Huzella Ödön (Nagyvárad, 1891. március 14. – Budapest, 1961. május 12.)Budapest XIV. kerületi állami halotti anyakönyv 508/1961. költő, újságíró, művészettörténész.
Életpályája
Huzella Gyula és Perlfaster Berta fiaként született. Iskoláit Budapesten végezte, 1911-től Nagybányán műkritikus, 1914-től a Nagyváradi Napló újságírója, 1917-től 1920-ig a Nagyváradi Friss Újság szerkesztője, közben a nagyváradi Ipolyi Arnold Múzeum őre és titkára. 1921-től 1928-ig a Brassói Lapok tudósítója; 1931-től 1942-ig az Erdélyi Lapoknál dolgozik, a Temesvári Hírlap, Ellenzék, Déli Hírlap munkatársa. 1932-ben Nagyváradon megindította Az Írás című irodalmi lapját. 1943-ban hallássérültsége miatt visszavonult, és Budapestre költözött.
Első versei 1906-ban jelentek meg a Budapesti Újságban; hamarosan ugyanott az Új Idők és a Divatszalon hasábjain szerepel. Az első világháború után a Váradi Hét, Tavasz, Magyar Szó, Zord Idő, nagyszalontai Szemle közölte verseit, cikkeit és műkritikáit.
Kötetei Panaszok (versek, Nagybánya, 1912) A csend (versek, Nagyvárad, 1916) Eltemetlek téged is édes (versek, Nagyvárad, 1922) Mégis (versek, Nagyvárad, 1925) Dac (új versei, Nagyvárad, 1930) A remekmű halála (művészeti tanulmányok, Kolozsvár, 1937)
Jegyzetek
Források
További irodalom Marosi Ildikó: A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. 1973. 197–98. Huzella Ödön levelei Sényi Lászlóhoz.
Kategória:Magyar költők Kategória:A Nagyváradi Napló vezetői, újságírói Kategória:Magyar művészettörténészek Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Nagyváradiak Kategória:Romániából Magyarországra áttelepült magyarok Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1961-ben elhunyt személyek Kategória:Hallássérültek