Otto Ludwig (Eisfeld, 1813. február 12. – Drezda, 1865. február 25.) német költő és drámaíró volt.
Apja ügyvéd és szász udvari tanácsos, de korai halála miatt fiának félbe kellett szakítania tanulmányait és ehelyett eladónak kellett álljon. A hercegi udvar ösztöndíja tette számára lehetővé, hogy Lipcsében Felix Mendelssohn Bartholdynál kezdhetett zenét tanulni 1839 - 1840), majd később irodalmat is. Az írásból származó jövedelme nagyon csekély volt. 1859-től a Német Íróalapítvány (Deutsche Schillerstiftung) is támogatta. Különösen a drámaírás érdekelte, az Erbförster (Ősbemutató 1850) című polgársággal foglalkozó drámája meglepően hiteles, melyet a Makkabäern (Ősbemutató 1852) című történelmi dráma követett. A drámákkal ellentétben Otto Ludwig prózája innovatív; elbeszéléstechnikájában belső monológot használ és ezzel hangsúlyozza, hogy a kispolgárság illetve falusi élet bemutatásánál minden realizmus ellenére a lelki folyamatok bemutatása fontos. Otto Ludwig drámai és prózai alkotásai mellé megfelelő politológiai tanulmányokat is párosított (regény-tanulmányok, Shakespeare-elemzések), itt találjuk saját költői realizmus megfogalmazását is.
Életrajzát megírta Adolf Stern (1894).
Legfontosabb művei
Der Erbförster, 1853 Die Makkabäer, 1854 Zwischen Himmel und Erde, 1856 Die Heiterethei und ihr Widerspiel, 1857 Shakespeare-Studien, 1871 Nachlaßschriften. Szerk. Moritz Heydrich. 2 kötet, 1873–74
Magyarul
Ludwig Ottoː Ég és föld között. Elbeszélés; ford. Mildner Gyula; Franklin, Bp., 1913 (Olcsó könyvtár)
Források
Armin Gebhardt: Otto Ludwig – der poetische Realist. Tectum, Marburg, 2002
Kategória:Német költők Kategória:Német írók Kategória:Német drámaírók Kategória:1813-ban született személyek Kategória:1865-ben elhunyt személyek