A hosszú menetelés (egyszerűsített kínai írás: 长征; hagyományos kínai: 長征; pinjin: Chángzhēng) a Kínai Kommunista Párt Vörös Hadserege által végrehajtott stratégiai visszavonulás volt a hadserege elől a kínai polgárháborúban 1934 és 1936 között. Elnevezése a KNK hivatalos kiadványaiban a Vörös Hadsereg hosszú menetelése (红军长征, hagyományos kínai: 紅軍長征, pinjin: Hóngjūn Chángzhēng).
Szűkebb értelemben a kifejezést a kínai Vörös Hadsereg Első vagy Központi Hadseregének a tartományi ból a tartománybeli ba történt diszlokációjaként használja a történetírás. Ebben az értelemben 1934. október 16-tól 1935. október 19-ig tartott. Bővebb értelemben a hosszú menetelés magába foglalja két másik hadsereg, a Második és a Negyedik Vörös Hadsereg csapatmozgásait is. Az utóbbi tekintetben a folyamat csak 1936. október 22-én fejeződött be.
A legfontosabb és legismertebb átcsoportosítás tartományból indult 1934 októberében. A Kínai Szovjetköztársaság Első Fronthadserege, melyet egy tapasztalatlan katonai bizottság vezetett, ekkor a teljes megsemmisülés előtt állt. A kommunisták védekezésképpen nyugat, majd észak felé menekültek a vezette -csapatok elől, és 370 nap alatt mintegy kilométert tettek meg (legalábbis az utólagos hivatalos kommunista értékelések szerint). Vezetésüket a bizottságtól fokozatosan és vette át. Az utat Nyugat-Kína legnehezebb terepviszonyai között hajtották végre először nyugatra, majd azután északra, tartományba.
A hosszú menetelés tette lehetővé a kínai kommunista hadsereg túlélését annak ellenére, hogy menet közben állományának 90%-át elvesztette. Ez a viszonylagos részsiker alapozta meg vezető szerepét a pártban.
Történelmi háttér A kínai polgárháború
bélyegkép|150px|jobbra| (1945 márciusi kép) Az 1921-ben szovjet segítséggel alapított Kínai Kommunista Párt (első vezetője volt) kezdetben együttműködött a polgári forradalmár Szun Jat-szen által alapított nemzeti demokrata forradalmi párttal (, KMT). Szun Jat-szen váratlan halála után, 1925 márciusában, a KMT-n belüli hatalmi harc győztese lett. Az új vezető jól képzett, tehetséges katona volt, aki 1926–27-es északi hadjárata során nagy területeket hódított el a helyi haduraktól, és 1927 áprilisában egységes kormányt hozott létre ban. A többi nacionalista vezetőnél, mint például , keményebb antikommunista álláspontot foglalt el.
A nacionalisták és a kommunisták kezdeti együttműködése a hadurak és a japánok ellen 1927. április 12-én a mészárlással ért véget. csapatai és az általa felfegyverzett bűnözői csoportok (triádok) több ezer kommunistát és munkást öltek meg. Hasonló összecsapásokra került sor ban, ban és ban. A kommunisták vidékre menekültek, és ott alakítottak ki maguknak befolyási övezeteket. Ezzel indult meg a kínai polgárháború első szakasza.
A kínai Vörös Hadsereg létrejötte A Kínai Kommunista Párt hadereje, a kínai Vörös Hadsereg hivatalos születésnapja 1927. augusztus 1., a i felkelés dátuma, de az első paraszti partizánalakulatok már 1926–27-ben létrejöttek Hunanban és ban. Az 1927-es, úgynevezett „őszi termés felkelés” idején, melyet a KKP központi bizottsága határozott el és Hunanban Mao vezetett, a serege már tekintélyes méretű lett. Belőlük szervezte meg Mao a 4–5000 fős 1. hadosztályt.
A kínai Vörös Hadsereg Dél- és Közép-Kína számos vidékén kezdett szerveződni. Három fő forrásból toborozták katonáit: a felkelt parasztokból, helyi rablóbandákból és a hoz közel álló helyi hadseregek fellázadt csoportjaiból.
Mao 1. hadosztálya a kezdeti sikerek után nagy veszteségeket szenvedett, és visszavonult a hegyeinek természetes erődjébe, tartományban. Onnan intézett támadásokat a környék ellen. Katonai szempontból jelentős, politikailag azonban kétes értékű támogatást kapott két népes rablóbandától, amelyek már korábban is a sziklái közé telepedtek.
1928 júliusában az 5. önálló hadosztály is átállt a kommunisták oldalára. Ennek egyik ezredparancsnoka volt , a későbbi neves kommunista hadvezér, majd védelmi miniszter.
