thumb|300px|A nagyobb böngészők fontosabb kiadásainak idővonala A böngészőháborúk metaforikus kifejezés, a webböngészők piaci részesedésének dominanciájáért folytatott versengésre utal. Böngészőháborún általában két, időben elkülönülő vetélkedés valamelyikét értik: a versengést, amelynek során az 1990-es évek végén a Microsoft Internet Explorere átvette a Netscape Navigatorának első helyét a böngészők között, vagy az Internet Explorer helyzeti előnyének 2003-mal elkezdődött lemorzsolódását, melynek során egy sor új böngésző jelent meg és szerzett részesedést, köztük a Mozilla Firefox, a Google Chrome, a Safari és az Opera.
Háttér thumb|300px|A 2006-os böngészőrészesedések (durva becslés) A világháló (World Wide Web, WWW) egy az internetre épülő, hiperszöveg-alapú rendszer, amit Tim Berners-Lee fejlesztett ki az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején. Berners-Lee írta az első webböngészőt, a WorldWideWebet, amit a félreérthetőség elkerülése miatt később átnevezett Nexusra, és 1991-ben jelentette meg NeXTstep platformra.
1992 végére más, többnyire a libwww programkönyvtárra épülő böngészők is megjelentek. Voltak köztük Unix-alapúak, mint a Line-mode, a ViolaWWW, az Erwise és a MidasWWW, és Macintosh-alapú, mint a MacWWW/Samba. Ezzel tehát megjelent a választás lehetősége, legalábbis Unix platformon.
1993 folyamán további böngészők jelentek meg, köztük a Cello, az Arena, a Lynx és a Mosaic. Ezek közül a legnagyobb hatást a Mosaic, az NCSA által kifejlesztett többplatformos böngésző fejtette ki. 1994 októberére a Mosaic „jó úton haladt afelé, hogy a világ standard interfészévé váljék”, a Wired magazin újságírója, Gary Wolfe szerint.
Több cég licencelte a Mosaicot saját kereskedelmi böngészőjéhez, ilyen volt pl. a Spry Mosaic és a Spyglass Mosaic. A Mosaic egyik fejlesztője, Marc Andreessen megalapította a Mosaic Communications Corporationt, melynek terméke a Mosaic Netscape lett. Hogy elsimítsa a jogi problémákat az NCSA-val, a cég nevét Netscape Communications Corporationra, a böngészőét pedig Netscape Navigatorra változtatta. A Netscape böngészője megbízhatóbb és könnyebben kezelhető volt a Mosaicnál, és a weboldalakat képes volt már letöltődésük közben megjeleníteni. 1995-ben ez volt a legelterjedtebb böngésző a növekvő World Wide Weben, nem utolsósorban (nem kereskedelmi használatú) ingyenessége miatt.
Az egyéb, 1994-ben megjelent webböngészők közé tartozott az IBM Web Explorer, a Navipress, a SlipKnot, a MacWeb és a Browse.
1995-ben a Netscape-nek új vetélytársai támadtak az OmniWeb, a WebRouser, az UdiWWW és a Microsoft Internet Explorer 1.0 személyében, de továbbra is a piac domináns szereplője maradt.
Az első böngészőháború thumb|300px|Böngészők piaci részesedése 1996–2009 között 1995 közepére a webet fölfedezte a popkultúra és a tömegkommunikáció is. Ekkorra a Netscape Navigator lett a legelterjedtebb böngésző, és a Microsoft kiadta a Mosaic licencére épülő Internet Explorer 1.0-t, amit beépített a Windows 95 Plus! csomagjába augusztusban.
Az Internet Explorer 2.0 három hónap múlva jelent meg, ingyenesen letölthető formában. A Netscape Navigatorral ellentétben a Windows felhasználói számára ingyenes volt, még vállalati felhasználásra is. A következő néhány évben gyors egymásutánban jelentek meg a Netscape Navigator (később más alkalmazásokkal egybecsomagolva, Netscape Communicator néven) és az Internet Explorer újabb és újabb verziói.
A fejlesztés gyors ütemben haladt, sorra adták hozzá az új funkciókat, mint a Netscape JavaScriptje (később a Microsoft által JScript néven lemásolva) és egyedi HTML tagek, mint a Blink és Marquee elemek. Az új képességek beépítése gyakran elsőbbséget élvezett a hibák javításával szemben, ami instabil böngészőket, a szabványok bizonytalan megvalósítását, gyakori lefagyásokat és biztonsági rések tömkelegét eredményezte.
