bélyegkép|jobbra|200px|Postagalamb A postagalamb a házi galamb (Columba livia domestica) egy fajtája, vagyis háziasított szirti galambok, melyeket arra tenyésztettek ki, hogy nagy távolságokból is hazataláljanak, így üzenetek szállítására alkalmazzák őket. Ennek az általános elnevezése a galambposta. A klasszikus katonai híradásban nagy szerep jutott nekik még a második világháború során is.
Története Az ókori rómaiak és görögök idejében (Kr. e. 500 körül) már használták hírvivőként a galambokat.
A középkori Abbászida Birodalom több tízezer madárból és több száz galambászból és írnokból álló galambpostarendszert működtetett. A birodalom a mai Iraktól egészen az észak-afrikai Atlanti-óceán partjáig ért és a madarak az üzeneteket nagy sebességgel tudták továbbítani. Amikor Timur Lenk mongol hadvezér 1401-ben Bagdad lakóit lemészárolta, elpusztította a kalifa galambjait is.
1815-ben Nathan Mayer Rothschild londoni bankár a galambpostának köszönhetően duplázta meg a vagyonát: elsőként szerzett tudomást Napóleon waterloo-i vereségéről.
A postagalambokat az első és második világháborúban is használták. Harminckét galambot jutalmaztak Dickin-medállal, mely a Viktória-kereszttel egyenrangú, állatok számára adható legmagasabb rangú brit katonai kitüntetés, amit 1943-ban a PDSA (People's Dispensary for Sick Animals) (Beteg állatokról gondoskodó emberek szervezete) alapítója, Maria Dickin alapított
A postagalambok az üzeneteket korábban egy irányba vitték, az otthonukba, előtte el kellett szállítani őket a távolabbi helyekre. Később azonban táplálékuk egyik, otthonuk másik helyre helyezésével kiképezték őket az oda-vissza szállításra akár naponta kétszer is. Ezzel a postagalambok 160 km-es utat is meg tudtak tenni.
Megjelenésük
A postagalambok testhossza 31–34 cm, testtömege 230-370 g. Csontjainak nagy része üreges, így a galamb kis súlyú, valamint erős mellizmai vannak. A hím pár cm-rel nagyobb és színesebb lehet a tojónál.
Tájékozódás Egyes nézetek szerint a galambok a Föld mágneses mezejének csekély változásait aknázzák ki a tájékozódásra. Német kutatók pedig a csőr felső részét fedő bőrben találtak egy összetett idegi struktúrát, amely kétféle vasoxidot tartalmaz. Ezek jelenléte és térbeli elhelyezkedése elegendő ahhoz, hogy a csőr iránytűként szolgáljon.
Más kutatók úgy találták, hogy inkább a szaglásuk vezeti haza őket, és hogy a galambok „szagtérképeket” készítenek a környezetükről, és ezt használják fel a tájékozódásukhoz. A szagjeleket az agyba szállító idegek átvágása után többségükben nem találnak haza, míg más galambok az agy mágneses mező változásait detektáló területeinek kiiktatása dacára is képesek hazatalálni.National Geographic 2010. július
Postagalambsport
A repülési szezon április közepétől szeptember végig tart, ezalatt a postagalambászok speciális, szervezett repüléseken vesznek részt galambjaikkal. Előtte a galambot tanítani kell, amit maga a galambász vagy a postagalambász egyesületek és szervezeteik speciális „tréning” röptetések keretében tehetnek meg.
A postagalambsport nemzetközi szervezetében, az FCI-ben (Féderation Colombophile Internationale) 58 tagország van jelen.
Motiváció A versenyek eredményességét befolyásolja, hogy mennyire motiváltak az egyes galambok a hazatérésben. A „természetes” módszer esetén a fészekbe való visszatérés és a fiókák nevelése jelenti a motivácót. Így mindkét nem tagjait versenyre lehet küldeni.
Az „özvegyekkel” való versenyzés során viszont a hímet és a tojót az edzés és a verseny idejére elválasztják egymástól. Időről időre találkozhatnak, de csak oly módon, hogy abból szaporulat ne keletkezhessen. A pár egyik tagja, általában a tojó, a verseny idején otthon marad. Elsősorban a rövid és a középtávú versenyeknél hasznosítható a versenyzők erősebb törekvése, hogy a párjukkal újra találkozhassanak. A versenyző motivációja tovább fokozható, ha féltékenységi helyzetet szervez a tenyésztő. Nyugat-Európában ez a legelterjedtebb versenyzési mód, de Magyarországon is egyre gyakrabban alkalmazzák.
Jegyzetek
További információk Ujházy Péter: Az özvegy versenyzési módszer és tartástechnológiája; Magyar Postagalambsport Szövetség, Budapest, 1982 Piet de Weerd: A levegő versenyparipái avagy Hogyan kell versenyezni és győzni?; ford. Pakuts Károly; Magyar Postagalambsport Szövetség, 1986 A Peller duc 12 kerületi bajnoksága. Győztesek a pesterzsébeti háztetőn. Éva és József egyedülálló sikersorozata; Magyar Postagalambsport Szövetség, Budapest, 1987 Kajári János: 50 éves tapasztalataim a postagalambsportban; Magyar Postagalambsport Szövetség, 1989 J. W. E. Stam: Postagalambsport ma és holnap. 30 éves gyakorlat. Egy postagalamb tenyésztő állatorvos tudománya, tapasztalata, ismerete és véleménye a postagalambsportról; ford. Pakuts Károly; Magyar Postagalambsport Szövetség, 1990 Országos sportszabályzat és kiállítási szabályzat; Magyar Postagalambsport Szövetség, Budapest, 1997 Bajnokok. Postagalambok, tenyésztők, versenyzők, 1-2.; szerk. Nagypál László; AduPrint, Budapest, 2003 A postagalambászat mesterei; magánkiad., Halásztelek, 2007 Heinrich Mackrott: Galambtenyésztés. Galambtartás és röptetősport; ford. Pálinkás Tibor; 2. jav. kiad.; Mezőgazda, Budapest, 2012 (Házunk táján) Anker Alfonz munkássága tanulmányai és cikkei tükrében; összegyűjt. Kerekes János; Magyar Postagalamb Sportszövetség, Budapest, 2014 Ökrösné Bagdán Andrea–Ökrös Kálmán: A postagalambokról. Egy bajnok tapasztalatai; szerzői, Törökszentmiklós, 2015 Riesz István (Ayu) Hon–Kustyán Tamás: Ayurveda és a postagalamb; Magyar Ayurveda Gyógyászati Alapítvány, Budapest, 2019 Zubor Ferenc–Ferenczi Igor: 140 év a magyar postagalambsportban; Magyar Postagalamb Sportszövetség, Budapest, 2022
Kategória:Galambfélék Kategória:Posta