thumb|right|200px|Grand Pas de deux a Don Quichotte című balettből. A «pas de deux» (ejtsd: pádödő) kifejezés a táncban a résztvevők számára utal, nevezetesen két személyre. (Hasonlóan a ritkábban használt «pas de trois» (pádötroá) három, a «pas de quatre» (pádökátr) pedig négy személyre. A pas de deux kifejezés a 18. század közepén bukkant fel először. Strukturáját Marius Petipa adta meg: adaggio, férfi-variáció, női variáció és kóda. A tradíció a 20. században is tovább élt pl. Maurice Béjart, George Balanchine, Akram Khan és Michèle Anne De Mey művészetében.
A koreográfusok manapság inkább a "duó" kifejezést használják, néhányan kitartanak a pas de deux kifejezés használata mellett, mint például Angelin Preljocaj.
Néhány híres pas de deux A hattyúk tava, III. felvonás A diótörő, II. felvonás Csipkerózsika, III. felvonás (Pas de deux de l'Oiseau bleu) Don Quichotte, IV. felvonás (Grand Pas de deux) Romeo és Júlia, I. felvonás Anne Teresa De Keersmaeker: Fase, első (Piano Phase), harmadik (Come Out) és negyedik (Clapping Music) jelenet.
Bibliográfia Richard Elis et Christine Du Boulay, Partnering - The fundamentals of pas de deux, Wyman & sons 1955 Anton Dolin, Pas de deux - The Art of Partnering, Dover Publications 1969 Kenneth Laws et Cynthia Harvey, Physics, Dance and the Pas de Deux, Schirmer books 1994 Nikolaij Serebrennikov, Pas de deux, University Press of Florida, 2000 Sylvain Lafortune, La Classification des portés en danse, 2002 Gilbert Serres, Le pas de deux, les portés, Désiris, 2002 Gilbert Serres, Grands portès de pas de deux, Désiris 2008
Kategória:Balett