Jeruzsálemi Cirill vagy egyházi nevén Jeruzsálemi Szent Cirill (görögül: , Kürillosz Hieroszolümón; latinul: Cyrillus Hierosolymitanus) (Jeruzsálem vagy környéke, 313/315 körül – Jeruzsálem, 386 vagy 387. március 18.) ókeresztény püspök, teológus, hitvalló és egyháztanító. A 4. század közepétől haláláig Jeruzsálem püspöke volt; püspöksége az ariánus viták, a palesztinai egyházkormányzati feszültségek és a keresztény Jeruzsálem felemelkedésének korára esett.
Nevét a többi Cirilltől, különösen Alexandriai Szent Cirilltől való megkülönböztetésül viseli a „jeruzsálemi” jelzővel. Életéről viszonylag kevés közvetlen adat maradt fenn, de művei, főként a keresztelésre készülőknek és az újonnan megkeresztelteknek mondott katekézisei, a 4. századi keresztény hitoktatás, liturgia, szentségtan és jeruzsálemi egyházi élet kiemelkedő forrásai.
Cirill legjelentősebb fennmaradt művegyüttese a Katekézisek, amely egy bevezető beszédből, tizennyolc keresztség előtti tanításból és öt misztagógikus katekézisből áll. Ezek a beszédek nem elvont teológiai értekezések, hanem élő, lelkipásztori célú tanítások: a keresztségre készülők hitbeli, erkölcsi és liturgikus bevezetését szolgálták. A bennük található szentségtani tanítás, különösen a keresztségről, a krizmálásról és az Eucharisztiáról, a keresztény ókor egyik legfontosabb tanúsága.
XIII. Leó pápa 1883. július 28-án, a Nullo unquam tempore kezdetű apostoli levéllel az egyháztanítók sorába emelte. Ünnepnapja a keleti és a nyugati kereszténységben egyaránt március 18..
Történeti háttér
Cirill életének megértéséhez ismerni kell a 4. századi Jeruzsálem helyzetét. A város a Bar Kohba-felkelés leverése után hosszú ideig római-pogány városként, Aelia Capitolina néven élt tovább. A keresztények természetesen tudták, hogy Jézus szenvedése, halála és feltámadása Jeruzsálemhez kötődik, de a város liturgikus, politikai és zarándokhelyi jelentősége csak fokozatosan erősödött meg. A konstantini fordulat után Jeruzsálem új szerepet kapott: a császári építkezések, a Szent Sír-templom, a betlehemi Születés-templom és az Olajfák hegyéhez kapcsolódó szent helyek kiépítése a várost a keresztény emlékezet egyik központjává tette.
Egyházi szempontból Jeruzsálem helyzete sajátos volt. A első nikaiai zsinat 7. kánonja elismerte a jeruzsálemi püspök különleges tiszteletét, de a palesztinai metropolitai joghatóságot továbbra is Cézáreához kötötte. Ez a kettősség — a jeruzsálemi egyház apostoli és üdvtörténeti tekintélye, illetve Cézárea tartományi metropolitai joga — Cirill püspöksége alatt nyílt egyházpolitikai feszültséghez vezetett.
A 4. század másik nagy háttere az ariánus vita volt. A kérdés középpontjában Krisztus istensége, az Atyához való viszonya és a niceai homoousios — „egylényegű” — kifejezés értelmezése állt. Cirill a keleti teológiai hagyomány nyelvén beszélt, és katekéziseiben ritkán használta a vitás technikai kifejezéseket, de tanítása a Fiú valóságos istenségét, az Atyától való örök születését és az üdvtörténetben betöltött isteni szerepét vallotta.
Cirill működése ezért nemcsak dogmatörténeti, hanem liturgiatörténeti szempontból is jelentős. A 4. századi Jeruzsálemben a szent helyek, a püspöki tanítás és a húsvéti beavatási liturgia szoros egységet alkottak. E tekintetben Cirill katekézisei Egeria zarándoknő útinaplójával együtt a jeruzsálemi liturgia legfontosabb korai tanúi közé tartoznak: az egyik a püspöki hitoktatás belső világát, a másik a zarándok szemével látott liturgikus rendet világítja meg.
Élete
Származása és képzése
Cirill 313 vagy 315 körül született Jeruzsálemben vagy annak környékén. Ifjúságáról kevés biztos adat ismert. A későbbi források keresztény családi háttérrel hozzák kapcsolatba, de ezek a részletek nem minden esetben ellenőrizhetők. A műveiből mindenesetre kitűnik, hogy alapos bibliai műveltséggel rendelkezett, jól ismerte a keresztény tanítás hagyományos formáit, és képes volt egyszerű, mégis teológiailag sűrű nyelven tanítani.
