A Beast Machines: Transformers a Hasbro egyik Transformers játékszériája, a Beast Wars közvetlen folytatása. 1999 és 2000 között forgalmazták, s erre az időszakra tehető a belőle készült, CGI technikát alkalmazó rajzfilmsorozat sugárzása is. A Beast Wars szereplőgárdáját ismét képernyőre szólító tv-sorozat az utolsó olyan Transformers-es rajzfilm, amely az eredeti, G1 univerzumban játszódik.IGN.com , a Transformers rajzfilmek történeteTheStar.com , a Transformers története Egyben az egyetlen, amely teljes egészében a Transformerek szülőbolygóján, Kibertronon zajlik. Másik különlegessége, hogy emberek nem szerepelnek benne.
Akárcsak előde, ez a rajzfilm is a kanadai Mainframe Entertainment gyártásában készült, forgalmazója a Universal Pictures volt. A történetírók szerepét ezúttal Bob Skir és Marty Isenberg töltötték be, akik egyébként teljesen laikusak voltak a franchise iránt. A rajzfilm főcímét, a „Phat Planet”-et a Leftfield együttes írta.
A rajzfilmre jellemző sötét, komor hangulata, és egyedi képi világa. Mivel a cselekményt még a gyártás megkezdése előtt felvázolták, a kész termék egy kimagasló produkció értékekkel rendelkező, a mitológiára, a történetre és szereplők jellemfejlődésére nagy hangsúlyt fektető sorozat lett, mely időnként bemerészkedett vallásos területekre, és mély filozófiai eszmefuttatásokba bocsátkozott. Ismertetőjegye, hogy a visszatérő karakterek személyiségét, valamint a korábban lefektetett Transformers kánont nagyban átalakította, továbbá a humort minimálisra csökkentette. Talán ennek tudható be, hogy a rajongók, és még a rajta dolgozó színészek is oly nagy ellenszenvvel fogadták.
A sorozathoz sosem készült magyar szinkron. A cikk érthetősége érdekében azonban pár kifejezés és név magyar fordításban szerepel.
Áttekintés A játékok Követve a Beast Wars során bevezetett példát, a Beast Machines szintén elsősorban állat-alapú Transformers figurákat vonultatott fel. A korábbi Transmetal és Transmetal II alcímeket elvetették, helyettük a techno-organic fogalmát vezették be, mely az élő és a gépi elemek tökéletes egyensúlyát reprezentálta. Ennek megfelelően a figurák mind robot, mind pedig alternatív üzemmódban a szerves és a mechanikus elemek egyvelegének tűntek. Jellemző volt az élénk színű, átlátszó műanyag darabok használata, és sok játék fényes, krómozott díszítést kapott. Ami az alapvető megjelenésüket illeti, szinte valamennyi játék vad, idegen formákban tündökölt.
A jóságos szereplők továbbra is az Autobotoktól származó Maximalok közül kerültek ki, akik mind valamilyen állattá alakultak át. Különös testarányok, torz testrészek, és – legalábbis elődeikhez képest – felettébb emberi arcok jellemezték valamennyiüket.
A gonoszok oldaláról az Álcák utódait, a Predakonokat felváltották a Vehiconok, melyek a Transformers eredeti hagyományának hódolva járművekké alakultak, ezzel megtörve az állat Transformerek négy évig tartó egyeduralmát. A Maximalokhoz hasonlóan ezek is számtalan formát öltöttek, ám velük ellentétben nem gépszerű élőlények, hanem élőlényszerű gépek látszatát keltették. A valóságban nem létező, idegen járművekké alakultak, és sajátosságuk, hogy még ebben az üzemmódban is volt fejük. Robot formájuk újabb furcsaságokat mutatott. Sokuknak szokatlan felépítése volt: némelyik egy keréken egyensúlyozott lábak helyett, de volt olyan is, amelyik lábak nélkül „lebegett”.
Ezek mellett forgalmaztak kisebb, úgynevezett Deployer-eket és Beast Rider-eket. Előbbiek fegyverré, az utóbbiak szállításra alkalmas harcigépekké alakultak a szokásos robot üzemmód helyett.
Pár korábbi, a Beast Wars idejéről származó figurát is kiadtak új színekkel, köztük olyanokat is, amiket addig csak Japánban lehetett kapni. Ilyen, korábbi figurák egyvelegéből álló széria volt például a Dinobotoké.
A Beast Machines széria félúton felvette a Battle for the Sparks (harc a Szikrákért) alcímet, reflektálva a rajzfilm ez idő tájt futó cselekményét. Ezzel ez volt a legelső olyan nagyobb Transformers ágazat, amely magába foglalt egy alcímmel ellátott kisebb ágat. Ezt a gyakorlatot a mai napig alkalmazzák, hogy meghosszabbítsák egy-egy játéksorozat élettartamát.