Az Internet Explorer 1996-ban, a 3.0 verzió körül kezdte funkciók terén beérni a Netscape-et, ekkor került bele a scriptelés támogatása és az első Cascading Style Sheets-implementáció (CSS).
1997 októberében megjelent az Internet Explorer 4.0. A fejlesztők San Franciscóban ünnepelték a kiadás megjelenését, a partin egy 3 méteres „e” logó is szerepet kapott. A Netscape másnap munkába induló dolgozói megtalálták az épület előtti gyepen, rajta felirattal: „az IE fejlesztői csapattól… szeretünk titeket”. A netscape-esek feldöntötték a logót, és a Mozilla dinoszauruszkabalájával tiportatták el, mely egy feliratot tartott: „Netscape 72, Microsoft 18”, a piaci részesedésre utalva.
Az Internet Explorer 4 kifogta a szelet a Netscape vitorlájából. Integrálták a Windows operációs rendszerbe, amit az informatikai szakértők és szakújságírók technológiailag hátrányosnak, egyben a Microsoft PC-s monopolhelyzetével való visszaélésnek tartottak. A felhasználók többsége nem próbálta ki a versenytársak termékeit, mivel az IE „már ott volt” a PC-jükön.
Ezekben az időkben gyakori volt, hogy a webszerkesztők kitették az általuk készített oldalakra az „ez az oldal az Netscape böngészővel/Internet Explorer böngészővel nézve a legjobb” ('best viewed in Netscape/Internet Explorer') logókat. Ezek a logók gyakran egy-egy specifikus böngészőverzióra utaltak, aminek a letöltési oldalára hivatkozás is szerepelt rajtuk. A logók elismerték a böngészők által támogatott szabványok divergenciáját, és jelezték, melyik böngészővel tesztelték az oldalt. Erre válaszként a World Wide Web Consortium szabványait támogatók kampányba fogtak, a széthúzók logóihoz hasonló, „bármilyen böngészővel nézve a legjobb” ('Viewable With Any Browser') feliratokkal weboldalaikon.
Internet Explorer 5 és 6 Két fő oka volt a Microsoft előnyös helyzetének a böngészőháborúkban.
Az első az erőforrások: bár a Netscape 80%-os piaci részesedéssel, és jó üzleti hírnévvel indult, de viszonylag kis cégként, ami bevételeinek nagy részét lényegében egyetlen termékből (Navigator és a kapcsolódó termékek) szerezte, pénzügyileg sebezhető volt. A Netscape teljes bevétele soha nem haladta meg akár csak a Microsoft készpénzállományának a kamatbevételét. A Microsoft mérhetetlen erőforrásai lehetővé tették, hogy az IE-t ingyen adják, mivel a Windowsból származó bevételekből pénzelték a fejlesztését és a marketingjét. A Netscape otthonra és oktatási célokra ingyenes volt, az üzleti ügyfeleken kerestek pénzt; az Internet Explorert azonban minden Windows-felhasználónak ingyen adták, ezzel elvágva a Netscape fontos bevételi forrását.
A másik előnye a Microsoftnak az volt, hogy Windows terméke 90% fölötti részesedéssel bírt az asztali operációs rendszerek között. Az IE minden Windows-példánnyal telepítésre került, így a Microsoft könnyedén uralhatta a piacot csak annál fogva is, hogy a vásárlók alapértelmezés szerint IE-t használtak. Ebben az időszakban az új számítógépeket vásárlók nagy része esetében az iroda vagy a család első számítógépét vette meg, és a felhasználók közül sokan nem használtak még webböngészőt azelőtt, így eszükbe sem jutott, hogy alternatívákat keressenek, vagy összehasonlításokat tegyenek más böngészőkkel kapcsolatban – ahhoz képest, amit nyertek az internethez való hozzáféréssel, eltörpültek az egyes böngészők képességei vagy ára közötti különbségek.
A Microsoft lépéseinek célja az volt, hogy „elvágja a Netscape levegő-utánpótlását”. Az üzleti lépések 1998-ra az USA és a Microsoft közötti monopólium-ellenes perhez vezettek, melynek eredményeként kimondták, hogy a Microsoft visszaélt az operációs rendszerek piacán élvezett erőfölényével, hogy uralhassa a böngészők piacát és megsemmisítse a konkurenciát. Ez, a Netscape néhány rossz üzleti döntésével együtt a Netscape vereségéhez vezetett 1998 végére, amikor is a céget az America Online 4,2 milliárd dollárért felvásárolta. Az Internet Explorer nem egyszerűen az új, vezető böngésző lett, hanem a 2002-ben 96%-os csúcsot elérő piaci részesedésével meghaladta a Netscape fénykorában elért sikereit.