A hagyomány szerint Makariosz püspök avatta diakónussá a 330-as években, majd Makariosz utóda, Maximosz szentelte pappá 343 körül. Papi működésének legfontosabb feladata a keresztségre készülők oktatása lett. Beszédeiből nem egy magánteológus elvont rendszere rajzolódik ki, hanem egy püspöki egyház katekumenátusa: a hitvallás átadása, a Szentírás magyarázata, a bűnbánatra hívás és a szentségekbe való bevezetés.
Püspökké választása
Maximosz halála vagy eltávolítása után Cirill 350 körül lett Jeruzsálem püspöke. A püspökké emelés körülményeit az ókori források eltérően adják elő. Szent Jeromos gyanakvással beszélt róla, és azt sugallta, hogy az ariánusok támogatásával került székébe. Szókratész és Szozomenosz egyháztörténészek is összefüggésbe hozzák megválasztását Akakiosz cézáreai metropolita befolyásával. A modern kutatás azonban óvatosabban ítél: az, hogy Cirill püspökké emelésében Akakiosz szerepet játszott, önmagában nem bizonyítja Cirill ariánus voltát. A későbbi események éppen azt mutatják, hogy Cirill hamarosan szembekerült Akakiosszal, részben hitbeli, részben joghatósági okokból.
Jeruzsálem püspökeként Cirill saját székét nem pusztán tartományi alárendelt püspökségnek tekintette. A város apostoli és üdvtörténeti tekintélyére hivatkozva erősebb önállóságot igényelt, mint amit a cézáreai metropolita kész volt elismerni. Így a vita nem redukálható egyszerűen személyes féltékenységre vagy dogmatikai címkézésre: benne volt Jeruzsálem sajátos rangja, a szent helyek fölötti püspöki tekintély és a palesztinai egyháztartomány belső szerkezete is.
A 351-es égi kereszt és a Constantiushoz írt levél
Cirill püspökségének korai időszakához kapcsolódik a Levél Constantius császárhoz. A levél egy Jeruzsálem fölött látott fénylő keresztről számol be, amelyet Cirill 351. május 7-ére datált. A jelenség leírása szerint a kereszt a Golgota fölött tűnt fel, és az Olajfák hegyéig terjedt. A levél egyszerre vallási, lelkipásztori és politikai dokumentum: Cirill a császárnak úgy mutatja be a jelet, mint Krisztus igazságának és a keresztény hitnek mennyei megerősítését.
A levél fontos azért is, mert sajátos ablakot nyit Cirill püspöki öntudatára. Jeruzsálem püspökeként nemcsak helyi lelkipásztornak tekintette magát, hanem annak a városnak a tanújaként szólt, ahol a kereszt, a feltámadás és az apostoli igehirdetés emléke egyetlen szent topográfiában sűrűsödött össze.
Konfliktusa Akakiosszal és száműzetései
Cirill és Akakiosz cézáreai püspök viszonya hamar megromlott. A hagyomány szerint Akakiosz azzal is vádolta Cirillt, hogy éhínség idején egyházi javakat adott el. A vád valószínűleg egy tágabb hatalmi és egyházpolitikai konfliktus része volt; ha igaz, hogy Cirill valóban egyházi értékeket használt fel az éhezők megsegítésére, ez inkább karitatív, mintsem erkölcstelen cselekedetként értelmezhető.
357-ben Akakiosz vezetésével zsinat fosztotta meg Cirillt püspöki székétől. Cirill nem fogadta el az ítéletet, hanem fellebbezett. Száműzetésbe került, előbb Antiochiába, majd Tarzuszba ment, ahol Silvanus püspök vendégszeretetét élvezte, és továbbra is prédikálhatott. A 359-es szeleukeiai zsinat kedvezően ítélt ügyében, de az Akakioszhoz közelebb álló konstantinápolyi tanács ismét ellene döntött.
Julianus uralkodásának kezdetén, 361 körül Cirill visszatérhetett Jeruzsálembe. A nyugalom azonban rövid volt. Valens császár ariánusbarát egyházpolitikája idején újra száműzték, és csak Valens halála után, 378-ban foglalhatta el véglegesen püspöki székét. A hagyomány szerint püspökségének jelentős részét, mintegy tizenhat évét töltötte száműzetésben.
Julianus és a jeruzsálemi templom újjáépítésének kísérlete
Cirill püspöksége alatt történt Julianus császár kísérlete a jeruzsálemi zsidó templom újjáépítésére. Julianus politikája a keresztény császárság konstantini irányával szemben a pogány kultuszok megújítására és a kereszténység társadalmi súlyának csökkentésére törekedett. A templom újjáépítésének terve ebbe a politikába illeszkedett: a keresztény értelmezés szerint a terv Krisztusnak a templom pusztulására vonatkozó jövendölésével állt szemben.
