Az eidetikus memória inkább egy hosszabb utóképre vonatkozik, ahol is az alany egy képet annak egyszeri megnézése után akár csak egy rövid időre részletgazdagon megjegyez,The terms eidetic memory and photographic memory are often used interchangeably:
és ehhez nem használ mnemotechnikákat. Az eidetikus szó jelentése: vizuális képek rendkívül részletes és élénk felelevenítéséhez kapcsolódó, és a görög εἶδος (eidosz) szóból ered, melynek jelentése: „látott.”(2000). American Heritage Dictionary. Houghton Mifflin Harcourt. Eidetikus versus fotografikus Népszerű definíciója szerint az eidetikus memória vagy fotografikus memória, az ilyen képességű ember képes képeket, hangokat, tárgyakat extrém pontossággal, tömegesen, emlékezetből felidézni. Az eidetikus memória szempontjából ez egy félreértés; az eidetikus memória nem ez. Annette Kujawski Taylor szerint ez nem korlátozódik a látásra, hanem a képhez társított egyéb érzékletek is ugyanígy megőrződnek. Andrew Hudmon szerint a fotografikus memória ritka, és az eidetikus memóriával megjegyzett kép az epizodikus memóriához hasonlóan torzításoknak és hozzáadásoknak van kitéve annak ellenére, hogy az alany arról számol be, mint aki még mindig látja.
Az eidetikus memóriával bírók, az eidetikusok élénk utóképről számolnak be a látóterükben, melyet szemükkel végigszkennelhetnek. Szemben a mentális képalkotással, ezek a képek kivetülnek a külvilágba, és a külső térben levőként jelennek meg, nem a lelki szemek előtt. Ezek a képek percekkel az eredeti inger eltávolítása után kezdenek el halványulni. Lilienfeld és társai szerint az eidetikusok képesek az általuk a memóriában tartott kép tökéletes vagy majdnem tökéletes leírására, mint ahogy a legtöbb ember képes egy szemük előtt álló festményt leírni.
Ezzel szemben a fotografikus memória az a képesség, hogy az alanyok a képek mellett szövegeket, számokat, hangokat, és más érzékleti élményeket képesek nagy pontossággal előhívni, az eidetikus memóriára jellemző vizualizációtól függetlenül. Úgy írják le, mint egy olyan képességet, hogy valaki rápillant egy oldalra, utána pedig majdnem tökéletesen felidézi emlékezetből. Ennek a képességnek a valódiságát nem sikerült igazolni. Előfordulása A legtöbb eidetikus tipikusan kisgyerek, és úgy néz ki, hogy felnőttekben nagyon ritka. Hudmon szerint a kisgyerekeknek nagyobb az eidetikus agyi kapacitása, mint a felnőtteknek; ami azt jelzi, hogy a fejlődés folyamán valami gátat szab neki, például a nyelvelsajátítás. A 6 - 12 éves gyermekek 2-10 százaléka bír eidetikus memóriával. Elméletek szerint a nyelvelsajátítás és az absztrakt gondolkodás fejlődése miatt a gyerekek egyre kevésbé hagyatkoznak a képi emlékezetre. Azonban a kutatások nem találtak kapcsolatot az eidetikus memória és bármely kognitív, intellektuális, neurológiai vagy érzelmi képességgel.
Néhány felnőttnek kiváló az emlékezőképessége, de ez erősen specializált és nem kötődik intelligenciához. Extrém esetekben, mint Kim Peek vagy Seresevszkij esetén, korlátozottak a szociális képességek. Kim Peek valóban eidetikus volt, Seresevszkijt szinesztéziája és mentális képalkotása segítette, melyet később mnemotechnikákkal egészített ki.
Herman Goldstine szerint Neumann János matematikus képes volt minden általa olvasott könyvre visszaemlékezni.
