A Concertino hárfára és kamarazenekarra Dohnányi Ernő zenei műve. A szerző 1952-ben írta a darabot a floridai Tallahassee-ben. Ebben az amerikai városban tanítványa volt Harold Schiffman amerikai zeneszerző, aki később egy művét Rohmann Henrik magyar hárfaművész emlékének ajánlotta. Rohmann volt, aki a darabot Magyarországon bemutatta 1965-ben.
A hárfaversenyt először 1963-ban adták elő és csak 1970-ben, tíz évvel Dohnányi halála után adták ki nyomtatásban.
A hárfa és a zenekar közti egyensúlyt kis létszámú zenekarral oldotta meg. Az első tétel a tavaszt idézi, üdeségével, vidámságával, fiatalságával. Dallama óriásdallammá kerekedik, mikor egy-egy újabb hangnemmel bővül. A középső tétel izgalmas, tréfás, scherzo előadás, ami módfelett precíz munkát követel meg a szólistától és a zenekartól egyaránt. Az utolsó tételben a szerző visszatekint életére, mérlegre téve saját tetteit, alkotásait. Ez a rész lassú ütemű, magas hangokon játszódik, a bölcs lélek útját mutatja be.
A darab nem az 1950-es évek hidegháborús érzéseit tükrözi, hanem a régebbi korokba tekint vissza könnyedségével, jókedvűségével. A magyar hárfások (többek között Sipkay Deborah, Felletár Melinda) gyakran játsszák. Több magyar és külföldi hárfaművésszel készült róla felvétel.
A Hungaroton hangfelvétele
Dohnányi Ernő / Concertino hárfára és kamarazenekarra op. 45, 15'12 Andante 7'15 Allegro vivace 3'37 Adagio non troppo 4'19
Felletár Melinda hárfa Magyar Szimfonikus Zenekar Vezényel Drahos Béla
HCD 32467, 5991813246721, 2006, Hungaroton Records Ltd.
Források Lemezbemutató HarpPost blog
Kategória:Dohnányi Ernő művei Kategória:Versenyművek hárfára