A kísérlet végül meghiúsult. Az ókori keresztény források tűzről, földrengésről vagy más rendkívüli eseményekről számolnak be, amelyek megakadályozták az építkezést. A modern történetírás e beszámolókat forráskritikával kezeli, de abban széles körű egyetértés van, hogy a terv valóban összefüggött Julianus kereszténységgel szembeni politikájával, és hogy a jeruzsálemi keresztény emlékezetben erős apologetikai jelentőséget kapott.
A konstantinápolyi zsinat és utolsó évei
Az első konstantinápolyi zsinat utáni egyházi rendezés kifejezetten elismerte Cirill püspöki jogát és ortodox hitét. Ez a későbbi elismerés különösen fontos, mert ellensúlyozza a korábbi, részben ellenfeleitől származó gyanúsításokat. Az ókori egyházi emlékezet végső soron nem ariánus kompromisszumemberként, hanem az igaz hitért sokat szenvedett jeruzsálemi püspökként őrizte meg alakját.
Utolsó éveiben Cirillnek olyan jeruzsálemi egyházat kellett helyreállítania, amelyet a pártoskodás, a váltakozó püspöki irányítás és a dogmatikai küzdelmek megsebeztek. Ebben a helyzetben különösen fontos lett számára az egyházi egység, a hitvallás világos átadása és a liturgikus élet rendezése. Halála 386 vagy 387 körül következett be. Hagyományos ünnepnapja március 18.
Művei
Cirill neve alatt több mű maradt fenn, de ezek hitelessége és szerzősége nem azonos bizonyosságú.
Legfontosabb művei:
Katekézisek – egy bevezető beszéd, a Procatechesis, továbbá tizennyolc keresztség előtti katekézis a keresztségre készülők számára. Misztagógikus katekézisek – öt tanítás az újonnan megkeresztelteknek a keresztség, a krizmálás és az Eucharisztia értelméről. Levél Constantius császárhoz – a Jeruzsálem fölött látott fénylő keresztről. Homília a béna meggyógyításáról – a Bethesda-fürdőnél történt evangéliumi gyógyításról. Töredékek – néhány neki tulajdonított homiletikai vagy exegetikai töredék.
A Katekézisek és a Levél Constantiushoz a kutatásban általában Cirill hiteles műveinek számítanak. A Misztagógikus katekézisek szerzősége vitatottabb: sokáig Cirill műveiként tartották számon őket, de több kutató szerint jelenlegi formájukban részben vagy egészben utódjához, Jeruzsálemi Jánoshoz is köthetők. Mások Cirill alapvető szerzőségét vagy legalábbis cirilli hagyományát védik. A mai kutatásban erős maradt az a nézet is, hogy a misztagógikus katekézisek cirilli eredetűek, de későbbi szerkesztésen vagy átdolgozáson mehettek át. A szócikk ezért indokoltan beszélhet „Cirill neve alatt fennmaradt” misztagógikus katekézisekről, miközben jelzi a szerzőségi kérdés nyitottságát.
A Katekézisek
Jellege és keletkezése
A Katekézisek Cirill legismertebb művei. Valószínűleg 348–350 körül hangzottak el Jeruzsálemben, a húsvéti keresztségre készülőknek tartott nagyböjti oktatás keretében. A beszédek nem könyvnek készültek: a hagyomány szerint hallgatók vagy gyorsírók jegyezték le őket. Ez magyarázza élőbeszédszerű stílusukat, ismétléseiket és gyakorlati irányultságukat.
A katekézisek közönsége elsősorban azokból állt, akik nevüket már beírták a húsvéti keresztségre készülők közé. Őket gyakran „megvilágosodásra készülőknek” nevezték, mert a keresztséget az ókeresztény nyelvben gyakran „megvilágosodásként” említették. A tanítási időszak a megtérés, a bűnbánat, az ördögűzések, a Szentírás hallgatása és a hitvallás megtanulása köré szerveződött.
Szerkezete
A fennmaradt anyag hagyományos felosztása a következő:
Procatechesis – bevezető buzdítás a katekumenekhez. 1–5. katekézis – általános előkészítés: bűnbánat, keresztség, hit, megtérés, az alapvető tanítások összefoglalása. 6–18. katekézis – a jeruzsálemi hitvallás magyarázata, cikkelyről cikkelyre. 5 misztagógikus katekézis – a húsvét után megkereszteltek bevezetése a szentségek mélyebb értelmébe.