Az első böngészőháború végére az Internet Explorernek nem maradtak komoly vetélytársai a porondon. Ez egyben megakasztotta a webböngészők gyors fejlődését is; a 2001-ben kiadott Internet Explorer 6 után a következő főverzióra egészen 2006-ig kellett várni. Az Internet Explorer 6.0 Service Pack 1 a Windows XP SP1 részeként került kiadásra, és integrálták a Windows Server 2003-ba is. A 2004-ben megjelent Windows XP SP2-ben még néhány apróságban továbbfejlesztették az IE-t, mint a felbukkanó ablakok elleni védelem és az ActiveX-vezérlők telepítése elleni erősebb alapértelmezett biztonsági beállítások.
Következmények A böngészőháborúk három viselkedésmódot erősítettek meg a háborúzó felek között.
Új funkciók hozzáadása a hibák javítása helyett: Egy webböngészőnek több funkcióval kell rendelkeznie, mint a versenytársai, különben „lemarad a versenyben”. De a fejlesztésre fordítható korlátos emberi erőforrások miatt ez gyakran azzal járt, hogy a minőségbiztosítás háttérbe szorult, és komoly hibákkal adták ki a szoftvert. Egyedi funkciók hozzáadása a szabványok támogatása helyett: A webböngészőknek elvileg a szabványügyi bizottságok által létrehozott szabványokat kellene megvalósítaniuk (pl. a HTML specifikációit), hogy a Web minden felhasználó számára egyformán használható legyen. De a versengés és az innováció ahhoz vezetett, hogy a webböngészők „kiterjesztették” a szabványokat saját fejlesztéseikkel (pl. a <font>, <marquee> és <blink> HTML tagek) bizottsági jóváhagyás nélkül is. Néha ezekből a kiterjesztésekből hasznos, más böngészők által is átvett technológiák születtek, pl. az XMLHttpRequest technológiából, amiből az Ajax született. Biztonsági rések (nem szándékos) létrehozása: az új funkciók hozzáadásáért folytatott versenyben a dokumentum és alkalmazás közötti határvonalat átlépték, és megszülettek az „aktív tartalmakat” kihasználó exploitok. Ha lehetőség van rá, hogy a felhasználók alkalmazásokat mentsenek el dokumentum álarccal (pl. Master Mode, Office macrók stb.), bárki rosszindulatú kódokat csempészhet egy addig megbízható fájlformátumba. Mivel a víruskeresők csak olyan vírusokat képesek felismerni, amik már szerepelnek a katalógusukban (addig gyakran 48 óra is eltelik), nem képesek a nulladik napi támadások elleni védelemre. Így az alkalmazás és a dokumentum közti határ elmosása olyan könnyű hozzáférési lehetőség, ami napjaink szinte összes webböngészés során fertőző vagy automatikusan letöltődő rosszindulatú kódjának alapját képezi.
A webes szabványok támogatása súlyosan meggyengült. A webes innováció hosszú éveken keresztül stagnált, mivel a fejlesztőknek elavult, szükségtelenül bonyolult technikákat kellett alkalmazniuk, hogy oldalaik jól mutassanak Netscape Navigator és Internet Explorer alatt is. A Netscape Navigator 4 és az IE6 számos W3C szabvány teljes megvalósításában gyengén teljesített, köztük a CSS és a PNG képformátum támogatásában.
2008. február 2-án jelent meg a Netscape Navigator 9 utolsó, a Mozilla Firefox 2-n alapuló frissítése. Korábbi piaci részesedését azonban sohasem nyerte vissza; a Netscape 2008. március 1-jén abbahagyta a termék fejlesztését.
A második böngészőháború thumb|250px|Az IE-n kívüli böngészők piaci részesedése a Net Applications szerint:
2009-08-01-től, a Net Applications a nyers adatait súlyozni kezdte a CIA-tól származó adatok alapján az egyes országok internet-felhasználóinak számáról; a változtatásokat átvezették a régebbi adatokra is. A fentebbi ábrán a súlyozatlan adatok szerepelnek 2005. október és 2009. május között; az adatok nyilvánosan már nem hozzáférhetők. thumb|A 2006 októberében megjelent Firefox 2.0