thumb|jobbra|300px|A Muzi becenevet újra viseli a park 2019-ben ismét megnyitott játszótere. A Múzeumkert a Budapest VIII. kerületében található Magyar Nemzeti Múzeumot övező park, nemzeti emlékhely. A dualizmus korában, egészen a Parlament felépültéig a Múzeumkert számított az ország központi terének, mivel a felsőház a múzeum épületében, a képviselőház pedig a kert melletti egyik palotában ülésezett. A 19–20. század fordulóján közismert elnevezése volt a „Muzi”.
Fekvése Elhelyezkedése
bélyeg|300px|Ezen az 1896-os, a Palotanegyedet ábrázoló térképen jól látszik a Nemzeti Múzeum, és a körülötte lévő angolpark kialakítású Múzeumkert A Múzeumkert Budapest VIII. kerületében, de közvetlenül a Belváros mellett található. Nyugatról a Múzeum körút (mely elválasztja a Belvárostól), délről a Múzeum utca, keletről a Pollack Mihály tér és a kerület Palotanegyednek nevezett része, északról a Bródy Sándor utca határolja.
A 18. századig Pest városfala a mai Kiskörút vonalában húzódott, rajta kapukkal és rondellákkal. Ezen a területen kívül csupán szántóföldek, gyümölcsösök, házikertek voltak. Egy 1775-ből származó térképen is megfigyelhető, hogy a Múzeumkert helyén még csupán fás terület volt ekkoriban, viszont a mai Bródy Sándor utca és Baross utca nyomvonala már jól kivehető. Egy 10 évvel későbbi térképen épületek állnak a kert helyén, az egyik széles lépcsősorral bír hátra, a kertje felé. Újabb nyolc év múlva, 1793-ban Franz Neuheuser által készített Pest–Buda–Óbuda térképen már igen részletesen látszik a múzeum és a kert helyén eredetileg állott villa barokk kertje, ugyanakkor a térképen az is látszik, a villa és a kert nem foglalta el a mai Múzeumkert teljes területét, a Bródy Sándor utca felőli oldalon épületek és köztük nagyobb üres terek álltak.
balra|bélyeg|Gróf Széchényi Ferenc, a múzeum megalapítója
Egy 1823-ból származó katonai térképen a Múzeumkert helyén két udvaros épület látható mögötte fás területtel, a Bródy utca felé házakkal. 1830-ban készült az egyik olyan térkép, melyen már utcanevek is láthatóak voltak. A múzeum előtti utat a német nyelvű térképen Land Strassénak, vagyis Országútnak hívták, a Bródy Sándor utca neve Stadt Gut Gasse volt, a mai Múzeum utca egy névtelen köz volt, és a mai Pollack Mihály tér is név nélkül szerepel a térképen. A múzeum ekkor még a Batthyány-villában székelt, amelyből L alakban hátranyúlik a lovarda épülete. Egy hét évvel későbbi térkép még ugyanígy ábrázolja a múzeumot, de a mögötte lévő utcának már nevet ad: Fünflerchen Gasse, vagyis Ötpacsirta utca.
Az 1854-es Pest–Buda térképen már a korábbi villa helyén újonnan felépült Nemzeti Múzeum látható. A Stadt Gut Gasse új neve Br. Sándor Gasse, a névtelen köz megkapta a Museum Gasse nevet. A Múzeumkert Sándor utcai és Múzeum utca sarkainál, a múzeum háta mögött egy-egy L alakú kisebb épületet is mutat a térkép. 1867 és 1872 között kataszteri térképsorozat készült Pestről, amelyre későbbi változtatásokat is rávezettek. Ezen már magyar utcanevek szerepelnek: Múzeum útza, Ötpacsirta útza, Fhg. Sándor útza, és mivel a térképre több változást is felvezettek, látszik, hogy a korábbi Országút utcát részekre bontották, a Múzeumkert előtti részt Múzeum körútnak nevezték el, majd az első világháború alatt átnevezték Mehmet szultán útra. A térképen a Múzeumkert angolpark jellegű kialakítása is tökéletesen látható, a múzeum mögötti kertészházzal egyetemben. Egy 1895-ös térképen az Ötpacsirta utca új neve Eszterházy utca, és a múzeum főhomlokzata előtt már jelöli az Arany-szobor helyét is.
Budapest 1918 és 1946 közötti állapotáról újabb kataszteri térképsorozat készült. Ezen részletesen fel vannak tüntetve a múzeumkerti szobrok elhelyezkedései is, a Főherceg Sándor utcát pedig ekkor már Bródy Sándor utcának hívták.
