Az STS–135 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 135., a Atlantis űrrepülőgép 33., egyben utolsó repülése. A NASA 166. emberes űrrepülése. A 37. űrrepülőgép küldetés az ISS-re. A Space Shuttle utolsó repülése volt.
Küldetés Önálló repülésként eredetileg nem szerepelt a NASA tervei között, de a szenátus végül megadta a szükséges anyagi fedezetet.
Jellemzői A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Az Orbiter Boom Sensor System (OBSS) rendszerrel újabb 15 méterrel meghosszabbították a manipulátor kinyúlási távolságát. Kötelező jelleggel, biztonsági követelmény alapján megvizsgálták az űrrepülőgép külső felületét.
Mentő stratégia Az Atlantis űrsikló négyfős, tapasztalt legénysége a legkisebb létszámú expedíció a Challenger az STS–6 repülése óta. Mivel már nem volt másik űrrepülőgép, amely veszély esetén mentőjárműként szolgálhatott volna, a legénységet ellátták orosz szkafanderekkel is, ha netán Szojuzokkal kellett volna visszatérniük.
Személyzet (Zárójelben a repülések száma az STS–135 küldetéssel együtt.) Christopher John Ferguson (3) - parancsnok Douglas Gerald Hurley (2) - pilóta Sandra Hall Magnus (3) - küldetésspecialista Rex Joseph Walheim (3) - küldetésspecialista
Első nap 2011. július 8-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 225 kilométer, az apogeuma 360 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor kilogramm, leszálló tömeg kilogramm. Szállított hasznos teher kilogramm.
Hasznos teher A Raffaello Multi-Purpose Logistics Module (MPLM) segítségével – több mint 8000 kilogramm – logisztikai árút (víz, élelmiszer, ruházat, személyes tárgyak, orvosi- eszközök, berendezések, kutatási- kísérleti anyagok és eszközök) szállítottak az űrállomásra. A szállított árúval egy évre biztosították az űrhajósok életfeltételét. Lightweight Multi-Purpose Carrier (LMC) – egy könnyű, többcélú támogató platform. Visszafelé bepakolták a csomagoló anyagokat, kutatási eredményeket, a szemetet. A visszahozott rakomány része a Pille nevű, magyar fejlesztésű dózisméter. A Pillét sikeresen használták a Miren, ezért módosított változata az ISS-re is felkerült: a Destiny modul laboratóriumát szolgálta. „Azt kívánták vele mérni, hogy a biológiai kísérletek során a céltárgyak mekkora dózist szenvednek el. A műszert az STS–102 Discovery űrrepülőgép 2001. március 8-án vitte fel a Nemzetközi Űrállomásra. Hamarosan működésbe is lépett: az ESA DOSMAP kísérletének keretében James Shelton Voss amerikai űrhajós négy és fél hónapon keresztül több mint 1700 sikeres fedélzeti mérést hajtott vele végre.
Műhold A tehertérben rögzített kísérleti technikai műholdat az űrrepülőgép pályára állítását követő raktérajtó nyitása után július 20-án egy rúgós szerkezet segítségével pályairányba állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott.
PSSC Kísérleti technológiai, miniatürizált műhold. Gyártotta a Aerospace Corporation együttműködve a NASA Lyndon B. Johnson Űrközponttal (JSC), üzemeltette az Amerikai Egyesült Államok Légierejének Research Laboratory-uma (AFRL).
Megnevezései:PSSC–2; PSSC–2 (2011-031B); Pico-Satellite Solar Cell (PSSC–2). Kódszáma: 37752
Háromtengelyesen stabilizált, alkalmazkodó (adaptív) kommunikációs rendszer, energia ellátását teszt napenergia cellák biztosították. Pályamódosításokhoz (pályaelemtartás) szilárd hajtóanyagot, ammónium-perklorátot, szilárd rakéta motort alkalmaztak. Formája négyoldalú prizma, mérete 128 × 128 × 255 milliméter. Tömege 57, hasznos tömege kilogramm. Az orbitális egység pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 365 kilométer, az apogeuma 382 kilométer volt.
Feladata elősegíteni a földi állomások (katonai, polgári) kalibrálását, Compact Total Electron Content Sensor (CTECS) – az ionoszféra elektron sűrűségének mérése, Global Positioning System (GPS) – a napfogyatkozás hatásának mérése a jelerősség változásában.
2011. december 8-án 152 nap (0,42 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.
Előző műhold a PSSC–1, a követő műhold a PSSC–2.
Tizenkettedik nap A dokkolás megszűnésével az űrrepülőgép lassú sodródása következett, 450 méter távolságban indították a főmotorokat.
2011. július 21-én a Kennedy Űrközponton (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 12 napot, 18 órát, 28 percet és 50 másodpercet töltött a világűrben. kilométert ( mérföldet) repült, 200 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára. Az Atlantis a visszatérése után a Kennedy Űrközpont múzeumába került.
Források
Kategória:Space Shuttle-repülések Kategória:2011 az űrkutatásban