1929–31 között, a KKP KB-tól kapott teljhatalom birtokában, és tartományok határvidékén önálló hatalmi bázist épített ki központtal. Itt jött létre az úgynevezett Központi Szovjetterület, mintegy 50– négyzetkilométernyi területen, 4–5 millió fős lakossággal, viszonylag jelentős ipari üzemekkel. Ennek a területnek a haderejét szervezték az Első Vörös Hadseregbe, vagy központi hadseregcsoportba.
A második legnagyobb szovjetterület körülbelül négyzetkilométer kiterjedésű volt 3 millió lakossal, és a Hunan–– tartományok háromszögében, a Jangcétól északra terült el. Haderejét a Negyedik Vörös Hadsereg adta (gyakran nevezték ezt 4. hadseregnek, hadtestnek, frontnak vagy hadseregcsoportnak is). Ennek létszáma 12– fő volt, körülbelül lőfegyverrel.
Hunan–– határvidékén is működött egy partizáncsapat 3–4000 fővel, amit 16. önálló hadosztálynak neveztek. Az általa ellenőrzött terület négyzetkilométerre terjedt ki. Ez az egység azonban elszigetelődött, nem tudott szilárd területet kialakítani, és a nacionalista erők felszámolták.
A Jangce középső folyása mentén is volt egy szovjetterület, és Hunan tartomány határvidékén, négyzetkilométer területen, katonával, akik a Második Vörös Hadsereghez tartozónak vallották magukat.
negyedik hadjáratának kezdetén, 1932-ben összesen hat nagyobb szovjetterület volt, mintegy négyzetkilométernyi összterülettel, 63– katonával, 45– lőfegyverrel. Az általuk ellenőrzött terület Belső-Kína 18 tartománya területének 3,5–4%-át, lakosságának 2,5–3%-át tette ki.
A katonai egységek elnevezéseinek kialakulása A Kínai Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg (紅軍, ; „vörös hadsereg”) magasabb egységeinek neve fokozatosan alakult ki, gyakran következetlenül. Az első kommunista csapategységek gyakran a erői sorából dezertáltak, sőt meg is tartották eredeti elnevezésüket. A hosszú menetelés idejére a sok kis egységet három nagyobb csoportba szervezték, az Első Vörös Hadseregbe (紅一方面軍/红一方面军/ ), a Második Vörös Hadseregbe (紅二方面軍/红二方面军/ ) és a Negyedik Vörös Hadseregbe (紅四方面軍/红四方面军/ ).Peoples Liberation Army Daily (August 14, 2006) Notes Hozzáférés ideje: 2007-02-17 Néhány fordításban ezek neve első, második, negyedik „fronthadsereg”.
Az Első Vörös Hadsereg alkotórészei az első, harmadik és ötödik hadseregcsoportok voltak tartományban és Otto Braun, a Komintern katonai szakértője (kínai mozgalmi neve , 李德) vezetése alatt. (Otto Braunt 2006-ban, a hosszú menetelés 70. évfordulója alkalmából a Pekingi Társadalomtudományi Akadémia a modern Kína történelmében legjelentősebb szerepet játszó 50 külföldi személy közé választotta.) (A haderejében a hadseregcsoport elnevezést olyan méretű magasabb egységekre alkalmazták, amelyek nyugaton inkább hadsereg név alatt szerepeltek. Eleinte a kommunisták is ezt vették át, később azonban változtattak ezen, így lett több hadseregcsoportból egyetlen hadsereg.) Amikor a Negyedik Vörös Hadsereg parancsnoksága alatt megalakult kisebb egységekből és határterületén, még nem volt kialakult szervezeti rendszere a KKP haderőinek, sőt a központi befolyás érvényesítése is korlátozott volt.
A Második Vörös Hadsereget keleti részén hozták létre a illetve vezette második és hatodik hadseregcsoport egyesítésével. (A „Harmadik Vörös Hadsereget” korábban állította fel Hunan és tartományok határán, 1932-re azonban a nacionalista haderők szétverték). A három megmaradt hadsereg megőrizte nevét (első, második és negyedik) mindaddig, amíg a kommunista erők 1937-ben – legalábbis névleg – egyesültek a erőivel a japánellenes harcban. Ekkor belőlük alakult meg a Nyolcadik Hadsereg (angolul „Eighth Route Army” néven tartják számon) és az Új Negyedik Hadsereg.
