Bohuslav Tablic (Csehberek, 1769. szeptember 6. – Egyházmarót, 1832. január 23.) szlovák költő, evangélikus lelkész.
Életpályája Tablic Márton tanító és Makoviny Mária fia volt. Miután Dobsinán és Pozsonyban tanulmányait befejezte, 1790 nyarán a jenai egyetemre iratkozott be; itten három év alatt az angol és francia nyelvet is elsajátította. Innét 1793-ban hazatérve lelkész volt Felsőrakoncán két évig, Assakürtön hét, Szakolcán három, Egyházasmaróton huszonhat évig, s néhány évig a honti egyházmegye esperesi tisztét is viselte. Kiváló érdemeket szerzett a hazai szlovák irodalom művelésével; őt tartották kora legjobb szlovák költőjének és prózaírójának.
Főbb művei Munkáinak szlovák címét Petrik Bibliographiájában pontosan adja; ezek közül magyar fordításban:
Kövy Sándor, A magyar törvény summája. Vácz, 1801 (Ism. N. Annalen der Literatur 1809. I. 195. l.) Az emberi munkásság. Uo. 1802 (Spalding után ford. Ism. Uo. 96. sz.) Az Istennek legbölcsebb és boldogító útjai. (Kibúcsúzó beszéd Assakürthről). Szakolcza, 1802 Halotti beszéd Skulteti Ádám felett. Uo. 1803 Esketési beszéd Wengericzky András és Poloreczky Johanna egybekelésekor. Uo. 1803 Halotti beszéd Mayer Pálné Brodszky Erzsébet felett. Uo. 1803 Az ágostai hitvallás. Latinból ford. Vácz, 1808 Költeményei. Uo. 1807–1812. Négy kötet Alkalmi prédikácziók. Uo. 1821
Kiadta újra Pilarik Istvánnak a török rabságról írott művét (Szakolcza, 1804.).
Források
Kategória:Szlovák költők, írók Kategória:Szlovák evangélikus lelkészek Kategória:Csehberekiek Kategória:Rakoncaiak Kategória:1769-ben született személyek Kategória:1832-ben elhunyt személyek