A könnyebb olvashatóság miatt ebben a cikkben a továbbiakban a parkot övező utcákat már a mai nevükön nevezzük meg.
Megközelítése A Múzeumkert kitűnő belvárosi elhelyezkedésénél fogva gyalogosan, autóval és közösségi közlekedéssel is jól megközelíthető, utóbbi használata esetén, a szinte karnyújtásnyira lévő Kálvin térről gyalogosan (M3-as és M4-es metró, 47-es/48-as/49-es villamos, 15-ös busz, 72-es és 83-as troli) nem több mint egy perc alatt; az Astoriától gyalogosan (M2-es metró, 47/48/49-es villamos, 9-es busz, 5-ös/7-es/8E/133E busz) körülbelül ötperces sétával érhető el. Könnyen megközelíthető még a 4-es/6-os villamos Rákóczi téri megállójától is mintegy 10 perc sétával.
A Pollack Mihály tér alatt mélygarázs található, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum üzemeltet. A Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkánál található egy MOL Bubi bérkerékpár-állomás is.
A múzeum
bélyeg|A múzeum homlokzatának timpanonja és korinthoszi oszlopfői A múzeumot Széchényi Ferenc alapította, a mai épület felépítése előtt a múzeum első gyűjteményeit a telken akkor álló épületekben helyezték el.
A múzeum mai épületét Pollack Mihály tervezte, 1837 és 1847 között épült fel.
A kétszintes épület klasszicista stílusú, téglalap alakú, két belső udvart ölel körül. Főbejáratát nyolc korinthoszi oszlop és timpanon keretezi, amelynek szobrai a Magyarországot megszemélyesítő Pannóniát és körülötte a Tudomány és a Művészet szimbolikus alakjait ábrázolják. Pannónia szobrán a magyar címer látható. A szobrokat horganyból készítették Raffaello Monti milánói szobrász modellje alapján.
A park története 18. század thumb|jobbra|Batthyány József, kertbarát hercegprímás alakíttatta ki a múzeum helyén álló franciakertet
A múzeum és a park területe a 18. század közepén Klobusiczky Ferenc kalocsai érseké volt. Az érsek, miután megválasztották a Hétszemélyes Tábla ülnökévé, franciakertet alakíttatott ki az akkor ötholdas (4784 négyszögöles) területen. A palota egészen az Országút szélén állt, szabálytalan négyszög alakú, aszimmetrikus alaprajzú épület volt. Klobusiczky 1760-as halála után, az 1700-as évek utolsó harmadában Batthyány József hercegprímás kibővítette ezt a házat, körülötte a Batthyány-kerttel. Ebből a korból származnak az első olyan várostérképek, ahol már látszik a későbbi múzeumtelek. Ezeken a térképeken a villaépület mellett jól látszik a barokk kert is, amit valószínűleg már Klobusiczky elkezdett kialakítani. A kertet Alföldy Gábor kerttörténész leírása szerint, széles, íves vonalban megtört rézsű választotta el a palota keleti frontjától. Ez után az épület középtengelyében széles, fasorral díszített központi út helyezkedett el, mely a villa mögötti ovális térről indult hátrafelé, a mai Pollack Mihály tér felé, és amely mellett balról is jobbról is 1-1 melléksétány vezetett a villától, és mindhárom utat keresztben metszett egy negyedik sétány, melynek déli végén egy mulatóház állt. A két szélső úton szökő- vagy díszkutak állhattak. A mulatóházzal átellenben, a keresztsétány túlsó végén a franciakertekben szokásos narancsház állt.
A villa és a kert nem foglalta el a mai Múzeumkert teljes területét, az északi oldalon lovaglótér volt istállókkal és szolgálati lakásokkal, ahol főnemesi lovasbemutatókat, karusszeleket tartottak. Később ez a hagyomány élt tovább a múzeum helye mögött létesített lovardával, amely az építés megkezdéséig működött. Hogy milyen növények lehetettek ebben a kertben, arról nincs híradás, leszámítva Karacs Teréznek, későbbi neves nőnevelőnek gyerekkori visszaemlékezéseit, melyekben arról beszél, hogy ezen a kerten át járt rendszeresen iskolába, ahol „a múzeumi épület körüli nagy tér gyepes s óriás cserfákkal árnyékolt vala”. Ebből kikövetkeztethető, hogy a 18. századi térképeken ábrázolt fasorról lehetett szó, mely Karacs gyerekkorában, az 1810-es években már valóban óriásinak hathattak.
Az érsek halála után a villa és a kert az öccsére, Batthyány Tódorra szállt, aki szinte minden idejét vidéken töltötte, ezért a kert pusztulásnak indult, így egyszerűbbé alakították: a barokk kert egy részében veteményest alakítottak ki, a többi részt pedig gyepesítették. Végül Tódor halála után fia eladta az egész birtokot az építendő Nemzeti Múzeum számára.
19. század A telek megvásárlásától a múzeumépület megépítéséig bélyeg|jobbra|Pollack Mihály, a múzeum tervezője
Batthyány Antal József gróffal 1813. október 28-án írták alá az adásvételi szerződést, melyben társas adakozásból származó , valamint eladásból származó összesen forintért vásárolták meg a telket, az 1808. évi VII. törvénycikk alapján létrehozandó Magyar Nemzeti Múzeum számára. A múzeum alapítói törvényi (tűzoltói) előírások miatt voltak kénytelenek megvásárolni ezt a területet, mivel az előírások csak térre engedélyeztek közgyűjteményi épületet. Emiatt a korábban a múzeumnak adományozott, a pesti ferences templom mögötti telket el kellett adni. November 17-én vette át hivatalosan az ingatlant az akkori igazgató, Miller Jakab Ferdinánd, József nádor pedig elrendelte a gyűjtemények fokozatos átszállítását, de ez a folyamat csak 1817-ben fejeződött be. Ettől fogva a múzeum munkatársai és kertészei is az épületekben laktak. Az Országos Építési Hatóság által 1819-ben készített felmérésen ezek a lakások már igen rossz állapotban voltak.
A múzeum építésének kezdetéig (1837) eltelt 20 év alatt főleg a lovasélet fejlődése játszott szerepet a terület életében. 1814-ben bérbe adták az istállókat Gyulay Albert grófnak, 1817-ben pedig a Nemzeti Lovagló Iskola költözött be, amit nádori jóváhagyással, Wenckheim József báró elnökségével alapított egy főúri társaság. Az eredeti nagy istállóépület a Pollack Mihály tér és a Bródy Sándor utca sarkán állt, de már erősen omladozott, így a helyén 1827-ben közadakozásból emeletes, L alakú épület épült. Ez a lovaglóiskola egészen a múzeum építésének megkezdéséig működött itt, akkor lebontásra ítélték, bár az 1838-as pesti árvíz idején még állt, sőt, árvízi menekülteknek is otthont adott. Horvát István, a múzeum akkori igazgatója szerint több ezren laktak benne hosszabb ideig, de a valósághoz valószínűleg közelebb áll a Jelenkorban 1839-ben megjelent tudósításban szereplő 500 fő körüli szám. Gyakorlatilag csak a telek déli része állt a Nemzeti Múzeum kezelésében, ami ráadásul két részre oszlott: a veteményeskerti részt parcellákra osztották és azokat a természettár őrei használták, akik között volt, aki egzotikus növényeket termesztett itt. A telek másik felén fasorok húzódtak, köztük padokkal, ahol az egyetemi ifjúság pihent és tanult, ám nem mindig olyan illedelmesen, ahogy a múzeum vezetősége azt elvárta, így 1829-ben a múzeum kéréssel fordult a nádorhoz, hogy tiltsák ki a kertből és a múzeumból az egyetemistákat, de teljes tiltásra nem került sor.
Mivel az egyre rosszabb állapotba került villa állagmegóvása sok pénzt emésztett fel, így a parkra már nem jutott elegendő erőforrás. A palota ráadásul kicsinek is bizonyult, így a kőtár emlékeinek egy részét már ekkor is a kertben helyezték el. A növényzet sorsát nem csak az elhanyagoltság, vagy az 1838-as árvíz pusztításai pecsételték meg, hanem az is, hogy a múzeum épületét a még álló villa mögé, az eredeti érseki kert helyére tervezték megépíteni, így jó részüket ki kellett vágni az 1837-ben megkezdődött építkezés miatt. A kivágott fákat a múzeum szolgaszemélyzete közt osztották szét tüzelőnek.
1847–1852 között
bélyeg|250px|A Nemzeti Múzeum megépültekor, körülötte a „múzeumpuszta”. Még nem állnak a múzeumot ma körülvevő paloták, így az épület nagy tömegével uralja a környéket
jobbra|bélyegkép|Forradalmi tömeg a Nemzeti Múzeum előtt 1848. március 15-én. Ismeretlen művész akvarellje