empedoklész görög filozófus, orvos, vallási tanító. A Természetről és a Tisztulások című művek mellett készített egy hatszáz soros orvosi értekezést. Világképében a négy őselem mellett megjelenik az univerzum mozgatórugói között a (Jin-jang-ra emlékeztető) szeretet és a viszály. A korai pszichológia első tanulmányait a megismerésről és az érzékelésről Empedoklésznek köszönhetjük. Kortársa Anaxagorasz (i. e. 500~425) Periklésszel és Euripidésszel közösen kialakított anyagmegmaradás és létrészecske világképpel jelentősen hozzájárultak a kor tudományos és orvosi fejlődéséhez. A homoiomeria ‑ „minden megvan mindenben” anyagértelmezés úttörői voltak. i. e. 460-377 Hippokratész a gyógyítás történetének legismertebb alakja. A mai orvosi gyakorlat és az alternatív gyógyászat is használja, idézi klasszikus tanításait, elveit és intelmeit. A Hippokraticum corpusként ismert, 60 részes monográfia-sorozatban kidolgozta és leírta az orvosi oktatás és gyógyítás legeredményesebb tételeit. A természetről ezt írta: „A természet orvos a betegségek ellen. A természet mindig megtalálja az eszközöket és az utakat ... nevelés nélkül, s anélkül hogy, tanulta volna elvégzi kötelességét...” Hippokratész a tudományos vizsgálódás, és az empirikus gyógyítás híve volt. Azt tanította, hogy „az embernek önmagát is össze kell szednie, ha az isteneket hívja”. i. e. 124 Aszklépiadész (orvos) elmélete szerint elemi részecskékből állunk, amelyet atomnak (oszthatatlan) nevezett. Az elemi részecskék keringenek, áramlanak bennünk. A betegségek egy része ezen áramlás akadályozottságából ered. i. sz. 1. sz. Aulus Cornelius Celsus Tiberius császár uralkodása idején Rómában élt és gyógyított. A De Medicine című orvosi enciklopédiájában összefoglalja az orvoslás előtörténetét. Ajánlásaiban a fürdők különböző lehetőségeit említi. Az olajfürdő és a gyógyfüves fürdők korában viszonylag új módszernek számítottak. i. sz. 129-199 pergamoni Galénosz (Claudius Galenus) i. sz. 159-ig orvosnak tanult. Egy Aesculapius-szentély gladiátoriskolájának orvosaként, gyakorlott sebésszé vált. I. sz 164-ben költözött Rómába. Előadásokat tartott és szemléltető állatkísérleteket mutatott be. Hamarosan híres orvos lett. Támadta a római iskolákat, ezért 168-ban el kellett hagynia az Örök várost. 169-ben visszatért, és Marcus Aurelius, Commodus, Pertinax és Septimius Severus családok udvari orvosa lett. Véget akart vetni az orvosi iskolák ellentmondásainak, ezért összegezte az orvosi irodalmat, s a hagyományos orvostudománnyal ötvözte megfigyeléseit és eredményeit. Rendszere, a galenizmus 1500 esztendőn át vezérelte az orvoslást, és az orvostudomány megszemélyesítője volt. A Galénusi készítmények elnevezést a gyógyszerészetben a mai napig használják.Katolikus lexikon: Galénosz Az i. sz. 325-i Niceai zsinat, keresztény caritasként jegyzett határozata tette lehetővé a szerzetesi rendek gyógyításra történő berendezkedését, illetve keresztény kórházak alapítását. i. sz. 480-560 Nursiai Szent Benedek A Benedek‑rend (529) megalapítója. A középkori szerzetesi medicina, és oktatás úttörői közé tartozik. I. sz. 795-ben a lorsci Benedek rendi kolostorban ismeretlen szerző fordította le a Brambrorgi Codex manuscriptus medicinális I a VI. gyógyszerkönyvet. A könyv a növényi hatóanyagok olcsóbb helyettesítőit, fontos dietétikai javallatokat és havi, évszaki szabályokat tartalmazott. Walahid Strabo (809-849) 24 különböző gyógynövényt írt le költemény formában. A Salernói orvosi iskolát 850 körül alapították. Virágkorát 1150-1180 között élte. A salernói orvosi könyv: De conservanda valetudine (Az egészség megőrzése); más címe: Flos medicinae vel regimen sanitatis salernitanum (Az orvostudomány virága avagy az egészség salernói rendtartása), amely a későbbi évszázadokban kétszáznál több kiadást ért meg. Szerzője valószínűleg Giovanni Milanese volt. Petrus Musandinus, Afflacius, Johannes Platearius, Archimatthaeus, Maurus, Urso is az iskola kötelékébe tartoztak. A salernói iskola tanácsai népszerűek voltak. Kovachich József Miklós jeles jogtörténész (1798–1878) jelentetett meg, 1821-ben, Budán Scholae Salernitanae praecepta conservandae valetudinis (A salernói iskola utasításai az egészség megőrzésére) címmel egy orvosi szöveggyűjteményt. A középkori orvosi gyógymódok nagymértékben a természetgyógyászati elvet alkalmazták.Erdélyi Muzeum: Salerno Abu Ali al-Huszajn bin Abdallah ibn Szína (980-1037) ismertebb nevén Avicenna Perzsa származású orvos, filozófus, fizikus. 