A támadása bélyegkép|180px|A ban létrejött kínai szovjetköztársaság zászlaja 1930 és 1933 között négy eredménytelen kísérletet is tett a kommunisták leverésére. A kommunisták táborában ellentétek voltak a parasztságra támaszkodó Mao és a Komintern külföldi tanácsadói között, akik a városi proletariátusra kívántak építeni. 1933 szeptemberében már egymillió fős sereget mozgósított egy bekerítő támadásra a kommunista körzetek ellen, Hans von Seeckt német tanácsadó taktikai segítségét is igénybe véve.The German Military Mission to China: 1927-1938, by Arvo Vercamer (Hozzáférés ideje: 23 November 2006) Megerősített gyűrűt hoztak létre körül. 1934 júliusában a kommunista párt akkori vezetői, az ún. „huszonnyolc bolsevik”, akiknek csoportját Moszkvában hozták létre (mozgalmi név, eredeti neve ) és vezetésével, eltávolították Maót a Politikai Bizottságból, és rövid időre házi őrizetbe is helyezték. Helyébe lépett, mint a Központi Katonai Bizottság vezetője. A három főből álló katonai bizottság tagja volt még Otto Braun () és , szintén a Komintern tanácsadója. Ez a bizottság felhagyott Mao mozgó taktikájával és vállalta a közvetlen ütközést a erőivel, azonban a kommunista csapatok súlyos vereségeket szenvedtek.
később keserűen írt arról, hogy bár 1928-ra alapvetően kialakultak és bizonyítottak gerillahadviselési módszerei, 1932-től azokat három évre félretették és megbélyegezték.
A 1933-ban indított ötödik hadjáratának terve alaposan különbözött a megelőző négy, sikertelen akcióétól. A fegyelem erősítése érdekében minden csapategységnél politikai osztályt hoztak létre elit „kékingeseiből”, megerősítették a tábori csendőrséget is. Az általuk meghódított területeken bevezették a „kölcsönös felelősség elvét”: azaz a falu egész lakossága felelt az esetleges dezertálásokért, egyúttal fokozták a propagandát a lakosság körében.
Az új hadjárat katonai koncepcióját német tanácsadók dolgozták ki. A hét fő irányból, összesen 40 hadosztállyal a szovjetterület középpontja felé indított támadásokat a védelem harcászati eszközeit alkalmazva kellett végrehajtani: azaz lépésről lépésre előrehaladva utakat, majd úgynevezett blokkházakat, könnyűfegyverekkel bevehetetlen betonerőd-rendszert kellett kiépíteni. A hosszadalmas és költséges vállalkozáshoz jelentős európai kölcsönök álltak rendelkezésre számára.
A támadó erők összlétszáma összesen mintegy félmillió fő volt, szemben a kommunisták rendelkezésére álló mintegy katonával. Nehézfegyverzete csak a támadóknak volt, akiket még ötszáz repülőgép is támogatott. A védőknek légvédelmi eszközei sem voltak.
A kommunisták az erőviszonyok javítása érdekében nagy toborzási kampányt indítottak, amivel 1934 folyamán hivatalos adataik szerint fővel növelték a seregeik létszámát. A reguláris csapatok azonban legfeljebb fővel erősödhettek, a többiek lógósok, alkalmatlanok, vagy csak kisegítő szolgálatra alkalmas személyek voltak.
A lassan, de biztosan előrehaladó -offenzívával szemben a kommunista erők értek még el részsikereket, de nem tudták megfordítani az események alakulását. A háttérben meg kellett indítani a szovjetterület kiürítési tervének kidolgozását.
1934 augusztusában, amikorra a Vörös Hadsereg már kimerült az elhúzódó konfliktus és a vereségek miatt, kommunista kém, aki utasítására épült be a katonai főhadiszállására ban, jelentette: döntő csapásra készül a kommunista „főváros”, ellen.
A kommunista hadvezetés a teljes megsemmisülés elkerülése érdekében stratégiai visszavonulás mellett döntött. Ennek során egyesíteni kívánták erőiket a vezette Második Hadsereggel, amelyről úgy tudták, hogy ben tartózkodik. A csapásai alatt azonban már a második hadsereg is megindította visszavonulását nyugat felé.
A visszavonulás Az Első Vörös Hadsereg bélyegkép|jobbra|360px|A hosszú menetelés áttekintő térképe 1934–35 A vörösen satírozott területek voltak a kommunista enklávék. A kék X-szel áthúzottakat már felszámolta a . A vastag pontozott vonal jelzi az első kommunista hadsereg útját. A hadmozdulatokat a vezette csapatok kezdték meg, amelyek áttörték a első vonalait még 1934 júniusában. A , számbeli fölénye és megerősített állásai miatt, nem számított a támadásra. A kommunista csapatokat azonban első sikereik után nagyrészt felmorzsolták.