Zathureczky Gyula Albert (Őszény, 1907. július 5. – München, 1987. június 6.) író, újságíró.
Élete Szülei született júliusban, megkeresztelték decemberben, akkor még Albert néven Zathureczky Károly és Ottlik Bianka, mindketten neves erdélyi családból származtak. A szülők házasságkötése ugyanott volt 1906 augusztus 30-án, így ő első gyermek. Keresztelését és a szülők házasságkötését nem kisebb személy vezette, mint Szabolcska Mihály, a költő. Első felesége Annemarie Prott (1911-1944), ő volt Zathureczky egyetlen gyermekének anyja: Zathureczky Miklós (1935-1944). Mindketten életüket vesztették Nagyváradon 1944 szeptember 6-án egy Magyarország ellen indított angolszász légicsapásban. A család ebben az időben Hegyközkovácsiban élt, mindkettőjüket ott temették el. Zathureczky szovjet hadifogságba került de onnan sikerült megszöknie. Második feleségével Németországban ismerkedett meg; 1948-ban házasodtak össze. Merecey Kapri Valéria egy zeneszerzőnek, Visky Jánosnak volt elvált felesége, erdélyi származású újságíró volt, haláláig együtt élt Zathureczkyvel. Feleségével közösen találmányi bejelentést is tett, a mosógépek hatékonyságának növelése érdekében.
Egyetemi tanulmányait a Debreceni Egyetem jogi karán végezte el.
Karrierje budapesti újságoknál (Tiszántúli Hírlap, 1927) indult. 1928-ban a Magyar Távirati Iroda munkatársa lett. 1938-ban a fővárosi Függetlenséghez került. 1940-től riporter Berlinben és a Pester Lloyd munkatársa volt. 1941–1944 között a kolozsvári Ellenzék című lap felelős szerkesztője volt. 1944 nyarán az Esti Magyarország című lap munkatársa volt. Rövid ideig az Erdélyi Magyar Újságírószövetség tagja volt. A második világháború alatti „fasiszta” tevékenységére hivatkozva 1946. április 15-én a kolozsvári népbíróság távollétében 20 év börtönre ítélte.Kihirdették az ítéletet a fasiszta újságírók bünperében, Erdély, 1946, április 17. Online hozzáférés 1948-ban szabadult ki a hadifogságból Hermann Gabriella terjedelmes tanulmányában nevezi szovjet fogságnak, bár perbe fogása Romániában történt, ekkor Ausztriában, majd Nyugat-Németországban élt, ahol Dél-Európa irodalmával foglalkozott. 1979-től haláláig a Hadak útján című lap szerkesztője volt. Műveit a Nemzetőr, a Kanadai Magyarság, az Új Európa, a Politische Studien és a Sudeten Bulletin közölte. Tevékenysége ebben az időben az erdélyi magyarság életének jobbítására irányult. Egyik ilyen alapelve a még az első világháború idején megfogalmazott wilsoni alapelv volt a népek önrendelkezésére vonatkozóan, valamint Erdélynek Svájchoz hasonló önrendelkezésének szorgalmazása. Münchenben halt meg 1978-ban. 1987 június 6. Gyászolja özvegye báró Kapri Valéria
Művei Erdély, amióta másként hívják (1939) Az úton végig kell menni (emlékezések, 1954; németül: Du musst den Weg zu Ende gehen, Zürich 1963) Elszakított magyarság (társszerző, 1956) Der Volksaufstand in Ungarn (Köln 1957) Mit den Augen eines Protestanten (esszé, 1962) Die siebenbürgische Frage (tanulmány, Kovách Aladárral, 1965) Transylvania, Citadel of the West (tanulmány, 1965)
További információk [ Magyar életrajzi lexikon] Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia
Jegyzetek
Kategória:Magyar írók Kategória:A Pester Lloyd vezetői, újságírói Kategória:1907-ben született személyek Kategória:1987-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar emigránsok Németországban Kategória:A romániai népbíróságok által elítélt személyek