A legtöbb Beast Machines játékról elmondható, hogy a rajzfilmbeli kinézetére aligha hasonlít. Ennek oka, hogy a rajzfilm animátorai és a játéktervezők már a vázlat szintjén elváltak egymástól. Több szereplő még a körvonalaiban is csak alig emlékeztetett az őt jelképező figurára. A későbbi hullámok már tartalmaztak pár, a rajzfilmbelire jobban hasonlító figurát, de az összkép így sem volt tökéletes.
A másik dolog, amiért a játékszéria hírhedtté vált, a szereplők szélsőséges méretezése volt. A Transformers játékok csak a legritkább esetekben felelnek meg a rajzfilmekben, képregényekben látható méretarányoknak, ám a Beast Machines sorozat a szokásosnál is nagyobb eltéréseket mutatott. A rajzfilmben óriási méretű szereplők gyakorta a legkisebbek közé tartoztak a játékok tekintetében, míg több kicsi vagy közepes méretű szereplő óriási figurát kapott. Voltak olyan prominens karakterek is (például a diagnosztikai drón vagy Botanica), akiket sosem lehetett játékként kapni.
A Hasbro viszonylagos kudarcként könyvelte el a játéksorozatot, bár ez elsősorban egyéb, külső tényezők (például az akkori Star Wars játékok gazdaságtalan árubősége) eredménye volt. Ezért leállította a folytatásnak szánt, és amúgy szépen haladó Transtech című sorozat tervezését. Helyette a Hasbro egy, a Japánban már egy éve forgalomban lévő újabb szériát, a Car Robots-ot importálta át nyugatra, Robots in Disguise néven. Így a cég időt nyert, hogy a japán Takara gyártóval együttműködve megtervezzen egy újabb, tisztán jármű-alapú Transformers ágat. Ebből az együttműködésből született az Armada, Energon és a Cybertron.
A legutolsó Beast Machines figurák egyébként már a Robots in Disguise emblémája alatt kerültek a boltok polcaira, 2002-ben.
A rajzfilm A sorozatot a Fox Kids gyermekcsatorna 1999 februárjában kezdte reklámozni. Ekkor még „Beast Hunters” volt a címe.A Fox Kids 1999-es őszi előzetesei Az első leírások szerint megmaradt volna a Beast Wars-ban megszokott „Maximalok kontra Predakonok” felállás, és a rajzfilm hasonló stílusban készült volna. A kész sorozat azonban sok korai elképzeléssel szakított.
Akárcsak a Beast Wars esetében, a készítők új történetírókat (Bob Skir és Marty Isenberg) fogadtak fel, hogy tiszta lappal induljanak. Velük ellentétben magán az alapvető elképzelésen több olyan személy is dolgozott, akik már korábban is kapcsolatban álltak a Transformers-szel. Ilyen volt Steve Garber és Marv Wolfman, akik az eredeti rajzfilm harmadik évadján dolgoztak az 1980-as években. Garber alapvetően egy drasztikusan új megközelítést javasolt, bár hogy ezt pontosan hogyan szerette volna kivitelezni, titok maradt. A helyzetet bonyolította Mainframe Entertainment akkori igazgatója, Dan DiDio, aki a Beast Wars-ról azt bizonygatta Wolfman-nek, hogy a sorozat cselekménye távol maradt az eredeti rajzfilmétől (ami persze nem volt igaz), ezért szabad kezet kaphat a Beast Machines történetének körvonalazásában. Wolfman eredeti elképzelései ebből a félrevezetésből fakadóan nagyban különböztek attól, amit végül a képernyőre vittek.
DiDio ugyanakkor az újonc Bob Skir-nek és Marty Isenberg-nek is megparancsolta, hogy ne csak az eredeti rajzfilmet, hanem még a Beast Wars-t is hagyják figyelmen kívül a forgatókönyvek megírásakor.A Beast Machines DVD extráiból Ők viszont több ízben is ellentmondtak az eredeti utasításoknak. Elsősorban a Mainframe és a Hasbro parancsára Skir bevezetett egy misztikus, majdhogynem vallásos témát a rajzfilm történetébe.Beast Machines FAQ Bob Skir-rel Az ő elmondása szerint a Beast Machines egy „TV képernyőre vitt, vallásos témájú eposz”. Ezen kívül egyéb módosításokat is eszközölt Wolfman alapelképzelésén. Mivel egy olyan rajzfilmet akart, amelyben a hősök inkább az eszükre, semmint a fegyvereikre hagyatkoznak, megszabadult a lőfegyverek nagy részétől. Sok rajongó ebből sajnos azt olvasta ki, hogy Skir mindenfajta fegyverhasználatot megvet. Egyébként az író szoros kapcsolatot ápolt a rajongóbázissal, így azonnal értesülni tudott az általa írt sorozatot ért kritikáról. A rajongók korai felháborodásának hála Skir hamar megszakította ezt a kapcsolatot, és egy rajongói találkozóról is lemondott. Vele szemben Marty Isenberg távol tartotta magát a dühös fogyasztóktól, noha a találkozóra ő sem ment el.