Szkepticizmus Először az 1970-es években merültek fel kételyek az eidetikus memória létezésével szemben, amikor Charles Stromeyer Elizabethet tanulmányozta, akit később feleségül is vett. A nő azt állította, hogy emlékezetéből elő tud hívni egy olyan verset, ami egy általa nem ismert nyelven íródott, még évekkel azután is, hogy a verset látta. Azt is állította, hogy olyan élénken fel tud idézni egy véletlen ponthalmazt, hogy azt a kiegészítő párjával együtt sztereografikus képpé tudja kombinálni.Thomas, N.J.T. (2010). Other Quasi-Perceptual Phenomena. In The Stanford Encyclopedia of Philosophy. Dokumentációk szerint ő volt az első és egyetlen személy, aki átment ezen a teszten. Azonban a tesztelés módszerei megkérdőjelezhetők,Blakemore, C., Braddick, O., & Gregory, R.L. (1970). Detailed Texture of Eidetic Images: A Discussion. Nature, 226, 1267–1268. már csak a házasság miatt is, ami elfogultságot jelezhet. A gyanút erősíti, hogy a tesztet nem ismételték meg, mert Elizabeth nem járult hozzá. Joshua Foer újságíró a nyomozás eredményeit 2006-ban a Slate magazinban jelentette meg, koncentrálva a nem szándékos plagializmusra, kibővítve a Moonwalking with Einstein vitával. Azt állította, hogy senki más, akit szigorúan tudományos módon teszteltek, nem produkálta a hosszú távú eidetikus memória jeleit.
Marvin Minsky kognitív tudós a The Society of Mind (1988) című könyvében a fotografikus memóriáról szóló jelentéseket megalapozatlannak nevezte; és az eidetikus memória természetére, pontos definíciójára, vagy akár létezésére sem.
Lilienfeld et al. szerint néhány pszichológus azt hiszi, hogy néhány szerencsés emberben szokatlanul hosszú ideig megmarad egy ikonikus kép. Folytatva a gondolatot: A legújabb bizonyítékok (Rothen, Meier & Ward, 2012) szerint felmerül a kérdés, hogy létezhet-e valóban fotografikus memória. Az eidetikus memória sem tökéletes: gyakran tartalmaz kisebb hibákat, például olyan ingereket, amelyek nem voltak a képen. Így gyakran még az eidetikus memória is rekonstruktív.
Brian Dunning tudományos szkeptikus író 2016-ban áttekintette az eidetikus, illetve fotografikus memóriáról szóló irodalmat. Arra jutott, hogy nincs meggyőző bizonyíték az eidetikus memória létezésére egészséges felnőttekben, és nincsenek bizonyítékok a fotografikus memória létezésére.
Megfigyelések
Ahogyan gyermekeken megfigyelték, az eidetikus memória jellemzően úgy működik, hogy az egyén egy képet 30 másodpercig tanulmányoz, és ennek majdnem tökéletes fotografikus emlékét rövid ideig fenntartja, miután elvették - bizonyos eidetikusok azonban azt állítják, hogy az üres vásznon olyan élénken és tökéletes részletességgel „látják” a képet, mintha még mindig előttük lenne. Mint bármely más emlékezet fajtánál, a visszahívás intenzitása különböző tényezőktől függhet, mint az inger gyakorisága, és időtartama, tudatos észlelés stb. Ez a tény ellentétben áll a kifejezéssel kapcsolatos általános félreértéssel, mely minden esetben állandó és teljes visszaemlékezést feltételez.
Bizonyos emberek, akiknek jó a memóriájuk, azt állítják, hogy az fotografikus. Pontosan kivehető különbségek vannak azonban a feldolgozott információk módjában. Azok az emberek, akik általánosan jól használható memóriájuk van, gyakran használnak mnemonikus egységeket (például egy fogalom felosztása megszámlálható elemre), hogy megőrizzék az információt, míg azok, akiknek eidetikus a memóriája, nagyon specifikus részletekre is emlékeznek, mint hol állt a személy, mit viselt stb. Ők sokkal részletesebben hívhatnak vissza egy eseményt, míg azok, akiknek másfajta a memóriájuk, inkább a mindennapi dolgokra emlékeznek, mintsem specifikus részletekre, amik megtörhették az általános részeket. Meg kell jegyezni azonban, hogy ez a folyamat általában akkor a legszembeszökőbb, mikor az eidetikus memóriájúak erőfeszítést tesznek, hogy különböző részletekre is emlékezzenek.
Az szintén nem szokatlan, hogy néhány ember „szórványos eidetikus memóriát” tapasztal, amikor néhány emléket nagyon részletesen tudnak felidézni. A legtöbb esetben az eidetikus memória ezen szórványos előfordulásai nem tudatosan idéződnek elő.
Egyes tanulmányok szerint a kisgyerekek 5-10%-ának bizonyos mértékű eidetikus memóriája van.Rainer Maderthaner: Psychologie. UTB, 2007, , 219. o.David Moxon: Memory. Heinemann, 2000, , 15. o.
Kivételes emlékezetű emberek
Néhány autista egyén rendkívüli emlékezőkészséget mutat be, beleértve az autisztikus spektrum zavarban szenvedőket, mint például az Asperger-szindrómások. Az autisztikus „savantok” ritkák, de főleg ők mutatják látványos emlékezet jeleit. A legtöbb autizmussal diagnosztizált egyén azonban nincs eidetikus memória birtokában.
Egy közelebbről tanulmányozott autista Nadia, aki hároméves korában kezdett el realisztikusan rajzolni. Gyermekkorában nagy pontosságú, repetitív rajzokat produkált; már háromévesen perspektívát használt, melyet a legtöbb gyermek nem ér el egészen kamaszkorig. Ezeket a képeket különböző perspektívákból tudta produkálni. Például miután egy mesekönyvben látott egy lovat, azután elkezdett a lovak iránt lelkesedni, számos képet produkált lovakról különböző testhelyzetekben. Pontosan tudott más állatokat, tárgyakat, sőt emberi testrészeket rajzolni, de az emberi arcok kuszák voltak.New Scientist, 1 Dec 1977, Vol. 76, No. 1080 p.577 ISSN 0262-4079 Másokat kevésbé teszteltek. Stephen Wiltshire savantDaniel A. Weiskopf (2017) An ideal disorder? Autism as a psychiatric kind, Philosophical Explorations, 20:2, 175-190, Rebecca Chamberlain, I. C. McManus, Howard Riley, Qona Rankin & Nicola Brunswick (2013) Local processing enhancements associated with superior observational drawing are due to enhanced perceptual functioning, not weak central coherence, The Quarterly Journal of Experimental Psychology, 66:7, 1448-1466, Gillian J. Furniss (2008) Celebrating the Artmaking of Children with Autism, Art Education, 61:5, 8-12, képes arra, hogy egy tárgyat megtekintve pontosan és részletesen lerajzolja, még közönség előtt is. Egész városokat lerajzolt emlékezetből, egyetlen rövid helikopteres utazás után. Például New York területének 305 négyzetmérföldjéből készült hatméteres képe egyetlen húszperces helikopteres repülés után készült.
Néhány autista vagy egyéb fejlődési rendellenességben szenvedő embernek csodálatos memóriája van. Az ilyen emberek az úgynevezett Savant-szindrómában szenvednek. A szindrómának két fajtáját különböztetjük meg: a vele születettet, és a később „szerzettet.” A veleszületettek közé tartoznak például a naptárszámolók, a zenei őstehetségek, és azok is - mint például a megasavant Kim Peek -, akik 8 másodperc alatt elolvasnak egy oldalt, amit később 98 százalékos pontossággal képesek felidézni. Megfigyeltek még tehetségeket a művészetek terén is, például 3 dimenzióban rajzolókat, térképmemorizálókat, költőket, festőket és szobrászokat. Daniel Tammet hiba nélkül volt képes felmondani a pí értékét a . A többieknél valamilyen baleset folytán elszenvedett agykárosodást követően fedeztek fel elképesztő képességeket. Náluk általában a bal oldali frontális és temporális rész sérült. Az ilyen sérülések lehetővé teszik a jobb agyfélteke számára a bal oldal újrahuzalozását. Kísérletek bizonyítják, hogy amikor transzcraniális mágneses stimulációt alkalmaztak valakin (egészséges emberen), az esetek majdnem felében olyan új képessége jött felszínre az illetőnek, melyet korábban soha nem tapasztalt.Hughes, JR. (2010). A review of Savant Syndrome and its possible relationship to epilepsy. Epilepsy Behavior, 17(2), 147-152.
Még kevésbé vizsgálták az 1950-es évek Winnie Bamara ausztrál őslakos művészének művészetét.K. V. Parish, 'The remarkable art of Winnie Bamara', The Sunday Mail, February 14, 1959, p.7
A szinesztéziát szintén megjelölték mint az auditoros memória erősítőjét, de csak olyan információk esetében, melyek szinesztéziás reakciót idéznek elő. Néhány szinesztéziásnál azonban megfigyelték, hogy a normálnál erősebb a „tökéletes szín” érzékelésük, mellyel képesek színárnyalatokat majdnem tökéletesen összepárosítani hosszabb időszak eltelte után is a kísérő szinesztéziás reakció nélkül.