A kőrézkor régészeti korszak, amely a újkőkorszak végétől a bronzkor kezdetéig tartott. Korábban rézkornak nevezték, amelynek első fázisaként választották el a kőrézkort. Azonban ma már nyilvánvaló, hogy a rézkor teljes időtartama alatt a szerszámkészítés fő alapanyaga továbbra is a kő maradt, a fémtárgyak díszítő jellegűek vagy státuszszimbólumok, valódi használati eszközöket tulajdonképpen nem készítettek rézből. Más elnevezése az eneolitikum.
A rézkor fogalmát Pulszky Ferenc alkotta meg az 1870-es években, amikor a Kárpát-medencében fellelhető nagyszámú, nagyméretű és feltűnő réztárgyak alapján bebizonyította, hogy az őskor addigi hármas tagolása – kő-, bronz- és vaskor – mellé indokolt a rézkor beiktatása is.Ősrégészet. In: Magyarország a XX. században / [főszerk. Kollega Tarsoly István] Szekszárd : Babits, 1996-2000. https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1320.html;Magyar régészet az ezredfordulón. (Főszerkesztő: Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály) Budapest 2003. 124. oldal. http://www.regeszet.org.hu/images/regeszet2000/h_005.pdf Az angol John Evans hasonló gondolatot vetett fel 1881-ben.
A korszak fő jellemzője, hogy az ember használni kezdte az első fémeket: a rezet, az aranyat és az ezüstöt. Kialakult a fémolvasztás és fémmegmunkálás technikája. Nemcsak az aranyból és ezüstből, hanem a rézből készült tárgyak is elsősorban díszítő és vallási célokat szolgáltak, illetve a hatalmat és gazdagságot fejezték ki. Munkaeszközként és fegyverként a rezet és annak első ötvözeteit vagy nem alkalmazták, vagy csak a kőeszközökkel együtt.
A kőrézkor pontos időbeli behatárolása földrészenként és területenként eltérő, attól függően, hogy az adott területen mikor kezdődött meg a fémmegmunkálás. A Közel-Keleten és Európa délkeleti részén (Balkán) ez nagyjából az i. e. 4500-3300 közötti időszakra tehető. Más területeken ennél később volt a rézkor, ahol pedig nem a réz, hanem a bronz vagy a vas volt az első használatba vont fém, ott egyáltalán nem volt rézkor, hanem a kőkorszak után rögtön a bronzkor, illetve a vaskor következett (például Fekete-Afrikában).
Általában a kőrézkor jellemzője az írás megjelenése, amely egyértelmű választóvonal az őskor és az ókor, vagyis a prehisztorikus (történelem előtti) és hisztorikus (történeti) korok között.
Éghajlati változások A kőrézkor kezdetén (i. e. 5. évezred) Európában és Ázsiában egy szárazabb klímát eredményező időjárás-változás indult el. A szárazság következtében a földművelésből egyre nehezebben tudtak megélni, a gazdálkodás súlypontja a helyváltoztatást igénylő állattenyésztésre helyeződött át (transzhumáló pásztorkodás).Víz előtti régészet. A Lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó területén végzet régészei feltárások. Kulturális örökségvédelmi szakszolgálat. Budapest 2010. 14. old. http://www.mnm-nok.gov.hu/images/stories/kiadvanyok/tnf/TNF_3_Vizelotti_Regeszet.pdf
A rézkor főbb régészeti kultúrái Közel-Kelet és Észak-Afrika
Mezopotámia rézkori kultúrái: a Halaf-kultúra, Hasszuna–Szamarra-kultúra, Ubaid-kultúra, Uruk-kultúra, Dzsemdet Naszr-kultúra. Mezopotámiában és Egyiptomban a rézkor vége egybeesik az első városállamok megjelenésével és az írott történelem kezdeteivel.
Anatólia
Közép-Ázsia Botaji kultúra A nagy testű állatok háziasítása igazi forradalmat hozott az emberiség történetében, hiszen megkönnyítette a fizikai munkát, és lehetővé tette az áruszállítás és a közlekedés fejlődését. A szarvasmarha háziasítása után a következő nagy lépést a ló háziasítása jelentette. Ennek legkorábbi emlékei az észak-kazahsztáni Botaj területéről kerültek elő az i. e. 3700–3100 közötti időszakból.