Az felsőbb utasításoknak való ellenszegülés meghozta a gyümölcsét. Mára a Beast Machines a valaha volt egyik legösszefüggőbb, a folytonosságnak legtöbb figyelmet szentelő Transformers rajzfilmként van számon tartva. Sugárzása idején pedig nemcsak a Transformers-es, hanem az összes addig készült, nyugati animációs sorozat között viselte ezt a címet. A cselekménye folyamatosan bontakozott ki, status quo gyakorlatilag nem volt. Néhány súlyos történeti ellentmondást ugyan találni benne, és maga az alapvető háttértörténet (vagyis hogy Kibertron bolygója egykor szerves volt) is nagyban ellentmond az eredeti, G1-es rajzfilmnek és képregénynek, ugyanakkor már a Beast Wars idején is szembetűnt néhány folytonossági hiba. Ezeket figyelembe véve kijelenthető, hogy noha mindkét sorozat az eredeti, G1 univerzumban játszódik, sem a G1 rajzfilm, sem pedig a G1 képregény folytonosságát nem követik hűen, hanem önálló történetnek tekinthetők. Ezzel megmagyarázható a legtöbb ellentmondás. Emellett tény, hogy a korábbi Transformers média is bőven tartalmazott folytonossági hibákat, és elszórtan ugyan, de történtek már utalások Kibertron szerves múltjára.
Nemcsak a történetírók szétziláltsága volt hatással a rajzfilmre. A készítése idején a CGI animáció nagyon költséges technikának számított, így csak igen kevés karaktert engedhettek meg szerepeltetni. Míg a legtöbb Transformers sorozatban a szereplők száma ijesztően nagy lehet, addig a Beast Machines-nak be kellett érnie egy kisebb csoporttal. A legtöbb játékban kiadott figura emiatt sosem került a TV képernyőkre. A Beast Wars legtöbb életben maradt szereplője ellenben visszatért, s idővel csatlakoztak ugyan hozzájuk, de csak kevesen. A gonoszak oldalán hasonlóan kevés karakter sorakozott fel, habár hatalmas, könnyen meganimálható seregeket tudhattak magukénak.
Magáról az animációról joggal állítható, hogy kitűnő munka. A modellek kidolgozása ugyan stilisztikai döntésből egyszerűbb, mint a Beast Wars szereplőié, a textúrák látványosabbak, részletesen mintázottak. A fejlett fény-árnyék hatásokat, robbanás- és füsteffektusokat is kiaknázták a hangulat fokozására. A szereplők arcjátéka és testbeszéde hasonlóan kiváló. Még a teljesen idegen arcszerkezetű vagy akár arc nélküli karakterek is gazdag kifejezésvilággal bírnak. Messzemenően jobb animációval van dolgunk, mint a későbbi, japán készítésű Energon és Cybertron rajzfilmek esetében.
Történet Első évad A cselekménybe in medias res csöppen bele a néző. A Maximalok, vagyis Optimus Primal, Rattrap, Cheetor és Blackarachnia eredeti alakjukban egy seregnyi Vehicon drón elől menekülnek. Emlékeiktől megfosztottak, és egy halálos vírus fertőzte meg rendszereiket.
Optimust különös látomások vezetik el társaihoz, majd együtt Kibertron bolygójának mélyére utaznak. Itt felfedeznek egy hatalmas erejű számítógépet, az Orákulumot (Oracle), amelyről eddig csak a legendákban hallottak. Az Orákulum új küldetést ad a Maximaloknak, és új, techno-organikus (techno-organic) testekkel ruházza fel őket, amelyekben nem fenyegeti őket a vírus. Ezek azonban egészen mások, mint az eddig megszokott testük.
A 13 epizódos első évad során a Maximaloknak meg kell tanulniuk elsajátítani új alakjuk használatát: ki kell békülniük állati oldalukkal, hogy át tudjanak alakulni. Közben pedig meg kell oldaniuk annak a rejtélyét, hogy mi történt velük, amikor a bolygóra érkeztek, és hová tűnt két elveszett társuk, Rhinox és Silverbolt. A keresés közben egy Nightscream nevű ifjú túlélővel találkoznak, aki felfedi előttük a titok egy részét: