Mercè Rodoreda y Gurguí (Barcelona, 1908. október 10. – Girona, 1983. április 13.) a kortárs katalán próza nemzetközileg is legismertebb alakja, akinek műveit huszonhét nyelvre lefordították. Ő a szerzője a valaha legelismertebb katalán regénynek, A Diamant térnek (La plaça del diamant, 1962).
Élete Barcelonában született 1908-ban Andreu Rodoreda és Montserrat Gurguí gyermekeként. 1928-ban nagybátyja, Joan Gurguí vette feleségül, aki 14 évvel idősebb volt nála. 1929-ben született meg egyetlen gyermeke, Jordi. Boldogtalan házassága volt.
Rodoreda fiatalon kezdett el írni, első elbeszéléseit folyóiratok közölték. Ezután négy regény következett, amelyeket azonban később ő maga „egy tapasztalatlan író” alkotásainak bélyegzett, és megtagadott. Aloma című művét, amiért később Crexells Díjat kapott, többször átdolgozta, mert folyton elégedetlen volt vele. A spanyol polgárháború kitörésekor Franciaországba emigrált, majd Genfben telepedett le, és a UNESCO-nak fordított.
Második írói korszaka egy elbeszéléskötettel (Vinti-dos contes, Huszonkét elbeszélés, 1958) kezdődik, melynek novellái elsősorban a menthetetlenül kudarcba fulladó férfi-női kapcsolatokról szólnak. 1960-ban jelent meg leghíresebb regénye, a La plaça del diamant (A Diamant tér), amelyet a kritikusok a polgárháborút követő legjobb katalán regényének tartanak, 1982-ben film készült belőle, magyarul is megjelent. Szintén a genfi években született a La meva Cristina i altres contes (Az én Cristinám és más elbeszélések, 1967) című novelláskötet.
1972-ben visszatért hazájába, és vidéken, Girona közelében, Romanyà de la Selvában telepedett le, itt élt haláláig, itt alkotta utolsó műveit, a Mirall trencat (Törött tükör, 1974) című regényt, a Viatges i flors (Utazások és virágok, 1980) című novelláskötetet, és utolsó befejezett regényét, Quanta, quanta guerra… (Mennyi sok háború…, 1980) címmel.
Legutolsó művét, a La mort i la primavera (A halál és a tavasz, 1985) már nem tudta befejezni. 1980-ban a Kritikusok Díjával és a Katalán Irodalmi Becsület Díjjal tüntették ki.
Stílusát, költői, szimbólumokkal teli, személyes hangvételű prózanyelvét, amely jelentős hatással volt a későbbi katalán írónemzedékre is, többször hasonlították Virginia Woolféhoz, akit ő maga is nagyra tartott.
Művei (válogatás) 1938 Aloma 1958 Vinti-dos contes (Huszonkét elbeszélés) 1962 La plaça del diamant (A Diamant tér) 1966 El carrer de les camèlies 1967 Jardí vora el mar 1974 Mirall Trencat (Törött tükör) 1978 Semblava de seda i altres contes 1980 Quanta, quanta guerra... (Mennyi sok háború...) 1985 (befejezetlen) La mort i la primavera (A halál és a tavasz)
Magyarul
A Diamant tér. Regény; ford. Tomcsányi Judit; Európa, Bp., 1978 Törött tükör; ford. Tomcsányi Zsuzsanna; L'Harmattan–Könyvpont, Bp., 2014 (Katalán könyvtár)
Emlékezete 1998-ban irodalmi díjat alapítottak a nevén, amit az év legjobbjainak ítélt novellákért, elbeszélésekért nyújtanak át.
Források Escriptors.cat Imrei Andrea: Huszadik századi spanyol novellák, Modern Dekameron-sorozat. Noran Libro kiadó, 2011.
Kategória:Katalán költők, írók Kategória:1908-ban született személyek Kategória:1983-ban elhunyt személyek Kategória:Barcelonaiak