Szekeres György (külföldön: George Szekeres) AM (Budapest, 1911. május 29. – Adelaide, 2005. augusztus 28.) magyar-ausztrál matematikus, Szekeres Eszter férje.

Korai évei Szekeres György Budapesten született zsidó családba, Szekeres Ármin és Zipser Margit fiaként. Az Andrássy út 83-ban laktak, a Kodály köröndnél. A Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, az Anonymus-csoport tagja volt. Matematikai érdeklődése ellenére a családi üzlet továbbvitele érdekében a budapesti Műegyetemen vegyészmérnöknek tanult. Tanulmányai után analitikus vegyészmérnökként a mára bezárt simontornyai bőrgyárban dolgozott, ebben az időszakban vált matematikussá. 1937. június 13-án feleségül vette Klein Esztert. A zsidóüldözés elől Sanghajba menekültek – Szekeres vegyészként egy gyárban dolgozott –, ott vészelték át a második világháborút, a japán megszállást és a kommunista fordulat kezdetét. Itt született meg Peter fiuk is. Ahogy a háborús helyzet fokozódott, a kisgyermekkel elmenekültek, és 1948-ig a Kínában állomásozó amerikai légierőnél vállalt hivatalt.

Karrierje 1948-ban Szekeres – bár matematikai irányú végzettsége nem volt, csak Erdős Pállal közös publikációi – Adelaide egyetemének matematikai tanszékén kapott adjunktusi állást. Évekig Svéd Márta adelaide-i lakásában éltek. 1954-ben született meg Judy lányuk. 1963-ban a család Sydney-be költözött, ahol Szekeres az Új-dél-walesi Egyetemen kapott matematikaprofesszori állást, teljesedett ki munkássága, és itt tanított 1975-ös nyugdíjba vonulásáig. Bár visszavonult, még kilencvenes évei elején is aktív részese és inspirálója volt az egyetemi tudományos életnek. Feladatokat tűzött ki az ausztrál középiskolai matematikai olimpiai felkészüléshez, valamint a Sydney-i Egyetem matematikai társasága által évenként szervezett egyetemi hallgatói versenyre.

Szekeres számos kiemelkedő matematikussal dolgozott együtt élete során, köztük Erdős Pállal (így Erdős-száma 1), Klein Eszterrel (a későbbi Esther Szekeressel), Turán Pállal, Bollobás Bélával, Ronald Grahammel, Alfred van der Poortennel, Laczkovich Miklóssal és John Coatesszal.

Kedvelte a kamarazenét, maga is kiválóan játszott hegedűn és brácsán, az Észak-Sydney-i Szimfonikus Zenekarnak és a Ku-ring-gai Filharmonikus Zenekarnak is tagja volt. Szeretett hosszú sétákat tenni, még nyolcvanéves kora fölött is.

Munkássága

A kombinatorikus geometrián kívül hozzátett az additív számelmélethez (partícióelmélet), a gráfelmélethez és a kombinatorika más részterületeihez. Érdekelte az általános relativitáselmélet, szerepe volt a fekete lyukak leírásához szükséges matematikai elmélet kifejlesztésében. Korán megragadta a számítógép nyújtotta lehetőségeket a matematika kutatásában, valószínűleg már a ’60-as években Fortran programokat írt többdimenziós lánctörtes algoritmusaihoz. Hozzájárult a numerikus analízis technikáinak kifejlesztéséhez, különösen a magas dimenziószámú integrálok terén. Foglalkozott Hadamard-mátrixokkal, káoszelmélettel, négyszöges parkettázással, prímtesztekkel stb. is.

Díjai, elismerései Az Ausztráliai Tudományos Akadémia tagja volt, 1986-tól a magyar akadémia tiszteleti tagja. 1956. augusztus 15-én az ausztráliai matematikai társaság alapító tagjai között volt, 1972-1974 között pedig elnökeként működött.

1968-ban az Ausztráliai Tudományos Akadémia Thomas Ranken Lyle-díjának nyertese. 2001 májusában, 90. születésnapjára kétnapos konferenciát tartottak tiszteletére az Új-dél-walesi Egyetemen. 2001 januárjában Ausztrália Centenáriumi Emlékérmével (Australian Centenary Medal) tüntették ki „az ausztrál társadalom és a tudomány, a tiszta matematika szolgálatáért”. 2001-ben az ausztráliai matematikai társaság díjat alapított (George Szekeres Medal) tiszteletére. 2002 júniusában megkapta az Ausztrália Rendje kitüntetést (AM), „a matematika és a természettudományok területén végzett szolgálataiért, kiemelve az oktatáshoz és a kutatáshoz való hozzájárulását, az Új-dél-walesi Egyetem matematikai versenyének és az ausztrál matematikai olimpiai csapatnak a támogatását.”

A Happy End-probléma Az úgynevezett Happy End-probléma példázza, milyen mélyen áthatotta a matematika Szekeres György életét. 1932 körül Szekeres és a KöMaL más lelkes feladatmegoldói gyakran összejártak (Anonymus-csoport). Egy ilyen összejövetelen Klein Eszter felvetette a következő problémát: Igazold, hogy bárhogyan veszünk fel öt általános helyzetű pontot a síkban,itt: semelyik két pont nem esik egybe, és nincs közülük három egy egyenesen mindig kiválasztható közülük egy konvex négyszög négy csúcsa. Miután hagyta Györgyöt, Erdős Pált és a többi tanulót gondolkozni, bemutatta az ő megoldását. Ezt követően Szekeres és Erdős közös dolgozatban (1935) általánosították az eredményt; ezt a kombinatorikus geometria egyik alapvető eredményének tekintik. Erdős az eredeti problémát „Happy End-problémának” keresztelte, mivel Szekeres és Klein 1937-es házasságához vezetett.

Szekeres György és Eszter utolsó heteiket egy szanatóriumban, közös szobában töltötték. Ugyanazon a napon, 2005. augusztus 28-án, kevesebb mint egy óra eltéréssel haltak meg, Adelaide-ben.Obituary, The Sydney Morning Herald

Jegyzetek

Források MacTutor Biography Nekrológ: A halál sem választhatta el őket Filep László: A 20. századi matematikus-emigráció in Magyar Tudomány A Köröndtől a fekete lyukig – Beszélgetés Szekeres Györggyel - University of New South Wales, Sidney – Fizikai Szemle 1999/8. 271. o.

További információk

The work of George Szekeres on functional equations Keith Briggs

Kapcsolódó szócikkek Erdős–Szekeres-tétel Powerful number Szekeres-snark Kruskal–Szekeres-koordináta-rendszer Szekeres–Wilf-szám

Kategória:Magyar matematikusok Kategória:Ausztrál matematikusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar emigránsok Ausztráliában Kategória:Ausztrália Rendjével kitüntetett személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:MTA-tagok Kategória:1911-ben született személyek Kategória:2005-ben elhunyt személyek