Athanagild (latinul: Atanagildus), (517 – 567 decembereIohannes Biclarensis krónikája 568-ra teszi halála dátumát: Ez idő tájt Athanagild, a gótok királya életét bevégezte Hispániában, és helyette Liuva vitte tovább a királyságot. (Vö.: Horváth Emőke: Iohannes Biclarensis krónikája (Aetas 23. évf. 2008. 1. szám) A krónika)) a nyugati gótok ariánus hitűCsató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, , 116. oldal ellenkirálya 551-től, királya 554-től haláláig.
Élete 551-ben fellázadt Agila ellen,Iordanes: Getica – A gótok eredete és tettei (fordította: a PTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének hallgatói munkaközössége Kiss Magdolna vezetésével, szerkesztette: Kiss Magdolna), 4. kiadás, L'Harmattan, Budapest, 2005, , 171. oldal és segítséget kért I. Justinianus bizánci császártól, aki Patricius Liberius vezetésével haderőt küldött számára. A hajóhad támogatásával megverte Agilát Sevilla mellett s ennek meggyilkolása után foglalta el 554-ben a királyi trónt. Megkísérelte a görögök kiűzését;Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet IV. kötet. IV. rész XV. fejezet: A nyugati gótok országa – 2. Hispaniában ám ezek a megerősített városokban dacoltak fegyvereivel. A Földközi-tenger partjait Valenciától Gibraltárig a bizánciaknak kellett átengednie (a Cádiz és a Cartegna közti területeket.) Jó viszonyt hozott létre a frankokkal. Az arianizmust már ekkor nagy veszedelem fenyegette; észak felől a frankok, délkelet és dél felől a görögök, akikhez az ortodox hitre tért szvébek is csatlakoztak, törtek romlására. Híre szárnyalt, hogy maga a király is hitet fog változtatni. Erre látszott mutatni, hogy székhelyét Toledóba tette át. Azonban ez nem következett be. «A gótok – mondja Tours-i Szent Gergely – azt a szörnyű szokást vették föl, hogy a nekik nem tetsző királyt fegyverrel tették el láb alól s olyat választottak, a ki kedvökben járt». Athanagild e részben kivétel volt s a krónikaírók különösen kiemelik, hogy hosszú idő óta ő az első gót király, ki természetes halállal múlt ki. Halálával új remény szállta meg az ariánusokat.
Gyermekei Két leánya közül Brünhilde Sigebert ausztráziai királynak, Galswintha pedig soissons-i Chilperich királynak volt neje.
Jegyzetek
Irodalom Luis A. García Moreno: The Creation of Byzantium‘s Spanish Province. Causes and Propaganda. In: Byzantion 66 (1996), 101–119. oldal Céline Martin: La géographie du pouvoir dans l‘Espagne visigothique. Lille (u. a.) 2003 (Histoire et Civilisations 861). John R. Martindale (Szerk.): The Prosopography of the Later Roman Empire. 3a kötet, 2. kiadás, Cambridge (és egyéb) 2000, 140–141 oldal (Athanagildus 1); 2. kötet, 3. kiadás, Cambridge (és egyéb) 2000, 677–681 oldal (Liberius 3).
Kategória:Spanyolország történelme Kategória:Nyugati gót királyok Kategória:517-ben született személyek Kategória:567-ben elhunyt személyek