Kelet-Európa Kurgánok népei A Fekete-tenger vidékétől a magyarországi Alföldig terjedő kultúrák. Előkelő halottaikat földből emelt halmok (kunhalom) (oroszul kurgán) alá temették. A mezőgazdaság mellett sztyeppi típusú szarvasmarha- és lótartással foglalkoztak. A kurgánok népeinek egyes elkülönülő csoportjai: Szrednyij Sztog-kultúra Majkop-kultúra Jamnaja kultúra
Közép-EurópaAz eneolitikum Közép-Európában a radiokarbon vizsgálatok alapján i.e. 4000 körül jelenik meg, ami hagyományos értelmezés szerint i.e. 3300-nak felelne meg, de ez országonként is változó. Az újkőkori egy helyben lakást jellemző hosszabb életű telepek megszűntek, s átadták helyüket a pásztorkodó életformának jobban megfelelő, átmenetibb jellegű telepeknek. Közép-Európában a rézkor egészen az i. e. 3. évezred derekáig elhúzódott.
Vinča-kultúra
A Vinča-kultúra népessége a középső neolitikumtól a rézkorig meghatározza Erdély történetét. E kultúra nem azonos a Tordos kultúrával/csoporttal. A Vinca-Belo Brdoi tellben találtak Tordos importkerámiákat, ami bizonyítja, hogy a Vinca C fázis egyidejű a Tordos kezdetével. A Vinca a romániai Bánságban is megtelepedett, Erdélybe a Maros folyót követve lép be. Hunyad, Fehér, Szeben megyékből ismertek települései, Kolozs, Beszterce-Naszód megyékből csak importjai vagy a Petrești kultúra által készített edényutánzatok ismertek. A Lumea Nouă csoportot erősen befolyásolta Hunyad, Fehér, Maros, Kolozs megyékben. E csoport megszűnik, amikor a Bánságból újabb Vinca C idejű csoport, a Foeni érkezik a Maroson Erdélybe. Ez a Dimini kultúra egy részének a román Bánságba költözéséből alakult ki, Erdélyben a két csoport kölcsönösen befolyásolja egymást. Amíg a Foeni csoport a Bánságban jellemzően fehér és vörös festésű edényeket készített, Erdélyben a Lumea Nouă és a Tordos fekete festése, a Lumea Nouă barna festése átkerül e csoportba. A Lumea Nouă befolyás e csoportot a Petrești kultúrává alakítja. A Tordos, Lumea Nouă, Cluj-Cheile Turzii vége népmozgásokat okozott, ezekből az Iclod és Hunedoara csoportok születnek meg. Az Iclod Lumea Nouă alapon, a Hunedoara Tordos alapon születik meg. Mezőzáhon a Lumea Nouă és az Iclod egyszerre, két külön helyen élnek. Az Iclod csoport a településén keveredik a Petrești kultúrával, majd eltűnik. A Petrești kultúrával való keveredés Erdély minden területén más időpontban következik be. Kolozsváron a Cluj-Cheile Turzii kerámia Tordos importokat tartalmaz, ilyenek az Iclod csoportban is előfordulnak. Beszterce-Naszód megyében Vinca C importok vagy utánzatok találhatók a Petrești kultúrában. A régi vonaldíszes kerámia kultúrájának edénytöredékei Erdélyben mindig bizonytalan módon kerültek elő Lumea Nouă környezetben, talán még utánzataik is vannak a Petrești kultúrából. Talán, de nem biztos, mivel a Beszterce-Naszód megyei Petrești kerámián bekarcolt, görbe vonalakat is látni. A vonaldíszes-kottafejes változat legtöbbször szintén bizonytalan körülmények közt került elő Lumea Nouă környezetben. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a kavargásban a Precucuteni kultúra is részt vett. Kerámiája Tordos, Iclod, Iclod-Petrești telepeken jelenik meg, de talán helyileg is gyártották. Erdélyben a rézkor az Iclod csoport kis réz leleteivel kezdődik: a mezőzáhi árral és a nagyiklódi sír réz nyakdíszével. Szintén rézkoriak a Precucuteni és a Petrești kultúrák, ezekből sokkal több és nagyobb réztárgy ismert. Az Iclod-Petrești szintézis Beszterce-Naszód megyei telepein Szakálhát jellegű, bekarcolt díszítések is előfordulnak, akárcsak nagy, lyukas, kissé elhegyesedő, ragadozómadár csőrére emlékeztető edényfülek. Kalicz Nándor Lengyel bevándorlást feltételezett Vinca-Tordos környezetbe, a fent említettek lehetnek egy Lengyel-Szakálhát bevándorlás eredményei. Kolozs megyében a Pișcolt, Lumea Nouă, Cluj-Cheile Turzii csoportok kerámiái/enklávéi megtalálhatók egymás telepein.
