250px|bélyegkép|jobbra|Migrénes fejfájás lokalizációja 250px|bélyegkép|jobbra|Heveny tüdővizenyő röntgenfelvétele Tünetnek (szimptóma) nevezik azokat a betegségre utaló, a normális testi vagy szellemi működéstől eltérő jelenségeket, amelyekről vagy a beteg számol be, vagy azokat az orvos a beteg kikérdezése, fizikális, eszközös vagy laboratóriumi eredménye alapján észlel és a betegség felismerhető. A tünet tehát a betegség külső vagy belső megnyilvánulása, amely a szervezet működésének zavarára utal. A beteg által érzékelt jelenség a panasz, az orvos által megfigyelt, mérhető elváltozás a jel (latinul signum). A tünetek összegyűjtése és értékelése a diagnosztikai folyamat alapját képezi.
Típusai Tehát a tünet kétféle lehet: szubjektív (ezek a panaszok), vagy objektív, ez utóbbiakat az orvos a betegen történő megfigyelése, fizikális vizsgálata, vagy különböző vizsgálati módszerekkel mutatja ki.
Ezek lehetnek általános tünetek, mint pl. a láz, a fájdalom, a fáradékonyság, viszketés, magas vérnyomás, fehérjevizelés, a köhögés, sárgaság a tüsszentés illetve egy adott betegségre inkább jellemző, mint a hirtelen jelentkező rendkívül erős szegycsont táji fájdalom (pl. Szívinfarktus), kitapintható fájdalmas, jobb oldali alsó hasfali izomfeszülés (pl. Heveny féregnyúlvány-gyulladás) (Appendicitis acuta), hirtelen jelentkező, általános a szemhéjra is kiterjedő vizenyő (pl. Heveny vesegyulladás) (Glomerulonephritis acuta), laboratóriumi vizsgálattal azonosított kórokozó a vérből vagy valamelyik testváladékból.
A beteg által nem észlelt jelenséget nem tünetnek, hanem jelnek nevezik. Az eszközös vagy laboratóriumi vizsgálatok során feltárt, normálistól eltérő sajátosságokra inkább a lelet elnevezést alkalmazzák. A kettő között lényegében nincs éles határ.
Egyes betegségekre meghatározott tünetek együttes előfordulása lehet jellemző, ezt tünetegyüttesnek (szindróma) nevezzük. A tünetek összegzése, a kórismeret felállítása az orvos egyik legjelentősebb feladata.
Etiológiai és patofiziológiai megközelítés A tünetek értelmezése szempontjából fontos, hogy azok milyen biológiai, pszichológiai vagy szociális tényezőkre vezethetők vissza. A tünetek kialakulhatnak: primer ok (közvetlen kóroki tényező) következtében, pl. fertőzés, gyulladás, trauma; másodlagos ok (reaktív folyamat) miatt, pl. anyagcserezavar, hormonális változás; pszichoszomatikus eredetből, amikor lelki tényezők testi tüneteket idéznek elő. A tünetek patofiziológiai hátterének megértése elengedhetetlen a célzott diagnózis és az oki terápia meghatározásához.
Tüneti kezelés A tüneti kezelés az, amikor a beteg számára kellemetlen tüneteket megszüntetik anélkül, hogy az azokat kiváltó oko(ka)t kezelnék. A betegségek kísérő tünete lehet a láz, fájdalom, rossz közérzet, émelygés, hányinger stb. ami a beteg számára rendkívül kellemetlen is lehet, megszüntetésekor a beteg közérzete javul.
Néha a betegség oka nem küszöbölhető ki, ilyenkor az ok megszüntetése nélkül tüneti kezelést alkalmaznak. Az orvosi gyakorlatban a csak a tünetek enyhítésére szolgáló és nem a betegség, probléma megszüntetésére irányuló kezelést palliatív kezelésnek nevezik, a terminális palliatív medicina célja pedig a végső állapotba jutott, a tudomány mindenkori állásfoglalása szerint gyógyíthatatlan beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése.
Pszichológiai és viselkedéstudományi aspektus A tünetek észlelése, kifejezése és jelentése az egyén pszichés állapotától és kulturális hátterétől is függ. A pszichoszomatikus betegségekben a lelki konfliktusok testi tünetekké alakulhatnak, amelyeket a beteg gyakran valós szervi panaszokként él meg. A modern orvosi gyakorlatban ezért a tünetek értékelése holisztikus szemléletben történik, figyelembe véve a testi, lelki és társadalmi összetevőket is.
Tünettan (szemiológia) A tünettan vagy szemiológia (a görög sēmeion = jel szóból) az orvostudomány azon ága, amely a betegségek tüneteivel és jeleivel, azok felismerésével, leírásával és rendszerezésével foglalkozik. A szemiológia az orvosi diagnosztika alapvető része, amely meghatározza, hogy a tünetek milyen betegségre vagy kórfolyamatra utalhatnak.
Oki kezelés Az oki kezelésnél a betegséget kiváltó tényező(k) ellen küzdenek, pl. baktériumfertőzéseknél antibiotikumokkal a baktériumok elpusztíthatók.
Lásd még Orvosi diagnózis Terápia Szindróma Betegség
Jegyzetek
Források Petrányi, Gyula: Belgyógyászati diagnosztika. Medicina Könyvkiadó, 1983. Szarvas, Ferenc - Csanády, Miklós: A belgyógyászat fizikális diagnosztikai alapjai 3. kiadás, 2002. Egészségügyi ABC Medicina Könyvkiadó Budapest, 1974.