(magyar népszerű átírás: Ven-ce, kínaiul: 文子) ókori kínai filozófus, a hagyomány szerint ) egyik tanítványa. Ugyanezen a néven egyike a régi kínai, taoista szellemiségű politikafilozófiai műveknek.
Élete , azaz mester életéről alig tudunk bármi hitelt érdemlőt. Egy 李暹 (i. sz. 6 sz.) nevű tudóstól, aki művét kommentárokkal látta el, arról értesülhetünk, hogy eredeti családneve 辛, az adott neve (hao) pedig 計然 volt, aki 范蠡 Fan Li (i. e. 517 körül) szolgálatában állt és együtt tanult. Fan Li a Tavasz és ősz korszakban (i. e. 770 – 476), fejedelemség főtanácsadója volt. 杜道堅 (1237 – 1318) kommentárjából viszont az derül ki, hogy családneve csakugyan volt, de ő már a személynevét is tudni véli, miszerint 銒 hívták volna. Ő tesz említést arról is, hogy -beli 宋銒 is emlegették, mivel szülőföldje a állambeli 葵丘 környékén volt.
nek nem csupán az eredeti neve bizonytalan, de az is, hogy pontosan mikor élhetett. A Han-dinasztia i. sz. 111-ben összeállított hivatalos krónikájában, a két utalást is találunk ezzel kapcsolatban.t egyszer az i. e. 8. századba, a -beli Ping király idejére, másszor pedig az i. e. 6-5. századra helyezik, mint és Konfuciusz kortársát. Néhány régi kommentátor megjegyzi, hogy az ellentmondás abból származik, hogy nem a -beli Ping király idején, hanem a -beli Ping király (ur. i. e. 528 – 516) idején élt.
Műve Az írott forrásokban a re legelőször az i. e. 1. században, a 七略, azaz a „Hét összefoglalás” című gyűjteményben hivatkoznak, amikor is egy kilenc fejezetből álló változatáról tesznek említést a szerzők. A Han-dinasztia történetét összefoglaló, irodalmi alkotásokat felsoroló, bibliográfiai részében ugyancsak kilenc fejezetes, pontosabban kilenc tekercses változat szerepel. A Liang-dinasztia idején élt tudós, bizonyos 阮孝绪, az i. sz. 523-ban összeállított művében egy tíz fejezetes ről tesz említést. A Sui-dinasztia és a Tang-dinasztia hivatalos krónikái i. sz. 636-ban és 945-ben pedig már tizenkét fejezetes ről tesznek említést.
A taoista művek kánonjában a szövegének három változata is fennmaradt. Az első, legrégebbi a 通玄真經注 „A titkok feltárásának igaz könyvének kommentárjai” címet viseli, a kommentárjai pedig a Tang-kori 徐灵府 (kb. 760-841) nevéhez fűződnek. A második változat a -dinasztia idején élt 朱弁 (kb. 1085-1144) nevéhez köthető, és a 通玄真經正儀注, vagyis a „Titkok feltárásának igaz könyve – javított értelmezéssel és kommentárral” címmel került be a taoista kánonba. A harmadik változatot 1310-ben csatolták a kánonba, amely a 通玄真經纘義, vagyis „A titkok feltárásának igaz könyvének folytatásos értelmezése” címet viseli, amely a mongol -dinasztia idején élt 杜道坚 (1237-1318) nevéhez köthető.
Egészen 1973-ig ezek a szövegek voltak a legrégebbi ismert változatok, nem csoda hát, ha sokan úgy gondolták, hogy csupán taoista szellemiségű művekből készült kései kompiláció, amelynek ókori eredetije – már ha egyáltalán létezett – nagyon korán elveszhetett. Csakhogy 1973-ban egy régészeti lelet egy csapásra más megvilágításba helyezte a szövegének autentikus voltát. Ekkor történt ugyanis, hogy a tartománybeli közelében egy i. e. 55-ben lezárt sírt tártak fel, melyet a állambeli király (懷王) sírjaként azonosítottak. A sírmellékletek között számos kézirat mellett megtalálták a bambuszcsíkokra írott legkorábbi változatát is, amely meglepő módon alig mutatott jelentős eltéréseket a későbbről ismert változatokkal. A szöveg korának pontos vagy legalábbis pontosabb meghatározása ma is tudományos vizsgálatok tárgya, annyi azonban megállapítható, hogy valamikor az i. e. 3-2. század környékén íródhatott, legalábbis ekkor állították össze a ma ismert változatát. Ez természetesen nem zárja ki, hogy tartalmazhat ennél korábban íródott részleteket is.
Műfaja Noha, a t a taoista műnek szokás tartani, megjegyzendő, hogy korántsem olyan következetes a taoista tantételeket illetően, mint például műve Az Út és Erény könyve, a vagy a . Igaz, hogy úgyis tekinthetünk rá, mint Az Út és Erény könyve inspirálta műre, hiszen több tucat idézetet olvashatunk ebből, csakhogy a szövege tulajdonít olyan gondolatokat is, melyek Az Út és Erény könyvében még csak meg sem jelennek. Az olyan kategóriák, mint az emberségesség, az igazságosság, a szertartásosság vagy a nemes ember egyértelműen konfuciánus hatást tükröznek. Ennek ellenére természetesen javarészben taoista gondolatok jelennek meg, olyan művé formálva, amely a mindenkori kormányzáshoz szolgál útmutatóként.
Magyar fordítások Lao-ce utolsó tanításai – Wen-ce. (Thomas Cleary angol fordításából magyarra fordította: Varga Sándor) Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest, 1995 (a könyvön hibás ISBN ként 963-85223-8-1 szerepel) Wenzi: A titkok feltárásának igaz könyve. Klasszikus kínaiból fordította és az előszót írta: Tokaji Zsolt. Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010 Ven-ce: A titkok feltárásának igaz könyve. Az Út és Erény könyvéből kimaradt további tanítások; ford., jegyz., előszó Tokaji Zsolt; Quattrocento, Bp., 2013
Források Cleary, Thomas, ford. 1992. Wen-Tzu: Understanding the Mysteries. Boston: Shambhala Publications De Harlez, Charles, ford. 1891. Textes Tâoïstes. Annales du Musée Guimet 20. Paris: Ernest Leroux Van Els, Paul. 2006. The Wenzi: creation and manipulation of a Chinese philosophical text. PhD disszertáció, Leiden University
Kategória:Ókori kínai filozófusok Kategória:Taoizmus