Petreşti-kultúra A réz és arany megmunkálását ismerő balkáni eredetű népesség fő célja az Erdélyi-érchegység fölötti ellenőrzés lehetett. A korai erdélyi rézeszközök (Balomir, Radnót) és a zalatnai aranylelőhelyek feltárása jelentette a Kárpát-medencei rézkor kezdetét. A nagyarányú kereskedelem révén az egész Kárpát-medencébe és a Balkánra is eljutottak az általuk készített lemezes arany ékszerek.
Tiszapolgári kultúra Legnagyobb elterjedési periódusában magába foglalta az Alföld keleti felét és Erdély nagy részét. A kultúra kis méretű, időszakos jellegű településeiken fő foglalkozásuk az állattenyésztés volt. A halottak mellé helyezett tárgyak mennyisége, valamint az egyes sírokban felbukkanó rézékszerek és fegyverek már a halottak eltérő társadalmi helyzetére utalnak. A tiszapolgári kultúra jellegzetes edényformái a talpas kelyhek és csőr alakú kiemelkedésekkel ellátott edények. A réz megmunkálása már igen magas fejlettségi szintet ért el.
Lengyeli kultúra III. A Dunántúlon a neolitikumból a rézkorba való átmenet népességcsere nélkül zajlott le. A lengyeli kultúra késői fázisa már a korai rézkor jellegzetességeit mutatja. Egyes falvak folyamatosan továbbéltek vagy a régebbiek közelében épültek újjá.Magyar régészet az ezredfordulón. (Főszerkesztő: Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály) Budapest 2003. 126. oldal. http://www.regeszet.org.hu/images/regeszet2000/h_005.pdf
Balaton–Lasinja-kultúra Tovább élő késő neolitikus népesség és bevándorlók az Alpok vidékéről és az Észak-Balkánról. Mély árkokkal védett erődített településekben laktak, mint a séi kettős körárok. Az első ismert réztégely keletkezése, talán innen veszi át a rézolvasztást a bodrogkeresztúri kultúra. A kultúra kiemelkedő fémleletei az ellentett élű rézcsákányok, amiket sokszor csákánybaltának neveznek.Víz előtti régészet. A Lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó területén végzet régészei feltárások. Kulturális örökségvédelmi szakszolgálat. Budapest 2010. 12. old. http://www.mnm-nok.gov.hu/images/stories/kiadvanyok/tnf/TNF_3_Vizelotti_Regeszet.pdf
Bodrogkeresztúr-kultúra A Kárpát-medence egész középső részén, az Alföldön és a Duna mentén egyaránt jelen volt. A kultúra népességének kis méretű települései nehezen figyelhetőek meg régészetileg, mivel ezek inkább állattenyésztő népek szálláshelyei, mint állandó települések voltak. Sokkal ismertebbek temetőik, amelyek között előfordul a száznál több sírból álló is. A nagyszámú fémtárgy (réz, arany) a fémművesség nagymértékű elterjedésére utal. A földművelés mellett (főleg közönséges búzát termesztettek) sok állatot, főként szarvasmarhát tartottak.
Tűzdelt barázdás kerámia kultúrája A fémművesség hanyatlásnak indult, inkább csak a kevés nyersanyagot igénylő, kis méretű réztárgyak fordulnak elő. A népesség csökkent, így a települések száma is visszaesett. Lelőhelyek: Oladi plató, Torony.
Hunyadihalom-kultúra A Tisza vidékén keletről, délkeletről érkező népesség váltja fel a bodrogkeresztúri kultúrát. a települések száma erősen visszaesett, a népesség száma csökkent.Főszerkesztő: Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály) Budapest 2003. 126-127. oldal. http://www.regeszet.org.hu/images/regeszet2000/h_005.pdf
Erősdi kultúra A rézkor legfontosabb helyi megnyilvánulása Erdélyben. A nagy mennyiségben előforduló ember- és állatábrázolások, amelyeket kultikus célokra használhattak, fejlett tárgyi és szellemi életről tanúskodnak. Az erősdi kultúra településeinek megszűnése a késő rézkorban érkező népvándorlási hullám számlájára írható.
Coţofeni-kultúra A Coţofeni-kultúra a késő rézkori balkáni népvándorlás egyik fő képviselője, amely Erdély nagy részére is kiterjedt. Településeik átmeneti jellegűek voltak, a transzhumáló állattenyészést gyakorolták, míg a földművelés másodlagos volt. Agyagművességük nagyon gazdag és változatos emlékeiből ismert.
Badeni kultúra