10 évesen kívülről tudta a Koránt. 16 évesen már részt vesz a szultán gyógyításában. 450, különböző témájú könyvet írt. Híresebb könyvei: A gyógyítás könyve, Canon Medicinae. Utóbbit évszázadokig tankönyvként használták, amelyben több mint 800 féle hatóanyagot ír le a kamillától a gombakezelésekig. A Canon Medicinae több mint 30 kiadást ért meg. A legjobbnak tartott latin fordítást 1652-ben adták ki. Theoprastus Philippus Aureolus Bombastus von Hohenheim (1493-1541), ismertebb nevén Paracelsus Einsiedelben született. Apja orvos volt, aki fiát a leghíresebb orvosi iskolákba járatta. majd Ferrarában avatták az orvostudomány doktorává. Salzburgban és Strasbourgban már professzor. Baselben a tanítványait nem szokványos módon latinul, hanem anyanyelvükön tanította. A természet gyógyerejét hirdeti és az Archeus elnevezésű gyógyító erőben hisz. A múlt medicinájáról lesújtóan ítélkezik, a tanítványai előtt régi orvosi könyveket éget. A kortárs medicina ezt nem hagyja annyiban; menekülnie kell. A Paracelsus nevet veszi fel (Celsusra utalva). Élete utolsó 12 évét vándorgyógyítóként éli, amelyben már új nevén szerez tapasztalatokat és hírnevet magának. „A természet minden betegség belső orvosa, amely az embernek már fogantatásakor megadatik” – írta. „A külső orvosnak csak akkor kell beavatkoznia, ha a vele született gyógyító alul maradt a harcban.” A só, a higany, és a kén keverékeit gyakran alkalmazta. Súlyos lelki válságban, 48 évesen, szegényházban halt meg. Tanulmányai, eredményei halála után felértékelődtek. Johan Baptista van Helmont (1577-1644) flamand természettudós orvos. A pulzusdiagnosztika úttörője. A De magnetica vulnerum curatione című munkájának 37. fejezetében írja, hogy hétféle pulzus tapintható az emberi testen: kettő a nyakon, kettő a csuklókon, kettő a bokáknál és egy a szívnél. Az emésztésről szóló írásaiban a bélcsatornát funkcionálisan hat különböző részre osztja. Az akkor még ismeretlen enzimek működését már meglepő pontossággal körülírja. Vitáiban érvel az emésztés akkor még szintén ismeretlen mikrobiológiai működési elve mellett. John Floyer (1649-1714) angol orvos, író. Tanulmányait Oxfordban végezte. A korabeli jegyzetek szerint a pulzus mérésének gyakorlatát ő vezette be. A hidegvizes fürdő hasznosságát többször bizonyította és orvoskollégái számára is ajánlotta leveleiben. Írásaiban, esszéiben a vallási motívumok is jellemzőek. Szülővárosa Litchfield közelében híres balneoterápiás központot hozott létre. Gyakran hivatkozott Hippokratész ajánlásaira. Christoph Wilhelm Hufeland (1762-1836) Németországban Türingia tartományban Langensalzában született. Nagyapja és apja is orvosok voltak a weimari udvarnál. Hufeland orvosi tanulmányait Jénában és Göttingenben végezte, 1783-ban avatták doktorrá. 1793-ban már orvos-professzor a jénai egyetemen. Ekkor lett a weimari udvar háziorvosa. Később III. Frigyes Vilmos porosz király háziorvosa és a berlini Charitében professzor. Hufeland a természetgyógyászat harcosa. A szervezet öngyógyító tézisének meggyőződéses híve. Az Enchiridon medicum című orvosi kézikönyv elején írja: „Natura sanat medicus curat morbos”. ‑ Az orvos adja a gyógyszert, a természet gyógyít. Tanári szerénysége és fogékonysága a népi gyógyászat iránt kivételes. Udvari megbízatásai ellenére a közegészségügy harcosa. 1815-től a vízgyógyászat felé fordul. Az utókúra kifejezést ő vezeti be. Németországban a Hufeland-díjat a kiváló gyógyítói sikerekért adják.