Nagy Gyula (Várpalota, 1922. augusztus 9. – Várpalota, 1966. március 19.) festő.
Életpályája Elemi iskoláit Várpalotán végezte, ahol Benkő Béla evangélikus tanító, a rajztanára fedezte föl tehetségét, és javasolta a továbbtanulását. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa volt. Hamarosan Olaszországba került ösztöndíjjal, ahol 1942–1943-ban a firenzei akadémián tanult. Itteni mesterei: Primo Conti, Felice Carena. Nagy Gyula 1942. június 27-én magyar leventeként nyerte meg a firenzei festészeti versenyt. Csoportos tárlaton szerepelt egyebek mellett 1947-ben a Nemzeti Szalonban. A Bányász Szakszervezet székháza részére 1949–1954 között festette meg a bányászok életét bemutató festménysorozatát. 1954-től ismét Várpalotán élt. Ekkor alakult meg a várpalotai rajziskola, alkotókör, ahol Nagy Gyula és Mórocz Miklós festőművészek voltak az oktatók. Kezük alól számos jeles várpalotai alkotó került ki (pl. Kása András, Tatár Antal). A nyaranta Alsóörsön tartózkodó Nagy Gyula a Balaton-vidék tájait ugyanolyan szívesen festette meg, mint Várpalota iparlétesítményeit, munkásait vagy éppen a város kopár tájait. 1956 után többször is járt Olaszországban. Ez az alkotói pályájának korai szakaszában kialakuló olasz kötődése az 1950-es évek "szocialista realizmusa" ellenére is szinte kivétel nélkül érződött alkotásain. Főként tájképeket, életképeket és arcképeket festett. Kiállított Firenzében 1963-ban majd 1965-ben Veszprémben. 1952-től minden nemzeti tárlaton szerepelt képeivel. 1964-ben Egry József-díjjal tüntették ki. 1966. március 19-én hunyt el Várpalotán.
Emlékezete Várpalotán két alkalommal rendeztek kiállítást alkotásaiból, utcát és 1986-ban az I. Várpalotai Napok keretén belül a város galériáját nevezték el róla. Sírja a várpalotai római katolikus temetőben van. Alkotásait közintézmények sora őrzi. Lovason 2006 májusában megalakult a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány, amely céljának tekinti a festőművész hagyatékának méltó megőrzését Lovas községben, valamint Nagy Gyula munkásságának megismertetését.
Díjai, elismerései Firenze város díja (1942) Miskolc város díja (1944) Országos tájképpályázat III. díja (1951) Országos tájképpályázat III. díja (1953) "Hazai táj" pályázatának I. díja (1953) Egry József-díj (1964)
Kiállításai Egyéni kiállítások 1943 – Palazzo Strozzi, Firenze 1954 – Bányász Székház, Budapest 1955 – Csók Galéria, Budapest (Bényi Lászlóval) 1959 – Accademia, Firenze 1963 – Veszprém 1965 – Fényes Adolf Terem, Budapest 1965 – Képcsarnok, Veszprém.
Válogatott csoportos kiállítások 1947 – Nemzeti Szalon, Budapest 1948 – Fiatalok kiállítása, Szinyei Terem, Budapest 1961 – Vegyipari dolgozók között, Csók Galéria, Budapest 1962 – Művészet a gyárban, Budapest-Csepel 1963 – Bakony-Balaton, Csók Galéria, Budapest
Művei közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, Nagy Gyula Galéria, Várpalota. Nagy Gyula Művészeti Alapítvány, Lovas
Jegyzetek
Források Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Online változat. http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/kortars-magyar-muveszeti/kortars-magyar-muveszeti-081028-847 Magyar Életrajzi lexikon (1000-1990). Online változat. https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/10981.htm
Kategória:Magyar festők Kategória:Várpalotaiak Kategória:1922-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek