Az Ég a gyertya, ég egy népi eredetű gyermekmondóka kezdő sora, illetve az ehhez kapcsolódó körjátékok neve. Eredetileg a palóc néphagyományok része volt, később különböző változatokban országosan elterjedt.
A mondóka A gyermekmondóka több változatban ismert. A szerzői által feljegyzett változat:
Ég a gyertya, ég, el ne aludjék, míg a gyertya lángot nem vet, mind leguggoljék!
Más változatban:
[…] aki lángot látni akar, mind leguggoljék!
A Magyar gyermekjátékgyűjteményben többféle változat is van, pl.:
[…] Egy kis leány lobbot vetett, guzsgujjunk le mind!
Ismert a mondóka folytatása is, utóbbi azonban németből fordított:
Zöld fű, zöld fű a lábam alatt, aki itt a legszebb, tőlem csókot kap.
Más szöveggel: Cirmos cica, haj, hová lett a vaj? Ott látom a bajuszodon, majd lesz neked jaj!
Feldolgozás: Szerző Mire Mű Ludvig József ének, gitárakkordok Kis kacsa fürdik…, 25. oldal
Körjátékok Az Ég a gyertya, ég egy énekes gyermekjáték (leányjáték), úgynevezett guggolós egyszerű körjáték. A gyermekek egymás kezét fogva kört alkotnak, a mondókát énekelve körbejárnak, majd az utolsó sorhoz érve leguggolnak.
A játék ismert – a Zöld fű, zöld fű… kezdetű résszel kiegészített változatban – táncos körjáték formájában is, ilyenkor a kör közepén ketten párt alkotva táncolnak.
A Cirmos cica, haj változatban a gyermekek körben állnak. A cica a körön belül „nyalja a vajat”, a gazdasszony a körön kívül áll. A dal végén a körben állók felemelt kézzel kaput tartanak, a gazdasszony pedig megkergeti a cicát.
Jegyzetek
Források Népdalgyűjtemények:
Tankönyvek:
Feldolgozások:
Szöveg:
Egyéb:
Felvételek
Kapcsolódó szócikkek Esik az eső, hajlik a vessző (hasonló dallam)
Kategória:Magyar népdalok Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok